2005-ös Egyesült Királyság általános választás — eredmények és következmények

2005-ös brit általános választás: Tony Blair harmadik győzelme, a Munkáspárt veszteségei, az Irak‑háború befolyása és következmények az Egyesült Királyság politikájára.

Szerző: Leandro Alegsa

A 2005-ös általános választások az Egyesült Királyságban 2005. május 5-én kerültek megrendezésre; ezen a voksoláson 646 képviselőt választottak az Egyesült Királyság alsóházába. Az Egyesült Királyság miniszterelnöki tisztségére pályázó főbb jelöltek között szerepelt a hivatalban lévő miniszterelnök, Tony Blair (a Munkáspárt vezetője), a Konzervatív Párt vezetője Michael Howard, valamint a Liberális Demokraták vezetője, Charles Kennedy.

Eredmények

A választások eredményeként a Munkáspárt — élén Tony Blair‑lel — sorozatban harmadszor is képes volt többséget szerezni az alsóházban, bár mandátuma jelentősen gyengültté vált a 2001-es választásokhoz képest. A Munkáspárt 47 képviselői helyet veszített, és országos szinten a párt szavazataránya körülbelül 5,5%-kal csökkent a 2001-es választáshoz képest. Sok elemző és választó úgy vélte, hogy a támogatáscsökkenés egyik fő oka Tony Blair és kormánya 2003‑as, Irakba küldött katonai részvétele volt.

  • Munkáspárt: harmadik egymást követő győzelem, de jelentős szavazat- és mandátumveszteség (a mandátumcsökkenés 47 képviselő körül alakult).
  • Konzervatív Párt (vezető: Michael Howard): javuló eredmény a 2001‑es állapothoz képest, de nem tudta visszaszerezni a kormányzást.
  • Liberális Demokraták (vezető: Charles Kennedy): a harmadik nagy párt szerepe megerősödött, és országos szinten növelte támogatottságát.

A választási részvétel országosan mérsékelt volt; a voksolók aránya a korábbi választásokhoz képest néhány százalékponttal alacsonyabbnak bizonyult, ami szintén befolyásolta a pártok közötti arányokat.

Következmények

A választás közvetlen következményei és hosszabb távú hatásai több irányban jelentkeztek:

  • Saját mandátum gyengülése: bár a Munkáspárt megőrizte a kormányzást, a csökkent támogatottság gyengítette Tony Blair politikai mozgásterét, nehezebbé téve a vitatott politikai döntések — különösen az iraki beavatkozás — további védelmét és indoklását.
  • Belpolitikai következmények: a gyengébb választási eredmény belső vitákat gerjesztett a Munkáspárton belül, és hosszabb távon hozzájárult Blair távozásához 2007-ben, amikor Gordon Brown vette át a párt és a miniszterelnökség vezetését.
  • Ellenzéki reakciók: a Konzervatív Párt vezetése változások elé nézett — a párt belső diskurzusai a modernizáció és irányváltás kérdése körül folytatódtak, ami a későbbi években további vezetőváltásokhoz vezetett.
  • Liberális Demokraták és harmadik erő szerepe: a Liberális Demokraták megerősödése rávilágított arra, hogy a választói elégedetlenség a két nagy párt irányában is alternatív támogatottságot hozhat létre.
  • Regionális hatások: Skóciában és Észak‑Írországban a kisebb, regionális pártok (például a Skót Nemzeti Párt, a Plaid Cymru, illetve az észak‑ír pártok) helyi hatásai és szavazati arányai is befolyásolták a parlament összetételét és a regionális politikai tárgyalásokat.

Összegzés és értékelés

A 2005‑ös választás eredménye azt mutatta, hogy a Munkáspárt meg tudta őrizni a kormányzást, de a választói támogatás csökkenése egyértelmű üzenet volt: a kormány politikai tőkéje megkopott, és a következő években ez alapvetően befolyásolta a belpolitikai fejleményeket és a pártok stratégiáját. Az események hozzájárultak a brit politika megújulásához, a vezetőváltásokhoz és a pártok közötti erőviszonyok átrendeződéséhez a következő parlamenti ciklusokban.

