Polgári (civil) plébánia: Anglia legkisebb helyi önkormányzati egysége

Ősi eredet

Az ősi plébániák létrehozása az uradalmi rendszerhez kapcsolódott. A plébániák határai gyakran megegyeztek a helyi földesúr birtokának határaival. A korai vidéki gazdaságban eleinte az uradalom volt a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás fő egysége. Végül az egyház váltotta fel az uradalmi bíróságot, mint vidéki közigazgatási központot, és helyi adót vetett ki a terményekre, amelyet tizednek neveztek el. Az olyan dolgok, mint például a szegények segélyezése, az uradalom urától az egyházra szállt, de a gyakorlatban ezt a kolostorok kezelték. A kolostorok feloszlatása után a szegénysegélyezés finanszírozására szolgáló adó kivetésének (adóztatásának) jogát az 1601. évi szegénysegélyezési törvény a plébániák hatóságaira ruházta.

A plébániai hatóságokat sekrestyének hívták, és a plébánia összes lakosából álltak. A népesség növekedésével egyre nehezebbé vált a nyílt sekrestyeként való ülésezés. Egyes, többnyire beépített területeken a választott sekrestye átvette a felelősséget a közösség egészétől. Ez az újítás javította a hatékonyságot, de lehetővé tette egy önfenntartó elit általi kormányzást. A plébániai rendszer igazgatása az anglikán egyház monopóliumára támaszkodott. Ahogy a vallási tagság egyre inkább széttöredezett, például a metodizmus újjáéledése révén, a plébániai sekrestye legitimitása megkérdőjeleződött, és a rendszerben rejlő vélt hatékonyságtalanság és korrupció aggodalomra adott okot. E szkepticizmus miatt a 19. század elején az egyházközség fokozatosan elvesztette hatáskörét ad-hoc bizottságok és más szervezetek javára, például a szegénysegélyezéssel kapcsolatos felelősség elvesztésével az 1834-es szegénytörvényt módosító törvény révén. A helyettesítő bizottságok mindegyike saját adómértéket vethetett ki a plébánián. Az egyházi adó kivetése sok területen megszűnt, és 1868-ban teljesen eltörölték.

Polgári és egyházi megosztottság

Az ősi egyházközségek a 19. században két különálló egységre váltak szét. Az 1866. évi szegénytörvényt módosító törvény kimondta, hogy minden olyan terület, amely külön adót vetett ki - az extraparochiális területek, a községek és a káptalanok -, szintén polgári egyházközséggé vált. Az egyházi használatú parókiák változatlanul egyházi parókiák maradtak. A 19. század második felében a polgári rendszerből örökölt régi szabálytalanságok nagy részét eltakarították, a kirekesztések többségét eltörölték.

Reform

A modern értelemben vett polgári községeket 1894-ben, az 1894. évi helyi önkormányzati törvénnyel hozták létre. A törvény eltörölte a sekrestyéket, és választott községi tanácsokat hozott létre minden olyan vidéki polgári községben, amelynek több mint 300 választópolgára volt. Ezeket vidéki körzetekbe csoportosították. A határokat megváltoztatták, hogy elkerüljék a megyék között felosztott községeket. A városi plébániák továbbra is fennmaradtak, és a határokat általában úgy változtatták meg, hogy azok megegyezzenek azzal a városi kerülettel vagy városi községgel, amelyben feküdtek. Az eredetileg több plébánia között megosztott nagyvárosokat a legtöbb esetben végül egyetlen plébániává egyesítették. A városi plébániák számára nem alakítottak plébániai tanácsokat, és egyetlen funkciójuk az volt, hogy a szegénytörvény egyesületeinek gyámjait választó területként működtek. A szegényjogi rendszer 1930-as eltörlésével a plébániák csak névlegesen léteztek.

