Victor Horta (1861–1947) — belga szecessziós építész és Art Nouveau úttörője
Victor Horta — a belga szecesszió és Art Nouveau úttörője; forradalmi brüsszeli épületei, UNESCO-világörökség, művészi innovációk és örökség bemutatása.
Victor Horta báró (1861. január 6. - 1947. szeptember 8.) belga építész és tervező. John Julius Norwich szerint ő volt "kétségtelenül a legfontosabb európai szecessziós építész". Horta a szecessziós építészet egyik legfontosabb neve. Egyesek szerint az általa tervezett brüsszeli Hôtel Tassel volt az első alkalom, amikor a stílust az építészetben alkalmazták.
1932-ben I. Albert belga király az építészetért tett szolgálataiért bárói címet adományozott Hortának. Az általa tervezett épületek közül négy az UNESCO világörökség része.
Életrajzi vázlat
Victor Horta 1861-ben született Ghentben, majd tanulmányait belga művészeti iskolákban folytatta. Pályafutását a 19. század végén kezdte, és hamarosan a korszak legjelentősebb belga építészeinek egyike lett. Munkássága a 1890-es években érte el a csúcspontját, amikor a brüsszeli polgári megrendelők részére készült bérházai és városi palotái forradalmi módon ötvözték az új anyagok szerkezeti lehetőségeit és a díszítő művészetet. Horta a 20. század elején is aktív maradt, később munkái visszafogottabb, modernebb vonalakat mutattak. 1947-ben hunyt el.
Stílus és jellegzetességek
- Szerkezet és díszítés egysége: Horta munkáiban a szerkezeti elemek (vas, üveg) gyakran egyben díszítő motívumok is; így a funkció és a forma szoros egységben jelenik meg.
- Organikus vonalak: A „whiplash” (sodró, ívelt) vonalak, növényi ornamentika és folytonos, dinamikus formák jellegzetesek.
- Természetes fény és térszervezés: Belépő tereket, belső udvarokat és üvegkupolákat használva Horta világos, légies belső tereket tervezett, ahol a lépcsőház és a központi fényakna fontos szerepet kapott.
- Teljes körű tervezés: Nemcsak épületek tervezésére vállalkozott, hanem belsőépítészetre, bútorokra, vas- és üvegkiképzésre is – a cél a harmonikus, egységes környezet megteremtése volt.
Főbb művei
- Hôtel Tassel (Brüsszel, 1892–1893): Sok szakértő szerint az első igazi szecessziós épület; központi fényaknás lépcsőháza és új anyaghasználata forradalmi volt.
- Hôtel Solvay (1894–1900): Ernest Solvay megrendelésére készült, rendkívül gazdag anyag- és díszítésvilággal; a korszak egyik legdrágább és legmonumentálisabb városi palotája.
- Hôtel van Eetvelde (1895–1898): Jellegzetes üvegfallal és belső kerttel, a természetes fény beengedését és a belső terek összekapcsolását szolgálja.
- Maison & Atelier Horta (Horta-múzeum, 1898–1901): Horta saját háza és műterme, amely ma múzeumként látogatható és eredeti belső kialakításának egy részét őrzi.
Díjak, elismerés és örökség
Horta 1932-ben bárói címet kapott I. Albert királytól elismerésként építészeti munkásságáért. Az általa tervezett négy kiemelkedő brüsszeli ház (Hôtel Tassel, Hôtel Solvay, Hôtel van Eetvelde és Maison & Atelier Horta) az UNESCO világörökség részei lettek, elismerve a szecesszió építészeti jelentőségét és Horta innovációját. Munkássága nagy hatással volt az európai Art Nouveau mozgalomra, és későbbi generációk építészeit is inspirálta az épület és belső tér egységre törekvésével.
Szerepe a városi fejlődésben és a védettség
Horta épületei fontos részét képezik Brüsszel városképének. Sok épületet restauráltak és múzeummá, illetve kulturális helyszínné alakítottak, hogy megőrizzék eredeti részleteiket. Az UNESCO-listázás tovább növelte a nemzetközi érdeklődést és a védettséget ezek iránt a korai modern építészeti remekművek iránt.
Victor Horta öröksége ma is élő: épületei nemcsak korstílusuk kimagasló képviselői, hanem fontos tanulságokkal szolgálnak az építészet, a belsőépítészet és a várostervezés kapcsolatáról.
Élet és pályafutás
Horta gyermekkora óta nagy érdeklődést mutatott a zene iránt. 1873-ban a genti konzervatóriumba ment zeneelméletet tanulni. Rossz magaviselet miatt eltávolították. Helyette a genti Királyi Képzőművészeti Akadémia építészeti tanszékére került. Horta 1878-ban Párizsba távozott. Jules Debuysson építész és tervező mellett talált munkát a Montmartre-on. Ott inspirálták az impresszionista és pointillista művészek, valamint a vas és üveg megmunkálásának lehetőségei.
Amikor Horta apja 1880-ban meghalt, visszatért Belgiumba, és Brüsszelbe költözött. Feleségül vette első feleségét. Építészetet tanult az Académie Royale des Beaux-Arts-on. Brüsszelben Horta barátságot kötött Paul Hankarral. Professzorának, Alphonse Balatnak, II. Leopold belga építésznek lett az asszisztense. Együtt tervezték a laekeni királyi üvegházakat, Horta első olyan munkáját, amelyben üveget és vasat használt.
1884-ben Horta nyerte el az első építészeti díjnak számító Prix Godecharle-t.
1885-re Horta már egyedül dolgozott. Három ház tervezésével bízták meg. Ugyanebben az évben belépett a Belga Építészeti Társaság Központi Társaságába is. A következő években számos közmunkapályázaton vett részt. Szobrászokkal (nevezetesen barátjával, Godefroid Devresse-szel) szobrok, sőt síremlékek készítésén is dolgozott. Számos díjat nyert. Úgy vélte, hogy az általa készített formák rendkívül praktikusak és nem művésziek.
Ebben az időszakban Horta csatlakozott a szabadkőművesekhez. Ez sok megrendelőt adott neki, amikor 1893-ban visszatért a házak és üzletek tervezéséhez.
Horta 1892-ben az építészeti grafika vezetőjévé nevezték ki a brüsszeli szabadegyetemre. 1893-ban az építészet professzora lett. Ott 1911-ig dolgozott.
Örökség
Horta számos épülete elpusztult. Horta számos épülete azonban ma is áll Brüsszelben. A legjelentősebbek a Magasins Waucquez, egykori áruház, ma a Brüsszeli Képregénymúzeum, valamint négy magánháza (hôtels), amelyek az UNESCO Világörökség részét képezik:
- Hôtel Tassel, amelyet Émile Tassel professzor számára terveztek és építettek 1892 és 1893 között.
- Hôtel Solvay, 1895-1900 között tervezték és építették.
- Hôtel van Eetvelde, 1895-1898 között tervezték és építették.
- Az 1898-ban tervezett Maison and Atelier Horta, ma a Horta Múzeum, amely az ő munkásságának van szentelve.
Keres