Interkontinentális Kupa (1960–2004) — európai és dél-amerikai klubviadal
Fedezd fel az Interkontinentális Kupa (1960–2004) történetét: európai és dél‑amerikai klubok legendás párharcai, Toyota‑kupa, ikonikus győztesek és emlékezetes mérkőzések.
Interkontinentális Kupa volt egy, a klubfutball két legerősebb földrajzi zónája — az európai és a dél-amerikai bajnokok — között kiírt nemzetközi torna, amelyet az Európai Labdarúgó-szövetségek Szövetsége (UEFA) és a Confederación Sudamericana de Fútbol (CONMEBOL) hagyott jóvá. Jellemzően az UEFA Bajnokok Ligája győztesei mérkőztek meg a dél-amerikai Copa Libertadores győzteseivel. A sorozatot 1960 és 2004 között rendezték meg; az utódja a később kiterjesztett FIFA Klubvilágbajnokság lett. A torna 2000 és 2004 között párhuzamosan zajlott a FIFA Klubvilágbajnoksággal, majd 2005-től a világklubok versenyét a FIFA rendezte egyesített formában.
Lebonyolítás és formátum
Az Interkontinentális Kupa formátuma az évek során változott. 1960 és 1979 között a párharcok általában két mérkőzéses (oda-visszavágós) rendszerben zajlottak: a csapatok hazai pályán is fogadták az ellenfelet. Ha a két találkozó után azonos pontszám állt fenn, a korai években (1968-ig) rájátszás döntött; később a döntést büntetőrúgások döntötték el.
1980-tól a torna rendszere radikálisan változott: egyetlen mérkőzésre tértek át, amelyet rendszerint semleges helyszínen rendeztek Japánban. Ezt a korszakot gyakran nevezik Toyota-kupának, mivel a Toyota volt a főszponzor, és a versenyt anyagilag is támogatta. A rendezésért ekkor a Japán Labdarúgó Szövetség volt a felelős, miközben az UEFA és a CONMEBOL továbbra is hivatalosan jóváhagyta a tornát.
Helyszínek és szponzoráció
A 1980-as évektől kezdve a találkozókat japán stadionokban játszották, elsősorban nagyvárosokban, például Japánban található tokiói és yokohamai arénákban. A Toyota támogatása globális médiamegjelenést és jelentős anyagi hátteret adott a rendezvénynek; emiatt a trófeát sokszor Toyota-kupának nevezték.
Visszalépések, ellentmondások és jelentőség
A torna történetét időnként árnyalták ellentmondások: a 1960-as és 1970-es években előfordultak erőszakos összecsapások és durvaságok néhány találkozón, ami miatt egyes európai csapatok elbizonytalanodtak a részvételben, és előfordult, hogy visszaléptek vagy nem a legerősebb összeállításukat küldték. Ennek ellenére az Interkontinentális Kupa hosszú időn át a klubfutball de facto világbajnoki mérkőzéseként élt a köztudatban, hiszen a két legerősebb kontinens bajnokai küzdöttek meg benne.
Fontosabb adatok és emlékezetes pillanatok
- A sorozat 1960 és 2004 között összesen 45 alkalommal került megrendezésre.
- Az első győztes 1960-ban a spanyol Real Madrid volt, amely akkor az uruguayi Peñarolt győzte le.
- A sorozat utolsó győztese 2004-ben a portugál Porto lett, amely a kolumbiai Once Caldas csapatát győzte meg büntetőpárbajban.
- Sok nagy presztízsű klub hagyott maradandó nyomot a tornán: többek között olyan együttesek szerepeltek és nyertek trófeát, mint a Real Madrid, a Santos (Pelé együttesével), az AC Milan, a Boca Juniors, a Peñarol és más klasszikus dél-amerikai és európai csapatok.
Örökség
Az Interkontinentális Kupa több mint négy évtizeden át fontos mércét jelentett a klubfutballban: bemutatta a stílusbeli különbségeket, nemzetközi rivalizálásokat és hozzájárult a klubfutball globális népszerűségéhez. A Toyota-szponzoráció és a japán rendezés a versenyt a nemzetközi médiában is kiemelte, míg a visszalépések és a kemény mérkőzések rávilágítottak a nemzetközi játék feszült természetére. 2005-től a klubok közötti világversenyek hivatalos keretét a FIFA Klubvilágbajnokság adja, de az Interkontinentális Kupa emléke és a benne született legendás mérkőzések tovább élnek a futballtörténetben.
Trófea
A verseny trófeájának tetején a "Coupe Européenne-Sudamericaine" ("Európai-Dél-Amerikai Kupa") felirat olvasható. A trófea alján az UEFA kerek logója és egy kör alakú Dél-Amerika-térkép látható.
