Mainstream

Filmekben

A mainstream filmeket úgy lehet meghatározni, mint olyan filmeket, amelyek előállítása sokba kerül, és amelyeket profitszerzés céljából készítenek. A költségek kifizetése és a profit érdekében úgy készülnek, hogy nagyon sokan akarnak majd fizetni azért, hogy megnézzék őket. Széles körben megjelennek az első moziban. Ezek azok a mozik, amelyekben többnyire a nagy filmgyártó cégek új mainstream filmjei futnak. Az elsőfilmes mozikban eltöltött idő után a mainstream filmeket a népszerű boltokban árulják. A hollywoodi és bollywoodi filmek általában mainstreamnek számítanak, és lehetnek blockbusterek is. A határvonal homályos. A mainstream film ellentétére példa a művészfilm.

A szakirodalomban

Az irodalomban a "mainstream" a hagyományos realista fikcióra utal, szemben az olyan műfaji fikciókkal, mint a sci-fi vagy a krimik.

A zenében

A mainstream zene olyan zenét jelent, amelyet az emberek többsége ismer és népszerű a kultúrájukban. Például könnyűzene vagy popzene. Az idősebb generációk azonban gyakran nem kedvelik a fiatalok mainstream ízlését, és nem biztos, hogy egyetértenek abban, hogy mi a mainstream és mi nem az.

A mainstream zenével szemben a szubkultúrák zenéje áll. Ezek az ellentétes szubkultúrák a legtöbb zenei műfajban léteznek, és általában megtalálhatóak többek között a punk rockban, az indie rockban és az extrém metalban. Az 1960-as években a hippi ellenkultúra zenéje példázta ezt a zenét. Az utóbbi években az alternatív rocknak, például a Nirvana zenéjének sikerült megőriznie népszerűségét a mainstream zenei piacon annak ellenére, hogy zenéjük nem felelt meg a mainstream normáknak.

A punk rock azzal különböztette meg magát más, nem mainstream műfajoktól, hogy egy aktív, a mainstream ellenes társadalmi mozgalomként lépett fel, amely ellenáll a kommercializmusnak és a vállalati irányításnak. A punk szubkultúra általában nem értékeli a nagy kiadók zenekarait, amelyek a do it yourself (DIY) punk etikát tagadó punkzenét játszanak, és azt gondolják, hogy ezek a mainstream zenével azonosak. Az 1990-es évek elején az undergroundban felbukkanó indie rock ugyanezt a DIY etikát vette át. A punk undergroundban az alternatív tiltakozás számos vállalatellenes és nem profitorientált formája bukkant fel, például a "zine" néven ismert, saját készítésű kiadványok, ahol nagyobb szabadság van az olyan ellentmondásos (általában szélsőbaloldali) politikai kérdések megvitatására, mint a bigottság, az LMBT közösség kérdései, a feminizmus, a militáns ateizmus és a veganizmus. Bár a mainstream média gyakran a lázadás ifjúkori megnyilvánulásának tekinti ezt a viselkedést, a modern punk olyan korosztályokat testesít meg, akik általában nem értenek egyet a vélt közös ellenkulturális elvekkel. Nem ritka, hogy a középkorúak punkházakat (házak, ahol a punk szubkultúra tagjai élnek, és ahol mások számára is nyitva állnak, beleértve a turnézó zenekarokat is) és ellenállási mozgalmakat alakítanak azzal szemben, amit az emberi és állati jogok széles körű, tisztességtelen felhasználásának tartanak a profit érdekében. Ez a modern csoport az anarcho-punk és a crust punk szubkultúrákon keresztül jut hatékonyan hangot, és próbál küzdeni az ellen, amit ezek a csoportok az élet általános leértékelésének és a profitszerzés módjának tekintenek.

Mainstreaming az oktatásban

A mainstreaming olyan oktatási formára utal, amelyben a tanulási nehézséggel küzdő gyermekeket a tanulási nehézséggel nem küzdő gyermekekkel vegyítik az osztályokba, hogy segítsék őket a jobb tanulásban és abban, hogy a diákélet és a közösségükben zajló élet "főáramába" beilleszkedjenek. Ezt általában "integrációnak" nevezik. Ha szükségleteiknek nem tudnak megfelelni, speciális iskolákba kell őket áthelyezni.