Bevésődés (pszichológia): definíció, kritikus időszak és példák
Bevésődés (pszichológia): mi az, mikor zajlik a kritikus időszak, hatásai és szemléletes példák — madarak, emberi kötődés. Gyors, érthető magyarázat és gyakorlati példák.
Az etológiában és a pszichológiában az automatikus tanulás egy speciális típusának leírására használt kifejezés.
Általában az élet korai szakaszában, egy kritikus időszakban jelentkezik. Ezért nevezik a tankönyvek fázisérzékeny tanulásnak. Ez olyan tanulás, amely egy adott életkorban vagy életszakaszban történik. Az állat rögzül egy bizonyos jelre (hangra vagy látványra), amelyről azt mondják, hogy "bevésődik" az alanyba. A bevésődés folyamatát egy öröklött ösztön okozza.
Az imprinting legismertebb formája az újonnan kikelt (vagy született) egyedek egyik vagy mindkét szülőre történő lenyomata. Ennek az a funkciója, hogy a fiatalokat a korai tanulási időszakban a szülő(k) közelében tartsa. Ez a madaraknál, például a kacsáknál és a libáknál a legnyilvánvalóbb, miután a fiókák elhagyták a fészket. A fiókák lenyomatot vesznek a szüleikről, majd követik őket, gyakran hosszú sorban, a szárazföldön és a vízen egyaránt.
Először Douglas Spalding 19. századi amatőr biológus számolt be róla házityúkokban. A korai etológus, Oskar Heinroth fedezte fel újra, majd tanítványa, Konrad Lorenz és Niko Tinbergen tanulmányozta és népszerűsítette.
Lorenz kimutatta, hogy a keltetőben kikelt libák a kikelést követő 13-16 óra "kritikus időszakban" az első megfelelő mozgó ingerre nyomot hagynak. A ludak például Lorenz saját magára (pontosabban a gumicsizmájára) nyomták le a lenyomatukat. A fényképeken gyakran látható, amint egy csapat lúd követi, akik lenyomatot vettek róla.
A gyermekfejlődésben a kifejezés arra a folyamatra utal, amelynek során a csecsemő megtanulja, hogy ki az édesanyja és ki az édesapja. A folyamat az anyaméhben kezdődik, amikor a magzat elkezdi felismerni szülei hangját.
A madarak gyermekkori lenyomata volt az egyik elsődleges technika, amelyet a Szárnyas vándorlás (Le Peuple Migrateur) című film elkészítéséhez használtak, amely vándormadarak repüléséről készült felvételeket tartalmaz. A madarak lenyomatot vettek a kezelőkről, akik sárga dzsekit viseltek és folyamatosan dudáltak. A madarakat ezután arra képezték ki, hogy különböző repülőgépekkel, általában ultrakönnyűekkel együtt repüljenek.
Kiterjesztett definíció és működés
Az imprinting (bevésődés) olyan gyors, gyakran életre szóló tanulási forma, amelyben a fiatal egyed egy vagy több kiemelkedő jelhez kötődik: ez lehet mozgó élőlény (szülő), hang, tárgy vagy viselkedésminta. A folyamatot meghatározza az a tény, hogy az érzékeny időszakban bekövetkező tapasztalatok aránytalanul erőteljes hatást gyakorolnak a későbbi viselkedésre és társas kötődésekre.
Kritikus időszakok és érzékeny periódusok
- Kritikus időszak: olyan szűk, jól meghatározott időablak, amikor a bevésődés megtörténik (például Lorenz ludainál a kikelést követő 13–16 óra). Ha a megfelelő inger ebben az időszakban nem jelenik meg, a bevésődés gyakran nem jön létre.
- Érzékeny periódus: tágabb, rugalmasabb időszak, amikor a tanulás erősebb, de nem kizárólagos. Sok fajnál az élet korai heteiben vagy hónapjaiban ez a periódus tartósabb és fokozatosabb hatású.
Típusok és példák
- Filialis (gyermeki) imprinting: az újszülött követi és kötődik a gondozóhoz (gyakori madaraknál).
- Szexuális imprinting: a fiatal megtanulja, milyen jellemzőket tart vonzónak a párválasztásban — ez később befolyásolja a párválasztási preferenciákat.
- Objektum-imprinting: nem élő tárgyra való bevésődés, például bizonyos tárgyakra, hangokra vagy mozdulatokra való erős reakció kialakulása.
Idegrendszeri és fiziológiai alapok
Bár az imprinting viselkedési jelenség, mögötte genetikai hajlamok és az agy plaszticitása áll. Korai tapasztalatok során bizonyos idegpályák megerősödnek: madaraknál például az érzékelő rendszerek (látás, hallás) és a társas viselkedést szabályozó agyi központok kapcsolatai módosulnak. Emellett hormonális állapotok (például magasabb stressz- vagy kötődési hormonok szintje) is befolyásolhatják az érzékeny időszak hosszát és hatékonyságát.
