Burgess-pala
A British Columbia Sziklás-hegységében található Burgess-képződmény a világ egyik leghíresebb és legjobb fosszíliamezője. Híres a kövületek lágy részeinek kivételes konzerváltságáról. Ez ~505 millió éves (középső kambrium), az egyik legkorábbi lágyrészes kövületréteg.
A kőzetegység fekete pala, amely a Yoho Nemzeti Parkban található Field város közelében több helyen is előfordul.
A Burgess-palát Charles Doolittle Walcott paleontológus fedezte fel 1909-ben, a szezon vége felé a terepmunka vége felé. Fiaival 1910-ben visszatért, és kőbányát létesített a Fossil Ridge oldalában. Az a tény, hogy a kövületek puha testű formákból álltak, és a tudomány számára új élőlények köre arra késztette, hogy 1924-ig szinte minden évben visszatérjen a kőfejtőbe. Ekkor, 74 évesen már több mint 65 000 példányt gyűjtött össze.
A fosszíliák leírása hatalmas feladat, amelyet Walcott 1927-ben bekövetkezett haláláig folytatott, és a 21. században is folytatódott. Walcott az akkori tudományos közvéleménytől vezérelve megpróbált minden fosszíliát élő taxonok közé sorolni. Ennek eredményeképpen a fosszíliákat akkoriban alig tekintették többnek, mint kuriózumnak. Csak 1962-ben kísérelte meg Alberto Simonetta a fosszíliák első kézből történő újbóli vizsgálatát. Ennek hatására a tudósok felismerték, hogy Walcott alig karcolta meg a Burgess Shale-ben fellelhető információk felszínét.
Egy második kőbányát (ugyanabban a geológiai formációban) nyitottak meg. A Burgess Shale alapos újraértékelése kimutatta, hogy az állatvilág sokkal változatosabb és szokatlanabb, mint Walcott gondolta. A Royal Ontario Museum ma már a világ legnagyobb Burgess Shale anyaggyűjteményével rendelkezik, több mint 150 000 példányt számláló gyűjteményével. A jelenlévő állatok közül soknak bizarr anatómiai jellemzői voltak, és csak a legcsekélyebb hasonlóságot mutatták más ismert állatokkal. Ilyen például az Opabinia, amelynek öt szeme és porszívócsőhöz hasonló ormánya volt; a Nectocaris és a Hallucigenia. Ez utóbbit eredetileg fejjel lefelé, a tüskéin járva rekonstruálták.
A Burgess-kőzetet 1980-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
Marrella , a leggyakoribb Burgess Shale organizmus
Ottoia , egy lágy testű féreg, amely a Burgess Shale-ben bőségesen megtalálható.
Az első teljes Anomalocaris fosszília, amelyet megtaláltak.
Kapcsolódó oldalak
- Cambroraster falcatus
- Lagerstätte
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Burgess Shale Formáció?
V: A Burgess Shale Formáció a Brit Columbia Sziklás-hegységében található fosszilis mező. Híres a kövületek lágy részeinek kivételes megőrzéséről, és ~505 millió évvel ezelőttre (középső kambrium) nyúlik vissza.
Kérdés: Ki fedezte fel a Burgess-pala kőzetréteget?
V: A Burgess-aprítékot Charles Doolittle Walcott paleontológus fedezte fel 1909-ben.
K: Hány példányt gyűjtött Walcott a kőfejtőből?
V: Walcott több mint 65 000 példányt gyűjtött a Fossil Ridge kőfejtőből.
K: Mi vezette a tudósokat arra a felismerésre, hogy Walcott alig karcolta meg a Burgess Shale-ben fellelhető információk felszínét?
V: A fosszíliák Alberto Simonetta által első kézből végzett újbóli vizsgálata vezette a tudósokat annak felismerésére, hogy Walcott alig karcolta meg a Burgess Shale-ben rendelkezésre álló információk felszínét.
K: Hol található a Royal Ontario Museum egyik legnagyobb Burgess Shale anyaggyűjteménye?
V: A Royal Ontario Museum rendelkezik az egyik legnagyobb Burgess Shale anyaggyűjteménnyel, több mint 150 000 példányt tartalmaz.
K: Mi a példa az ezen a lelőhelyen talált bizarr anatómiai jellegzetességekre?
V: Ilyen például az Opabinia, amelynek öt szeme és porszívócsőhöz hasonló ormánya van; a Nectocaris és a Hallucigenia, amelyet eredetileg fejjel lefelé, a tüskéin járva rekonstruáltak.
K: Mikor nyilvánították az UNESCO világörökség részévé?
V: A Burgess Shale 1980-ban lett az UNESCO Világörökség része, 1984-ben pedig a kanadai Rocky Mountain Parks Világörökség részévé vált.