Eredmények

  • Munkáspárt (355 képviselő, a szavazatok 35,2%-a)
  • Konzervatív Párt (198 képviselő, a szavazatok 32,4%-a)
  • Liberális Demokraták (62 képviselő, a szavazatok 22,0%-a)
  • UK Independence Party (0 képviselő, a szavazatok 2,2%-a)
  • Skót Nemzeti Párt (6 képviselő, a szavazatok 1,5%-a) - csak Skóciában
  • Zöld Párt (0 képviselő, a szavazatok 1,0%-a) - csak Anglia és Wales
  • Demokratikus Unionista Párt (9 képviselő, a szavazatok 0,9%-a) - csak Észak-Írországban
  • Brit Nemzeti Párt (0 képviselő, a szavazatok 0,7%-a)
  • Plaid Cymru (3 képviselő, a szavazatok 0,6%-a) - csak Walesben
  • Sinn Féin (5 képviselő, a szavazatok 0,6%-a) - csak Észak-Írországban
  • Ulster Unionist Party (1 képviselő, a szavazatok 0,5%-a) - csak Észak-Írországban
  • Szociáldemokrata és Munkáspárt (3 képviselő, a szavazatok 0,5%-a) - csak Észak-Írországban
  • Tisztelet Pártja (1 képviselő, a szavazatok 0,3%-a)
  • Skót Szocialista Párt (0 képviselő, a szavazatok 0,2%-a) - csak Skócia
  • Veritas (0 képviselő, a szavazatok 0,1%-a)
  • Alliance Party of Northern Ireland (0 képviselő, a szavazatok 0,1%-a) - csak Észak-Írországban
  • Skót Zöld Párt (0 képviselő, a szavazatok 0,1%-a) - csak Skóciában
  • Szocialista Munkáspárt (0 képviselő, a szavazatok 0,1%-a)
  • Liberális Párt (0 képviselő, a szavazatok 0,1%-a)
  • Angol Demokraták (0 képviselő, a szavazatok 0,1 %-a) - csak Anglia

Blaenau Gwent és Wyre Forest választókerületében független jelölteket választottak. Glasgow East képviselői helyét Michael Martin, az alsóház elnöke nyerte meg, aki nem számít egyik politikai pártnak sem.

A következő választást 2010. május 6-án tartották. Lásd: Egyesült Királyság általános választások, 2010

Kapcsolódó oldalak

  • Az Egyesült Királyságban a 2005-ös általános választásokon megválasztott parlamenti képviselők

Kérdések és válaszok

K: Melyik évben volt 2005-ben az Egyesült Királyságban a parlamenti választás?


V: A 2005-ös egyesült királyságbeli általános választásokat 2005. május 5-én tartották.

K: Hány képviselőt választottak az Egyesült Királyság alsóházába?


V: 646 képviselőt választottak az Egyesült Királyság alsóházába.

K: Ki volt az Egyesült Királyság három fő miniszterelnök-jelöltje?


V: Az Egyesült Királyság három fő miniszterelnök-jelöltje ezen a választáson Tony Blair (Munkáspárt), Michael Howard (Konzervatív Párt) és Charles Kennedy (Liberális Demokraták) volt.

K: Ki szerzett többséget a parlamentben ezen a választáson?


V: A Munkáspárt és vezetője, Tony Blair szerzett többséget a parlamentben ezen a választáson.

K: Hány helyet veszített a Munkáspárt a parlamentben ezen a választáson?


V: Ezen a választáson a Munkáspárt 47 képviselői helyet veszített a parlamentben.
A 2001-es általános választásokon elért szavazataikhoz képest A5%-os visszaesés is megfigyelhető volt.

K: Miért veszített a Munkáspárt a támogatottságából ezen a választáson?


V: Sokan úgy vélik, hogy a Munkáspárt azért vesztett támogatottságából, mert Tony Blair miniszterelnök 2003-as döntése, miszerint csapatokat küld Irakba, népszerűtlen volt a választók körében.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3