Charlotte's Web (1973) – Hanna-Barbera zenés animációs film

Egy 11 malacból álló alom születik egy anyadisznótól az Arable család farmján. A 11 kismalac közül a 11., akit Wilburnek hívnak, nagyon kicsi, és az anyadisznó nem tudja etetni. Ezért John Arable úgy dönt, hogy "elteszi" Wilbur-t. Amikor azonban a lánya, Fern Arable hall a malac sorsáról, megmenti őt, és elmondja apjának, hogy igazságtalan Wilbur megölése, mivel kisebb a többinél. John beleegyezik, és Fern megtarthatja a kismalacot háziállatként. Fern és Wilbur szerették egymást. Fern babakocsiban viszi körbe Wilbur-t és megfürdetik. Azonban mindössze hat hét nevelés után John Arable közli Fernnel, hogy itt az ideje, hogy eladják. Wilbur már nem kismalac volt, hanem egy kifejlett vaddisznó. Fern szomorúan búcsúzik, amikor Wilbur eladják az utcán a nagybátyjának, Homer Zuckermannak. Ott egy liba elárulja Wilburnek, hogy beszélni is tud. Amikor Wilbur egy báránnyal akar játszani, a bárány apja azt mondja, hogy a bárányok nem játszanak a disznókkal, mert csak idő kérdése, hogy mikor lesz belőlük füstölt szalonna és sonka. Wilbur sírni kezd, mondván, hogy nem akar meghalni, de egy hang fentről azt mondja neki, hogy "fel a fejjel". Wilbur elalszik, és jobban érzi magát.

Másnap a hang egy dalt énekel a "csinnadrattáról", és kiderül, hogy ő egy Charlotte nevű pók. Charlotte úgy menti meg Wilbur-t, hogy üzeneteket ír a hálójába, ezért a film címe "Charlotte hálója". A lány elkezd üzeneteket írni a hálójába, "fantasztikusnak" és "valami disznónak" nevezve őt. Az üzenetekre a média és a vásár többi szomszédja is felfigyel. Wilbur akkora médiasiker, hogy ez meggyőzi Arable-ékat, Zuckermanékat és Fussyékat, hogy tartsák meg, és ne öljék meg. Charlotte végül lerakja a tojásait és meghal. Amikor a pókbébik megszületnek (514), a legtöbbjük elmegy. Hárman közülük maradnak, és néhány évig Charlotte néhány kölyke a farm körül marad, és társaságot nyújt Wilburnek. De bármennyire is szereti őket Wilbur, soha nem pótolják barátja, Charlotte emlékét.

A filmet 1973. március 1-jén mutatta be a mozikban a Paramount Pictures az Egyesült Államokban. New Yorkban 1973. február 22-én mutatták be kevesebb moziban, Nyugat-Németországban 1973. március 30-án, valamint augusztus 11-én Svédországban és augusztus 25-én Japánban.

Kritikai fogadtatás

A Rotten Tomatoes szerint a film 19 kritika alapján 74%-os "friss" értékelést kapott, 6,6-os pontszámmal. Az RT közössége 86%-os tetszést adott a filmnek, 7/10-es pontszámmal. Craig Butler az All-Movie Guide-tól kritizálta az animációt és a zenét, de szerintük közel áll a könyvhöz. Szerinte "nem próbálták meg tompítani a történet magját alkotó egzisztenciális szomorúságot" (a történet főbb szomorú részeit, például amikor Charlotte a végén meghal, senki sem próbálta tompítani). Dan Jardine kritizálta a dalokat és az animáció "szombat reggeli rajzfilm minőségét", de azt is mondta, hogy Hamner épp eleget tartott meg White prózájából ahhoz, hogy a film ne csak egy kísérlet legyen, ami nem jött be. Christopher Null a Filmcritic.com-tól azt mondta, hogy az animáció néha "egyenesen rossz, de E. B. White klasszikus meséjének kevés kell ahhoz, hogy életre keljen". Később úgy folytatta, hogy a film "kötelező darab mindenkinek, akinek gyerekei vannak, és kötelező látnivaló mindenki másnak". Az ötből négy csillaggal értékelte. Amikor újra kiadták DVD-n, a film elnyerte az Oppenheim Toy Portfolio arany díját.

E.B. White reakciója

Gene Deitch, E. B. White egyik animációs rendezője és barátja szerint az író felesége a következő szavakat írta egy 1977-es levelében: "Soha nem szűntük meg sajnálni, hogy a "Charlotte's Web" verziója soha nem készült el. A Hanna-Barberra verzió soha nem tetszett egyikünknek sem... egy paródia...". E.B. White maga is írt a filmről: "A történetet néhány percenként megszakítják, hogy valaki elénekelhessen egy vidám dalt. Engem nem nagyon érdekelnek a vidám dalok. A Blue Hill-i vásár, amelyről a könyvben igyekeztem hűen beszámolni, Disney World lett, 76 harsonával. De ez van, ha az ember belekeveredik Hollywoodba".

1. "Fel a fejjel"
2. "Tudok beszélni!"
3. "Zuckerman híres disznója"
4. "Egy igazi svédasztal"
5. "Sok közös van bennünk"
6. "Földanya és az idő atya"
7. "Kell lennie valami többnek"
8. "Deep In The Dark/Charlotte's Web"

A "Fel a fejjel" című dalt Charlotte, a pók énekli, amikor először találkozik Wilburrel, a disznóval az istállóban. Meggyőzi őt, hogy nézze a jó oldalát.