A Toyota szponzorálása alatt a verseny egy második trófeát is adott, amelyet "Toyota Kupának" neveztek el.
Előadások
A különböző klubok teljesítményét a következő táblázatok mutatják:
Teljesítmény klubonként
| Klub | Győztesek | A második helyezettek | Győztes évek | A második helyezett évek |
| 3 | 4 | 1969, 1989, 1990 | 1963, 1993, 1994, 2003 | |
|
| 3 | 2 | 1961, 1966, 1982 | 1960, 1987 |
| 3 | 2 | 1960, 1998, 2002 | 1966, 2000 | |
|
| 3 | 1 | 1977, 2000, 2003 | 2001 |
|
| 3 | - — | 1971, 1980, 1988 | - — |
|
| 2 | 4 | 1973, 1984 | 1964, 1965, 1972, 1974 |
| 2 | 1 | 1985, 1996 | 1973 | |
|
| 2 | - — | 1962, 1963 | - — |
| 2 | - — | 1964, 1965 | - — | |
| 2 | - — | 1992, 1993 | - — | |
| 2 | - — | 1972, 1995 | - — | |
|
| 2 | - — | 1976, 2001 | - — |
|
| 2 | - — | 1987, 2004 | - — |
|
| 1 | 2 | 1968 | 1969, 1970 |
|
| 1 | 2 | 1979 | 1990, 2002 |
|
| 1 | 1 | 1983 | 1995 |
|
| 1 | 1 | 1986 | 1996 |
| 1 | 1 | 1999 | 1968 | |
|
| 1 | - — | 1967 | - — |
|
| 1 | - — | 1970 | - — |
|
| 1 | - — | 1974 | - — |
|
| 1 | - — | 1981 | - — |
|
| 1 | - — | 1991 | - — |
|
| 1 | - — | 1994 | - — |
| 1 | - — | 1997 | - — | |
| - — | 2 | - — | 1961, 1962 | |
| - — | 2 | - — | 1981, 1984 | |
|
| - — | 2 | - — | 1976, 1997 |
|
| - — | 1 | - — | 1967 |
|
| - — | 1 | - — | 1971 |
|
| - — | 1 | - — | 1977 |
|
| - — | 1 | - — | 1979 |
|
| - — | 1 | - — | 1980 |
| - — | 1 | - — | 1982 | |
|
| - — | 1 | - — | 1983 |
|
| - — | 1 | - — | 1985 |
|
| - — | 1 | - — | 1986 |
|
| - — | 1 | - — | 1988 |
|
| - — | 1 | - — | 1989 |
|
| - — | 1 | - — | 1991 |
| - — | 1 | - — | 1992 | |
|
| - — | 1 | - — | 1998 |
|
| - — | 1 | - — | 1999 |
|
| - — | 1 | - — | 2004 |
Teljesítmény országonként
| Ország | Győztesek | A második helyezettek | Győztes klubok | Győztes évek |
| 9 | 9 | Boca, Independiente, Estudiantes, River Plate, Racing Club, Vélez Sarsfield | 1967, 1968, 1973, 1977, 1984, 1986, 1994, 2000, 2003 | |
| 7 | 5 | 1964, 1965, 1969, 1985, 1989, 1990, 1996 | ||
| 6 | 5 | Santos, São Paulo, Grêmio, Flamengo | 1962, 1963, 1981, 1983, 1992, 1993 | |
| 6 | 2 | Peñarol, Nacional | 1961, 1966, 1971, 1980, 1982, 1988 | |
| 4 | 3 | Real Madrid, Atlético Madrid | 1960, 1974, 1998, 2002 | |
| 3 | 2 | Bayern München, Borussia Dortmund | 1976, 1997, 2001 | |
| 3 | 1 | Ajax, Feyenoord | 1970, 1972, 1995 | |
| 2 | 2 | Porto | 1987, 2004 | |
| 1 | 5 | 1999 | ||
| 1 | 2 | Olimpia | 1979 | |
| 1 | - — | Vörös Csillag Belgrád | 1991 | |
| - — | 2 | - — | - — | |
| - — | 1 | - — | - — | |
| - — | 1 | - — | - — | |
| - — | 1 | - — | - — | |
| - — | 1 | - — | - — | |
| - — | 1 | - — | - — |
.svg(1).png){kind=small}
Teljesítmény konföderációnként
| Konföderáció | Győztesek | A második helyezettek | Győztes klubok | Győztes országok |
| CONMEBOL | 22 | 21 | 13 | 4 |
| UEFA | 21 | 22 | 12 | 7 |
Edzők
- Carlos Bianchi edzőként háromszor nyert: egyszer a
Vélez Sársfielddel 1994-ben, kétszer pedig a Boca Juniorsszal 2000-ben és 2003-ban. - Luis Cubilla és Juan Mujica játékosként és edzőként is nyert kupát:
- Luis Cubilla (
1961-ben a Peñarolban, 1971-ben a Nacionalban játszott, majd 1979-ben az Olimpia edzője volt
) - Juan Mujica (1971-ben a Nacional játékosa, 1980-ban edzője)
Játékosok
- Alessandro Costacurta és Paolo Maldini ötször játszott a
Milan színeiben (1989, 1990, 1993, 1994, 2003). - Az Estudiantes (1968, 1969 és 1970) és az Independiente (1972, 1973 és 1974) három egymást követő évben játszott. Néhány játékos ezekben a csapatokban mindháromban játszott, köztük Carlos Bilardo és Juan Ramón Verón.
