A Cambroraster falcatus a kambriumbeli radiodontok közé tartozott, vagyis azokat a korai állatcsoportokat képviseli, amelyek a ma élő ízeltlábúak távoli rokonságához kötődnek. Testfelépítése és életmódja fontos információkat ad a kambriumi ökológia és az ízeltlábúak korai evolúciója szempontjából.

Megjelenés és felépítés

Több száz példányt találtak a Burgess Shale képződményében, ezért a fajról viszonylag részletes leírás áll rendelkezésre. (A maga korában) nagy állat volt: akár 30 cm hosszú is lehetett. Jellegzetes, patkó alakú páncélja fedte a fej elülső részét, ami lapos, előre nyúló „lapát” benyomását kelti. Elülső karjai és a száj körüli részek apró, kampós tüskékkel voltak szegélyezve, amelyekkel az üledékből kinyerhette táplálékát.

Életmód és táplálkozás

Cambroraster falcatus feltehetően nem pusztán aktív ragadozóként élt: inkább fenéklakó, szűrő- vagy szitálószerű táplálkozást folytathatott. A lapátos fej és a tüskés szerkezetű szájelemek arra utalnak, hogy a mederüledéket átszitálva halászta ki a kisebb szervezeteket és szerves anyagokat. Ezzel a módszerrel olyan táplálékszereket gyűjthetett, amelyeket más, nagyobb ragadozók nem céloztak meg.

Idő és lelőhely

Ez a ragadozó (és/vagy fenéklakó) több mint 500 millió évvel ezelőtt, a középső kambrium időszakában élt — a Burgess Shale képződményének kora kb. 508 millió évre tehető. A fosszíliáit a kanadai Sziklás-hegységben található Kootenay Nemzeti Parkban fedezték fel, ahol a különleges körülmények kiváló lágytestmegőrzést tettek lehetővé (Kootenay Nemzeti Park, Burgess Shale).

Rendszertani helye és jelentősége

Cambroraster falcatus a radiodontok közé tartozik, a korszak jellegzetes „kísérleti” testterveinek egyik példája. Bár nem közvetlen elődje a mai rovaroknak, rákoknak vagy pókoknak, a radiodontok az ízeltlábúak törzsfejlődési ágához vezető korai vonulat részei, ezért távoli kapcsolatban állnak ezekkel a csoportokkal. A faj leletei jól példázzák, hogy a kambrium idején az állatvilág nagyon változatos és specializált életmódokat próbált ki.

Felfedezés és kutatás

A fosszíliákat a Királyi Ontario Múzeum és a Torontói Egyetem paleontológusai tárták fel és dolgozták fel; a leletek leírása hozzájárult a Burgess Shale közösségének jobb megértéséhez. A sok jó állapotú példány lehetővé tette a részletes morfológiai vizsgálatot, így ma már pontosabb képet alkothatunk arról, hogyan illeszkedett ez a különös állat a kambriumi ökoszisztémába.

Összefoglalva, a Cambroraster falcatus kiváló példája annak, hogy a kambriumi „kísérletezés” milyen gazdag testterveket és életmódokat hozott létre, és miért fontos a Burgess Shale a korai állatvilág tanulmányozásában.