1965-ben a londoni polgári plébániákat hivatalosan is megszüntették, amikor Nagy-London létrejött, mivel a Nagy-Londonra vonatkozó jogi keret nem rendelkezett a London Borough alatti helyi önkormányzati szervekről (mivel egész London korábban egy nagyvárosi kerület, városi kerület vagy városi kerület része volt, a tényleges plébániai tanácsokat nem szüntették meg). 1974-ben az 1972. évi helyi önkormányzati törvény a vidéki területeken és a kisebb városi területeken megtartotta a polgári plébániákat, de a nagyobb városi területeken megszüntette őket. Számos korábbi városi kerületet és városi kerületet, amelyeket inkább megszüntettek, mint hogy utódjukká váltak volna, új plébániaként vezettek tovább. Azokat a városi területeket, amelyeket túl nagynak ítéltek ahhoz, hogy egységes plébániák legyenek, nem engedélyezték, és ezekből nem plébániai területek lettek. A törvény azt is lehetővé tette, hogy minden kerületet (kivéve az 1965-ben megreformált londoni kerületeket) több polgári egyházközségre osszanak fel. Például Oxford, amely 1974-ben még teljesen egyházközség nélküli volt, ma már négy polgári egyházközségből áll, amelyek a területének egy részét lefedik.

Újjáéledés

A nem parlagi területeken ösztönzik a városi és plébániai tanácsok létrehozását. Az 1997. évi helyi önkormányzati és értékelési törvény feljogosította a helyi lakosokat arra, hogy kérjék új plébánia és tanács létrehozását a nem parlagi területeken. Ezt a 2007. évi helyi önkormányzati és az egészségügyben való közreműködésről szóló törvény kiterjesztette a londoni kerületekre is - ezzel jelenleg London városa az egyetlen olyan része Angliának, ahol nem hozhatók létre polgári községek.

Ha a javasolt új plébánia területén elegendő számú választópolgár (500-nál kevesebb választópolgárral rendelkező területen 50%, 2500-nál több választópolgárral rendelkező területen 10%) aláír egy petíciót, amelyben kérik a plébánia létrehozását, akkor a helyi kerületi tanácsnak vagy az egységes hatóságnak meg kell fontolnia a javaslatot. A közelmúltban többek között Daventry (2003), Folkestone (2004) és Brixham (2007) községtanácsokat hoztak létre. 2003-ban hét új plébániai tanácsot hoztak létre Burton upon Trentben, 2001-ben pedig Milton Keynes városi területe teljes egészében plébániává vált, és tíz új plébániát hoztak létre. 2003-ban Great Coates (Grimsby) falu visszanyerte a plébániai státuszt. A plébániákat is meg lehet szüntetni, ha bizonyított, hogy ez a terület lakosainak "indokolt, egyértelmű és tartós helyi támogatása" miatt történik. Ilyen például Birtley, amelyet 2006-ban szüntettek meg, és Southsea, amelyet 2010-ben szüntettek meg.

Minden polgári egyházközségnek van egy egyházközségi gyűlése, amely az egyházközség összes választópolgárából áll. Általában évente egyszer tartanak gyűlést. Egy polgári egyházközségnek lehet egyházközségi tanácsa, amely a törvényben meghatározott különböző helyi hatásköröket gyakorolja. Ha egy plébániának 200-nál kevesebb választópolgára van, akkor általában túl kicsinek tekintik ahhoz, hogy plébániai tanácsot tartsanak, és ehelyett csak plébániai gyűléssel rendelkeznek; ez a közvetlen demokrácia példája. Alternatív megoldásként több kis község is összefoghat, és közös községi tanácsot, vagy akár közös községi gyűlést is tarthatnak. Azokon a helyeken, ahol nincs polgári plébánia (nem plébániai területek), a rendszerint a plébánia által végzett tevékenységek igazgatása a kerületi vagy városi tanács hatáskörébe kerül. Angliában körülbelül 8700 plébániai és városi tanács működik, és körülbelül 1500 olyan plébánia, ahol csak plébániai gyűlések vannak. 1997 óta mintegy 100 új polgári plébániát hoztak létre, néhány esetben meglévő polgári plébániák felosztásával, de többnyire új plébániák létrehozásával a nem plébániai területekből.