Minden idők legjobb góllövői
- Mindössze hat játékos szerzett legalább három gólt az Interkontinentális Kupán.
| Játékos | Klub | Célok | Alkalmazások | Évek |
|
| 7 | 3 | 1962, 1963 | |
|
|
| 6 | 6 | 1960, 1961, 1966 |
|
|
| 3 | 2 | 1971 |
|
|
| 3 | 3 | 1961 |
|
| 3 | 4 | 1961, 1962 | |
|
| 3 | 4 | 1964, 1965 |
Pelé az Interkontinentális Kupa történetének eddigi legjobb góllövője, 3 mérkőzésen szerzett 7 góllal.
Hat-tricks
- Pelé az egyetlen játékos a verseny történetében, aki kalap-trikót szerzett (Lisszabon, 1962, második mérkőzés, Benfica ellen).
| Játékos | Nemzet | Klub | Ellenfél | Célok | Cél idők | Score | Verseny | Kerek | Dátum |
|
| 3 | 15'; 25'; 64' | 5–2 | 1962 Interkontinentális Kupa | Második szakasz | 1962. október 11. |
A mérkőzés embere
A mérkőzés emberét 1980-ból választották. Íme a győztesek listája.
| Év | Játékos | Klub |
| 1980 |
|
|
| 1981 |
|
|
| 1982 |
|
|
| 1983 |
|
|
| 1984 |
|
|
| 1985 |
| |
| 1986 |
|
|
| 1987 |
|
|
| 1988 |
|
|
| 1989 |
| |
| 1990 |
| |
| 1991 |
|
|
| 1992 |
| |
| 1993 |
| |
| 1994 |
|
|
| 1995 |
| |
| 1996 | ||
| 1997 |
| |
| 1998 |
| |
| 1999 |
| |
| 2000 |
|
|
| 2001 |
|
|
| 2002 |
| |
| 2003 |
|
|
| 2004 |
|
|
.svg.png){kind=small}
.svg.png){kind=small}
Martín Palermo, a mérkőzés embere 2000-ben.
Kérdések és válaszok
K: Hogy szokták hívni az európai/dél-amerikai kupát?
V: Az európai/dél-amerikai kupát általában Interkontinentális Kupának vagy Toyota Kupának hívják.
K: Mikor rendezték meg az első FIFA klubvilágbajnokságot?
V: Az első FIFA Klubvilágbajnokságot 2000-ben rendezték meg.
K: Mely kontinensek képviseltetik magukat a FIFA Klubvilágbajnokságon?
V: A FIFA Klubvilágbajnokságon Európa, Dél-Amerika, Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia képviselői vesznek részt.
K: Hogyan változott az Interkontinentális Kupa 2005-ben?
V: 2005-ben az Interkontinentális Kupa helyébe a FIFA Klubvilágbajnokság lépett.
K: A FIFA mindkét típusú világbajnokot azonos státuszúnak ismeri el?
V: Igen, 2017-ben a FIFA hivatalosan is elismerte mindkét típusú világbajnokot (de jure) a FIFA Klubvilágbajnokság győzteseivel vagy hivatalos világbajnokokkal azonos státuszban.
K: Miért tekinthető az interkontinentális kupa izgalmas labdarúgóversenynek? V: A futballszakértők egyetértenek abban, hogy az interkontinentális kupát lenyűgöző futballversenynek tartják, köszönhetően a pályán uralkodó nagyszerű egyensúlynak, amelyet a kisebb gazdasági időbeli különbség és a külföldi játékosokra vonatkozó szabályok adnak, amelyek fokozatosan az európai csapatoknak kedveznek, és gyengítik a dél-amerikai csapatokat; ezt a statisztikák is megerősítik.
Keres