Bevésődés (pszichológia)
Az etológiában és a pszichológiában az automatikus tanulás egy speciális típusának leírására használt kifejezés.
Általában az élet korai szakaszában, egy kritikus időszakban jelentkezik. Ezért nevezik a tankönyvek fázisérzékeny tanulásnak. Ez olyan tanulás, amely egy adott életkorban vagy életszakaszban történik. Az állat rögzül egy bizonyos jelre (hangra vagy látványra), amelyről azt mondják, hogy "bevésődik" az alanyba. A bevésődés folyamatát egy öröklött ösztön okozza.
Az imprinting legismertebb formája az újonnan kikelt (vagy született) egyedek egyik vagy mindkét szülőre történő lenyomata. Ennek az a funkciója, hogy a fiatalokat a korai tanulási időszakban a szülő(k) közelében tartsa. Ez a madaraknál, például a kacsáknál és a libáknál a legnyilvánvalóbb, miután a fiókák elhagyták a fészket. A fiókák lenyomatot vesznek a szüleikről, majd követik őket, gyakran hosszú sorban, a szárazföldön és a vízen egyaránt.
Először Douglas Spalding 19. századi amatőr biológus számolt be róla házityúkokban. A korai etológus, Oskar Heinroth fedezte fel újra, majd tanítványa, Konrad Lorenz és Niko Tinbergen tanulmányozta és népszerűsítette.
Lorenz kimutatta, hogy a keltetőben kikelt libák a kikelést követő 13-16 óra "kritikus időszakban" az első megfelelő mozgó ingerre nyomot hagynak. A ludak például Lorenz saját magára (pontosabban a gumicsizmájára) nyomták le a lenyomatukat. A fényképeken gyakran látható, amint egy csapat lúd követi, akik lenyomatot vettek róla.
A gyermekfejlődésben a kifejezés arra a folyamatra utal, amelynek során a csecsemő megtanulja, hogy ki az édesanyja és ki az édesapja. A folyamat az anyaméhben kezdődik, amikor a magzat elkezdi felismerni szülei hangját.
A madarak gyermekkori lenyomata volt az egyik elsődleges technika, amelyet a Szárnyas vándorlás (Le Peuple Migrateur) című film elkészítéséhez használtak, amely vándormadarak repüléséről készült felvételeket tartalmaz. A madarak lenyomatot vettek a kezelőkről, akik sárga dzsekit viseltek és folyamatosan dudáltak. A madarakat ezután arra képezték ki, hogy különböző repülőgépekkel, általában ultrakönnyűekkel együtt repüljenek.
Az impresszum összetartja a családot
Kacsák a sorban
Új-zélandi paradicsomkacsa kiskacsákkal
Ultrakönnyű repülőgéppel repülő lenyomatos libák és darvak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lenyomat?
V: A bevésődés a tanulás egy formája, amely akkor következik be, amikor egy szervezet erős kötődést alakít ki egy másik szervezettel vagy tárggyal egy kritikus időszakban, röviddel a születés után.
K: Milyen példák vannak a bevésődésre?
V: Az imprintingre példa a kacsafiókák, amelyek követik az anyjukat, a kislibák, amelyek felismerik a szüleiket, és az emberi csecsemők, akik kötődnek a gondozójukhoz.
K: Hogyan működik a bevésődés?
V: A bevésődés úgy működik, hogy bizonyos ingerek és viselkedések között asszociációkat hoz létre. A kritikus időszakban a szervezet megtanulja felismerni és reagálni a környezetében lévő bizonyos ingerekre. Ez a viselkedés ösztönössé válik, mivel idővel az ismétlés és megerősítés révén megerősödik.
K: A bevésődés állandó?
V: Igen, ha egyszer egy állat egyszer bevésődött egy tárgyba vagy egy másik szervezetbe, ez a viselkedés egész életére megmarad, hacsak nem tanulják ki aktívan, vagy nem helyettesítik új viselkedéssel kondicionálással vagy más módon.
K: Vannak-e kockázatok a bevésődéssel kapcsolatban?
V: Igen, ha a kritikus időszakban rossz inger kerül bemutatásra, akkor nem megfelelő viselkedésmódokat tanulhatunk meg, amelyek hosszú távon negatív következményekkel járhatnak az állat fejlődésére nézve. Ezért fontos biztosítani, hogy ebben az időszakban csak pozitív ingereket mutassunk be, hogy elkerüljük a későbbi esetleges problémákat.
K: Az embereket is lehet imprintelni?
V: Igen, az emberekre is jellemző lehet az imprinting, bár ez általában a korai gyermekkorban történik, nem pedig röviddel a születés után, mint az állatoknál. A gyerekek például megtanulhatják a nyelvet a szüleiktől, vagy kialakíthatnak preferenciákat az alapján, amit otthon vagy az iskolában megfigyelnek maguk körül.