"I Can Talk!" - énekli Wilbur, a malac, aki korábban képtelen volt szavakat kimondani. A Lúd a tojásokon ülve veszi észre, hogy a mellette lévő karámban lévő új szomszédja, Wilbur, a malac nem eszi meg az ételét, és úgy tűnik, hogy szomorú. Felajánlja neki a fülét, ha odamegy hozzá és beszélget, hiszen nem tud leszállni a tojásairól. De hamarosan rájön, hogy Wilbur nem tud beszélni. Bátorítja, hogy próbálja meg... És egy-két nyögéssel és egy "Wa... Wa... Wa" "Wi... Wi... Will...bur... WILBUR!" Hirtelen, a Lúd segítségével Wilbur rájön, hogy tud beszélni, és azt mond, amit csak akar. Wilbur egy dalt énekel új beszédkészségéről, miközben izgatottságával felébreszti a többi farmállatot.

"A Veritable Smorgasbord" című dalt a mesében a Lúdas Matyi vezeti be és énekli, majd a Lúdas Matyi és Templeton énekli újra. Még egyszer eléneklik, ezúttal "dupla ütemben", Templeton szólóban énekli.

"Zuckerman híres disznója" - ezt a címet kapta Wilbur, a disznóhős, aki a történetben megmenti őt a haláltól, és ez a film záródalának témája is. A dalt a Sherman Brothers komponálta és hangszerelte barbershop kvartett stílusban, a történet korának és helyszínének megfelelően. A Brady Kids feldolgozta, és Jackie Mills producer választotta ki a The Brady Bunch Phonographic Albumból vett első kislemezükre.

A "We've Got Lots in Common" című dalt Wilbur énekli az új libabocsnak, Jeffery-nek, aki Wilburhez hasonlóan törpe. Wilbur átadja az egyik leckét, amit Charlotte tanított neki. A többi baromfiállat is énekel. A film beszállítóinak reklámjában egy ritka felvétel látható, amelyen a Sherman testvérek a "We've Got Lots In Common" című dalt éneklik. Ebben a részben Richard Sherman zongorázik, miközben Robert Sherman a bátyja válla fölött áll és együtt énekel. A dalt egy meg nem nevezett Los Angeles-i stúdióban vették fel 1972-ben.

A "Mother Earth and Father Time" című dalt Charlotte vezeti be a történetben, és a filmben másodszor is elénekli, amikor Charlotte haldoklik. Peter F. Neumeyer The Annotated Charlotte's Web című könyve szerint a könyv egyes rajongói nem támogatják a dal filmben való elhelyezését, mert az tönkreteszi E. B. White erős szavait a könyvből: "...És nem mozdult újra.", amit sokan rendkívül meghatónak találnak. A Sherman fivérek apja, Al Sherman dalszerző úgy vélte, hogy a Charlotte's Web dalzenéje, és különösen az "Anyaföld és apai idő" a fivérek legjobb munkája. A dalszöveg az ember életéről való gondolkodásról szól. A történet szerint a dalt Charlotte énekli élete végén. A sors iróniája, hogy Al Sherman nem sokkal a film megjelenése után halt meg.

A "There Must Be Something More" (Kell lennie valami másnak) akkor kerül a történetbe, amikor Fern a szerelemről tanul egy kis törpétől, akit megmentett a "korai haláltól", amikor az apja éppen "el akarta intézni". Fern ezt igazságtalanságnak találta, és saját magát meséli el, mondván apjának, ha ő is kicsi lett volna, vajon őt is megölte volna? Az apja beadja a derekát, és hagyja, hogy felnevelje a disznót, akit Wilburnek nevez el. Fern Wilbur révén tanulja meg a szerelmet és az életet, és egy dalt énekel, hogy elmondja Wilburnek, mennyire szereti őt. A dal Wilbur és Fern életének első két hetét járja végig. A dalt Fern a kis Wilburnek énekli anyai módon. A dalt aztán Wilbur újra elénekli egy rövid ideig, amikor Fern kicsit idősebb lesz, és elkezd érdeklődni a fiatal "Henry Fussy" iránt. Hirtelen Wilbur már nem olyan fontos Fern életében. Charlotte elmagyarázza Wilburnek, hogy ez a világ természete.

A "Charlotte's Web" a film címadó dala. A filmben a dalt a "Deep in the Dark"-kal együtt éneklik. A címadó dalt többek között a The Brady Bunch is feldolgozta. A filmben Charlotte azt mondja Wilburnek, hogy menjen aludni, és majd reggel találkozunk, és a "Deep In the Dark" című dalt énekli, hogy elaltassa a baromfiudvart.

A címadó dalt többek között a The Brady Bunch is feldolgozta (amikor egy előadó olyan dalt énekel, amely nem a sajátja): A The Brady Bunch Phonographic Album három Sherman Brothers-dalt tartalmaz, köztük a "River Song" a Tom Sawyerből, a "Zuckerman's Famous Pig" és a "Charlotte's Web" című dalokat. A dal feldolgozásuk szerepel a "Greatest hits" albumon It's a Sunshine Day című albumukon is: The Best of The Brady Bunch című albumon.