Történet és kutatási vonalak
A bevésődés felfedezésének fontos mérföldkövei közé tartozik a 19. századi Douglas Spalding megfigyelése, majd a 20. századi etológiai kutatások, amelyeket Oskar Heinroth, Konrad Lorenz és Niko Tinbergen népszerűsítettek. Lorenz klasszikus kísérletei — a keltetőben kikelt libák rövid kritikus periódusa és az első mozgó ingerhez való kötődése — hozzájárultak ahhoz, hogy az imprinting fogalma bekerüljön a viselkedésbiológia alapfogalmai közé.
Emberi vonatkozások
Az emberi fejlődésben a bevésődés analóg folyamatai közé sorítják az újszülött-korai kötődési mintákat: a csecsemők gyorsan megtanulják felismerni édesanyjuk vagy rendszeres gondozóik hangját, illatát és arcvonásait. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az embernél a kötődés és a tanulás folyamata összetettebb és jóval hosszabb ideig tartó interakciókra épül, mint sok állatfajnál a szigorúan definiált kritikus periódusok.
Alkalmazások és gyakorlati példák
- Természetvédelem és rehabilitáció: a vadon élő madarak és emlősök újranevelésénél a megfelelő gondozó vagy fajtársi viselkedés bemutatása segít elkerülni az emberi bevésődés káros hatásait.
- Kiképzés és filmkészítés: a Szárnyas vándorlás (Le Peuple Migrateur) című film példája mutatja, hogy a lenyomatoltatott madarakat kontrollált körülmények között repíteni lehet ember által vezetett eszközökkel (ultrakönnyű repülő), ha a madarak a kezelőkre nyomódtak.
- Kutatás a párválasztásban: a szexuális imprinting vizsgálata segít megérteni, hogyan alakulnak ki fajspecifikus párválasztási preferenciák.
Megkülönböztetés kondicionálástól és korlátok
Bár az imprinting és a klasszikus kondicionálás között vannak átfedések, fontos különbségek:
- Időablak: az imprinting jellemzően egy rövid, életkorhoz kötött időszakban történik.
- Gyorsaság és tartósság: az imprinting gyakran egyszeri vagy néhány tapasztalaton alapuló, tartós kötődéssel jár.
- Biológiai előkészítettség: imprinting mögött erősebb genetikai hajlam állhat egyes ingerekre való reagálásra, míg a kondicionálás általánosabb tanulási forma.
Fontos megjegyezni, hogy az imprinting nem minden fajra és nem minden helyzetre vonatkozik azonos módon. Egyes esetekben a későbbi tapasztalatok vagy erős társas élmények módosíthatják vagy felülírhatják a korai bevésődéseket. A kutatás ma is aktív terület: vizsgálják az idegrendszeri mechanizmusokat, a genetikai hátteret és azt, hogyan befolyásolják a környezeti tényezők az érzékeny időszakokat.
Az impresszum összetartja a családot
Kacsák a sorban
Új-zélandi paradicsomkacsa kiskacsákkal
Ultrakönnyű repülőgéppel repülő lenyomatos libák és darvak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lenyomat?
V: A bevésődés a tanulás egy formája, amely akkor következik be, amikor egy szervezet erős kötődést alakít ki egy másik szervezettel vagy tárggyal egy kritikus időszakban, röviddel a születés után.
K: Milyen példák vannak a bevésődésre?
V: Az imprintingre példa a kacsafiókák, amelyek követik az anyjukat, a kislibák, amelyek felismerik a szüleiket, és az emberi csecsemők, akik kötődnek a gondozójukhoz.
K: Hogyan működik a bevésődés?
V: A bevésődés úgy működik, hogy bizonyos ingerek és viselkedések között asszociációkat hoz létre. A kritikus időszakban a szervezet megtanulja felismerni és reagálni a környezetében lévő bizonyos ingerekre. Ez a viselkedés ösztönössé válik, mivel idővel az ismétlés és megerősítés révén megerősödik.
K: A bevésődés állandó?
V: Igen, ha egyszer egy állat egyszer bevésődött egy tárgyba vagy egy másik szervezetbe, ez a viselkedés egész életére megmarad, hacsak nem tanulják ki aktívan, vagy nem helyettesítik új viselkedéssel kondicionálással vagy más módon.
K: Vannak-e kockázatok a bevésődéssel kapcsolatban?
V: Igen, ha a kritikus időszakban rossz inger kerül bemutatásra, akkor nem megfelelő viselkedésmódokat tanulhatunk meg, amelyek hosszú távon negatív következményekkel járhatnak az állat fejlődésére nézve. Ezért fontos biztosítani, hogy ebben az időszakban csak pozitív ingereket mutassunk be, hogy elkerüljük a későbbi esetleges problémákat.
K: Az embereket is lehet imprintelni?
V: Igen, az emberekre is jellemző lehet az imprinting, bár ez általában a korai gyermekkorban történik, nem pedig röviddel a születés után, mint az állatoknál. A gyerekek például megtanulhatják a nyelvet a szüleiktől, vagy kialakíthatnak preferenciákat az alapján, amit otthon vagy az iskolában megfigyelnek maguk körül.
Keres