Hatáskörök és feladatok

A plébániai vagy városi tanácsok által végzett tipikus tevékenységek közé tartoznak:

• Bizonyos helyi létesítmények, mint például a parcellák, buszmegállók, parkok, játszóterek, nyilvános ülőhelyek, nyilvános illemhelyek, nyilvános órák, közvilágítás, falusi vagy városházák, valamint különböző szabadidős és rekreációs létesítmények biztosítása és fenntartása.
• Sétautak, temetők és falusi zöldövezetek karbantartása
• 1997 óta a községi tanácsok új hatáskörrel rendelkeznek a közösségi közlekedés (pl. kisbusz), a bűnmegelőzési intézkedések (pl. CCTV) és a forgalomcsillapítási programok finanszírozására.
• A községi tanácsok feladata, hogy a helyi véleményt közvetítsék a nagyobb önkormányzati szervek felé, és mint ilyenek, joguk van konzultálni a községet érintő tervezési döntésekről.
• Támogatások nyújtása helyi önkéntes szervezeteknek, valamint nyilvános rendezvények szponzorálása, beleértve a Britain in Bloom (Nagy-Britannia virágzásában) nevezést.

A plébániai tanácsok szerepe változó. A kisebb plébániai tanácsok csak korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, és általában csak kisebb szerepet játszanak, míg egyes nagyobb plébániai tanácsok szerepe hasonló egy kis, nem nagyvárosi kerületéhez. A plébániai tanácsok a plébánia lakosai által fizetett tanácsi adóra kivetett "precept" révén jutnak finanszírozáshoz.

Tanácsosok és választások

A községi tanácsokat önkéntes tanácsosok vezetik, akiket négy évre választanak meg, és nem kapnak fizetést. Egyes tanácsok úgy döntöttek, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 2000. évi törvény 5. része (The Local Authorities (Members' Allowances) (England) Regulations 2003) alapján a választott tagjaiknak csekély juttatást fizetnek. A tanácsosok száma nagyjából a község lakosságának arányában változik. A legtöbb községi tanácsost a teljes község képviseletére választják, bár a nagyobb népességű vagy nagy területet lefedő községekben a község kerületekre osztható. Ezek a körzetek aztán egy-egy tanácsost küldenek a plébániai tanácsba (lakosságszámuktól függően). Csak akkor kerül sor választásra, ha több jelölt indul a választáson, mint ahány hely van a tanácsban. Előfordul azonban, hogy kevesebb jelölt van, mint amennyi hely. Ilyenkor a megüresedett helyeket a tanácsnak kooptáció útján kell betöltenie. Ha a ciklus közepén üresedik meg egy hely, csak akkor tartanak választást, ha a község lakosainak bizonyos számú (általában 10) tagja kéri a választás megtartását. Ellenkező esetben a tanács kooptál valakit a helyettesítő tanácsosnak. Angliában minden községi tanácsnak el kell fogadnia egy magatartási kódexet, és a községi tanácsosoknak meg kell felelniük az abban foglalt előírásoknak, amelyeket az angliai Standards Board for England érvényesít.

Státusz és stílusok

Egy egyházközségnek lehet városi státusza, de csak akkor, ha azt a korona megadja. Angliában jelenleg nyolc plébánia rendelkezik városi státusszal, és mindegyiknek van régóta fennálló anglikán katedrálisa: Chichester, Ely, Hereford, Lichfield, Ripon, Salisbury, Truro és Wells.

A nem csoportosított község tanácsa egyoldalúan is hozhat olyan határozatot, amely a községnek városi rangot ad. A plébániai tanács "városi tanáccsá" válik. Körülbelül 400 plébániai tanácsot neveznek városi tanácsnak.

A helyi önkormányzatokról és az egészségügyi közreműködésről szóló 2007. évi törvény (Local Government and Public Involvement in Health Act 2007) értelmében a polgári plébániáknak mostantól "alternatív stílus" adható, ami a következők egyikét jelenti:

• közösség
• szomszédság
• falu

A városi tanács elnöke a "városi polgármester" címet viseli, a városi tanács elnöke pedig általában a polgármester címet viseli. Ebből következően a parish councilot nevezhetik városi tanácsnak, közösségi tanácsnak, falusi tanácsnak vagy esetenként városi tanácsnak is (bár a legtöbb város nem plébánia, hanem főterületek, vagy Angliában kifejezetten nagyvárosi kerületek, nem nagyvárosi kerületek).

