Rosa Parks — a Montgomery-i buszbojkotthoz vezető amerikai polgárjogi aktivista

Rosa Parks az alabamaiTuskegee-ben született 1913. február 4-én. Szülei James és Leona McCauley voltak. Elsősorban afrikai felmenőkkel rendelkezett. Egyik dédapja skót-ír volt, és a dél-karolinai Charlestonba ment, mint szerződéses szolga.

Édesapja 2 éves volt, amikor Rosa elment otthonról munkát keresni. Édesanyja egy másik városban tanított. Rosát és bátyját, Sylvestert a nagyszüleik nevelték.

Rosa 1919-ben, 6 éves korában kezdte az iskolát. Abban az időben az iskolák szegregáltak voltak. Voltak fekete és fehér iskolák. Később Parks emlékezett arra, hogy a fehér diákokat buszok vitték az iskolájukba, de a fekete diákoknak gyalog kellett eljutniuk az iskolájukba:

Minden nap látnám a buszbérletet... De számomra ez egy életforma volt, nem volt más választásunk, mint elfogadni, ami a szokás volt. A busz volt az egyik első módja annak, hogy rájöttem, hogy van egy fekete és egy fehér világ.

1924-ben az alabamai Montgomeryben a Montgomery Industrial School for Girlsbe járt. Öt év után otthagyta az iskolát, és egy inggyárba ment dolgozni. Emellett a nagymamáját is gondozta.

1955. december 1-jén Parks felszállt egy városi buszra, hogy munka után hazamenjen. Kifizette a 10 centet, és leült az első üléssorba, a padlóra festett vonal mögé, amely a fekete részleget jelölte. Néhány megálló után több fehér utas is felszállt a buszra. A buszsofőr felszólította Parksot és három másik feketét, hogy adják át a helyüket, hogy a fehérek leülhessenek. A másik három átült a busz hátsó ülésére, Parks azonban az ablakhoz csúszott. Azt mondta, hogy a törvényt követte azzal, hogy a megfelelő részen ült. Később azt mondta, hogy amikor azt mondták neki, hogy menjen a busz hátsó ülésére, "Emmett Tillre gondoltam, és egyszerűen nem tudtam visszamenni". (Till egy 14 éves fekete fiú volt, akit körülbelül három hónappal korábban meglincseltek Mississippiben).

A sofőr megállította a buszt és hívta a rendőrséget. Két rendőr letartóztatta Parksot, és börtönbe vitték az alabamai buszos törvények megsértése miatt.

Az anyja Edgar Nixont kérte fel, hogy tegye le érte az óvadékot. Nixon a helyi NAACP-csoport elnöke volt. Nixon tudta, hogy Parks milyen veszélyben van, és azonnal elintézte az óvadékot.

A helyi NAACP próbaperre vágyott, hogy megtámadhassa a buszos szegregációs törvényeket. Parks köztiszteletben álló dolgozó nő volt. Jól beszélt, és az ő esete jó lehetőség lett volna a törvények megtámadására. Úgy döntöttek, hogy december 5-én bojkottálják az összes montgomery-i buszt.

Az egész fekete közösségben elterjedt a tervezett buszbojkott híre. A fekete lelkészek azt mondták gyülekezeteiknek, hogy támogassák a bojkottot. December 5-én, hétfőn Rosa Parksnak meg kellett jelennie a bíróságon. Ez volt az első nap, amikor a fekete utasok nem szálltak fel a montgomery-i buszokra. Montgomery utcái tele voltak munkába járó feketékkel. A fekete gyerekek gyalog mentek iskolába. Ugyanezen a reggelen minden montgomery-i buszra két motoros rendőrt osztottak be, hogy megvédjék az utasokat megfélemlítő fekete bandákat. Nem voltak fekete bandák. A fekete közösség egyszerűen együttműködött a bojkottal. A buszok egész nap üresek maradtak. A fehér utasok a bajtól tartva szintén távol maradtak a buszoktól.

A buszos törvények megsértésének vádja mellett Parks ellen rendbontás miatt is vádat emeltek. A tárgyalása gyorsan lezajlott, mindössze 30 percig tartott. A bíróság minden vádpontban bűnösnek találta, és 14 dollár pénzbírságot szabott ki rá. A bojkott folytatódott.

Parks fellebbezett az ítélet ellen. Ügyvédje, Fred Parks és mások a NAACP-ben fellebbezést nyújtottak be Browder kontra Gayle néven. A fellebbviteli bíróság 1956. június 19-én Montgomery fekete polgárainak javára döntött. A város azonban fellebbezett a döntés ellen.

1956. szeptember 13-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta az alsóbb fokú bíróság ítéletét. A buszbojkott véget ért. A bojkott 381 napig tartott. Montgomery fekete bőrű polgárai felszállhattak a buszokra, és oda ülhettek, ahová akartak. Rosa Parks 1956. december 21-én újra felszállt a buszra. Ezúttal integrált buszon. A sors iróniája, hogy ugyanaz a buszsofőr vezette, aki egy évvel korábban letartóztatta. Egy interjúban Parks azt mondta: "Nem reagált (szünet), és én sem".

Rosa Parks a fekete közösség hősnője volt. Bár nem egyedül tette, tettei olyan tüzet gyújtottak, amely nagy változásokhoz vezetett.

A montgomery-i buszbojkott után Parks sok nehézségen ment keresztül. Elvesztette az állását az áruházban. A férje kénytelen volt felmondani a munkahelyén.

1957-ben Parks és férje Montgomeryből a virginiai Hamptonba mentek munkát keresni. Hamptonban Parks hostessként talált munkát a Hampton Institute, egy történelmi fekete főiskola egyik fogadójában.

Később Parks és férje a michigani Detroitba költözött. Parks továbbra is aktivistaként dolgozott. Évekig John Conyers amerikai kongresszusi képviselőnek dolgozott. Ezt követően a dél-afrikai apartheid elleni aktivistaként dolgozott. Detroitban egy központot is nyitott, amely fekete fiataloknak adott tanácsokat a karrierről és a munkalehetőségekről.

1999-ben Bill Clinton elnök a Kongresszus aranyérmével tüntette ki Parksot. Ez az Egyesült Államok legmagasabb kitüntetése (legfontosabb kitüntetése) civilek számára. Amikor átadta neki a kitüntetést, Clinton elnök azt mondta:

Soha, de soha nem szabad elfelejtenünk, amikor ez az ünnepség véget ér, hogy a hétköznapi emberek ereje az emberi méltóság ügyéért a tűzbe állni.

Parks 2005. október 24-én halt meg detroiti otthonában demencia következtében. Október 30-án koporsóját az Egyesült Államok Capitoliumában helyezték végső nyugalomra. Ez nagy megtiszteltetés az Egyesült Államokban élő emberek számára.