Az 1801-es alexandriai kapituláció: a francia megadás és a Rosetta-kő

1801-es alexandriai kapituláció: francia megadás, a Rosetta‑kő brit megszerzése és az egyiptomi műkincsek sorsának történelmi, forrásalapú elemzése.

Az alexandriai kapituláció fontos esemény volt a Franciaország és Anglia közötti közel-keleti befolyásért folytatott küzdelemben a Kr. u. 1800 körüli években.

Az egyiptomi és szíriai francia hadjárat (1798-1801) Bonaparte Napóleon keleti hadjáratának része volt. Terve az volt, hogy megvédje a francia kereskedelmet, aláássa Nagy-Britannia Indiához való hozzáférését, és tudományos vállalkozást hozzon létre a térségben. Ez volt a fő oka az 1798-as földközi-tengeri hadjáratának, egy sor tengeri hadműveletnek, amely magában foglalta Málta elfoglalását is. Júliusban a piramisoknál vívott csatában legyőzte a brit és mameluk erőket, és átvette az ellenőrzést Egyiptom felett.

A britek válaszoltak. Az 1798-as nílusi csatában a Királyi Haditengerészet Horatio Nelson vezetésével legyőzte a francia flottát Egyiptom partjainál. A francia flotta szinte teljesen megsemmisült, és ez megváltoztatta az erőviszonyokat a Földközi-tengeren háborúzó két nemzet között.

A szárazföldön Egyiptomban a franciák ellen a brit és oszmán csapatok közös hadereje állt. A franciák vereséget szenvedtek, és Alexandriába, Egyiptom második városába vonultak vissza, ahol a britek vezette haderő bekerítette őket. 1801. augusztus 30-án Abdullah Jacques-François Menou francia tábornok felajánlotta a megadást, és feltételeket javasolt. A feltételeket kiigazították, majd megegyeztek. Az esemény és a szerződés Alexandria kapitulációjaként ismert.

A szerződés cikkei között ez a tétel szerepel:

"az arab kéziratokat, a szobrokat és a Francia Köztársaság számára készült egyéb gyűjteményeket közvagyonnak kell tekinteni, és az egyesített hadsereg tábornokainak rendelkezésére kell bocsátani".

Így került Nagy-Britannia birtokába a Rosetta-kő és más egyiptomi régiségek, amelyeket a francia Tudományos és Művészeti Bizottság és az Egyiptomi Intézet tudósai gyűjtöttek össze.

A kapituláció politikai és katonai háttere

A francia hadjárat egyszerre volt katonai és tudományos vállalkozás: a hadsereggel együtt utazó tudósok (savants) gyűjtötték a régészeti leleteket és készítették a helyszíni feljegyzéseket, amelyek később a híres Description de l'Égypte kiadvány alapját képezték. A katonai kudarcok – különösen a tengeren elszenvedett vereség és a szárazföldi visszaszorítás – végül lehetetlenné tették a francia jelenlét fenntartását.

Az alexandriai ostrom után a brit–oszmán erők parancsnoki oldalán olyan tisztek álltak, akik a hadműveleteket irányították és a tárgyalásokat vezették. A megadás feltételeiben szerepelt a francia csapatok hazaszállítása, a fegyverek átadása és – lényeges pontként – a gyűjteményekről szóló rendelkezés, amely lehetővé tette a brit fél számára a francia által összegyűjtött műtárgyak elszállítását.

A Rosetta-kő és a tudományos következmények

A Rosetta-kő (a francia expedíció katonai mérnökének, Pierre-François Bouchard-nak a feltárása nyomán 1799-ben talált mészkőtábla) döntő jelentőségűvé vált az óegyiptomi írás megfejtésében. A kő római kori felirata háromféle írásmódban mutatja ugyanazt a szöveget: hieroglif, démotikus és görög nyelven. Mivel a görög szöveg ismert volt, az összehasonlítás lehetővé tette később az egyiptomi hieroglifák értelmezésének megindítását.

A kő az alexandriai kapituláció értelmében brit kézre került és 1802-ben Angliába szállították (a kő a brit hadsereg által elszállított leletek egyik legfontosabb darabja volt). 1802-ben a British Museum-nak adták át, ahol ma is ki van állítva. A Rosetta-kő tanulmányozása hosszú évtizedekre biztosította a tudományos érdeklődést: Thomas Young és különösen Jean-François Champollion munkája vezette el az igazi áttörést, amikor Champollion 1822-ben részben a kő és más források alapján ismertette a hieroglifák fonetikus és nyelvi rendszerét.

Kulturális és jogi viták

A kapituláció során történt műtárgy-átszállítások – benne a Rosetta-kővel és számos más antik tárggyal – azóta is vita tárgyát képezik. Egyiptom a 20. század vége óta többször kérvényezte a leletek visszaszolgáltatását, különösen a legismertebb darabok, így a Rosetta-kő esetében. A kérdés részben jogi, részben politikai és etikai természetű: vita folyik arról, hogy a hadizsákmánynak tekintett tárgyak visszajárnak-e eredeti helyükre, vagy a gyűjtemények nemzetközi elosztása és a tudományos hozzáférés alapján maradnak-e a fogadó intézményekben.

Maga a francia tudományos közösség is súlyos veszteségnek tartotta a gyűjtemények elszállítását: sok levéltár, kézirat és régészeti anyag került külföldre, ami megnehezítette a francia kutatók munkáját. Ugyanakkor a francia expedíció által készített dokumentáció, vázlatok és illusztrációk később hozzájárultak a modern egyiptológia megalapozásához, még ha a fizikai leletek egy része máshol is maradt.

Összefoglalás

• Alexandria kapitulációja (1801) katonai vereség és politikai engedmény volt a francia expedíció számára, amely véget vetett Napóleon keleti terveinek.
• A szerződés kitételei lehetővé tették, hogy Nagy-Britannia átvegye a francia tudósok által összegyűjtött régiségeket, köztük a Rosetta-követ.
• A Rosetta-kő kulcsszerepet játszott az óegyiptomi írás megfejtésében, és máig a tudományos kutatás egyik ikonikus tárgya, noha állandó viták folynak a tulajdonviszonyokról és a restitúcióról.

Az alexandriai kapituláció tehát egyszerre katonai esemény és kulturális törésvonal: hatása mind a kortárs politikára, mind a későbbi tudományos fejlődésre jelentős volt.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a francia hadjárat Egyiptomban és Szíriában (1798-1801) része?

K: Mi volt Bonaparte Napóleon keleti hadjáratának célja?

K: Ki győzte le a francia flottát Egyiptom partjainál?

K: Ki vette körül és kényszerítette megadásra Franciaországot Alexandriánál?

K: Mi ismert ennek az eseménynek az eredményeként?

K: Mit nyert Nagy-Britannia ezzel a kapitulációval?

Keresés betűvel