Charta kurátorok

Ha egy várost vagy községet megszüntettek, és kívánatosnak tartják az alapítólevél folytonosságának fenntartását, az alapítólevél átruházható a területére vonatkozó egyházközségi tanácsra. Ha nincs ilyen plébániai tanács, a kerületi tanács kinevezhet alapítólevél-kezelőket, akikhez az alapítólevél és a korábbi kerület címere tartozik. A charta kurátorai (akik a korábbi kerület területének tanácsosából vagy tanácsosaiból állnak) fenntartják az olyan hagyományokat, mint a polgármesterség. Ilyen város volt például Hereford, amelynek városi tanácsát 1998-ban egyesítették az egységes Herefordshire megalakítása érdekében. Hereford város területe 2000-ig, amikor is a város számára létrehozták a plébániai tanácsot, parish councilot (plébániai tanácsot). Bath városának chartás kurátorai alkotják a Bath és Északkelet-Somerset Tanács tanácsosainak többségét.

A polgári egyházközségek nem fedik le egész Angliát. Nagy-Londonban nincsenek, és nagyon kevés van a többi agglomerációban. A civil parishok mérete nagyon eltérő: sokan apró, 100 főnél kisebb lakosságú falvakat fednek le, míg néhány nagy parish több tízezres lakosságú városokat. Weston-super-Mare 71 758 lakosával a legnépesebb polgári község. Sok esetben több kis falu tartozik egyetlen plébániához. A nagyvárosi területek többnyire nincsenek plébániák, mivel a kormány az 1972. évi helyi önkormányzati törvény idején a nagyvárosok vagy azok elővárosai esetében nem támogatta a létrehozásukat, de általában semmi sem akadályozza meg a létrehozásukat. Birminghamben például egy plébánia van, New Frankley, míg Oxfordban négy, Northamptonban pedig hét. Londonban azonban a 2007-es törvénymódosításig nem lehetett plébániákat létrehozni, és ott még nem is hoztak létre plébániákat.

Elhagyott plébániák

A 2001-es népszámlálás több olyan községet is rögzített, ahol nem volt lakos. Ezek a következők voltak: Chester Castle (Chester városközpontjának közepén), Newland with Woodhouse Moor, Beaumont Chase, Martinsthorpe, Meering, Stanground North (később megszűnt), Sturston, Tottington és Tyneham. Az utóbbi három települést a második világháború alatt a brit fegyveres erők vették át, és továbbra is elhagyatottan állnak.

Elkülönített részek és megosztott egyházközségek

Az ősi plébániáknak gyakran voltak elszakadt részei, exklávék és enklávék, amelyeket nem kötöttek össze a plébánia többi részével. Néhány esetben az elszakított rész más megyében volt. Más esetekben egy egész plébánia annak a megyének a különálló részében volt, amelyhez tartozott. Számos példa volt arra is, hogy a plébániák két vagy több megye között oszlottak meg.

Ezeket az anomáliákat többnyire a 19. században javították ki. A polgári községek bevezetése előtt az 1844. évi Counties (Detached Parts) Act számos (de nem minden) olyan községet, amely egy megye elszakított része volt, ahhoz a megyéhez helyezett át, amelyben földrajzilag feküdt. A fennmaradó különálló községeket az 1890-es években és 1931-ben helyezték át. A Cambridgeshire által körülvett Huntingdonshire-i Tetworth plébánia leválasztott része a határok 1965-ös megváltoztatásáig megmaradt.

Más törvények, köztük az 1882. évi osztott községekről és a szegénytörvények módosításáról szóló törvény, megszüntették a két (vagy több) megyéhez tartozó polgári községek legtöbb esetét, és 1901-re a huntingdonshire-i Stanground és az Ely-sziget volt az egyetlen megmaradt példa. Stangroundot 1905-ben két plébániára osztották, egy-egy megyére.

• Anglia polgári plébániáinak listája