Rosa Parks — a Montgomery-i buszbojkotthoz vezető amerikai polgárjogi aktivista
Rosa Parks – a bátor polgárjogi aktivista, aki 1955-ben elindította a montgomery-i buszbojkottot; szimbólum a szabadságért és egyenlőségért folytatott küzdelemben.
Rosa Louise McCauley Parks (1913. február 4. – 2005. október 24.) afroamerikai polgárjogi aktivista volt. Sok helyen nevezik „a modernkori amerikai polgárjogi mozgalom anyjának” vagy egyszerűen „a szabadságmozgalom anyjának”. Született Tuskegee közelében, Alabama államban, fiatal korában nehéz körülmények között nőtt fel. Iskolai tanulmányai megszakadtak, később varrónőként dolgozott és aktív tagja lett helyi közösségének; hosszú időn át önkéntesként segítette a feketék jogaiért küzdő szervezetek munkáját.
Az esemény, amely megváltoztatta a történelmet
Parks legismertebb tette 1955. december 1-jén történt szülővárosában, az alabamai Montgomeryben. Amikor a városi busz közepén foglalt helyet, a sofőr megparancsolta neki, hogy adja át ülését, és menjen a busz hátsó részébe, hogy egy fehér utas leülhessen elöl. Parks megtagadta, mert túl sokszor tapasztalta már, hogy bőrszíne miatt alacsonyabb rendűként kezelik. Tagja volt a Színes Emberek Előrehaladásáért Országos Szövetség (NAACP) helyi szervezetének, és ismert volt arról, hogy békés eszközökkel küzd a megkülönböztetés ellen.
Letartóztatás és a montgomery-i buszbojkotthoz vezető hullám
Letartóztatták és elítélték a helyi faji elkülönítést védő szabályok megsértéséért; ez a cselekmény váltotta ki a városban kezdődő montgomery-i buszbojkott néven ismert mozgalmat. A bojkott hivatalosan 381 napig tartott: a fekete közösség tömegesen bojkottálta a közösségi buszokat, saját fuvarozási rendszert szerveztek, és hatalmas pénzügyi és társadalmi nyomást gyakoroltak a városra. A mozgalom végül jogi győzelemhez vezetett: a bíróság megállapította, hogy a buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes, így a feketék oda ülhettek a buszon, ahová akartak. Parks tiltakozása és kitartása fontos szimbólummá vált a faji szegregáció elleni harcban.
Későbbi élet, munkásság és örökség
A bojkott után Parks személyes áldozatokat is vállalt: munkahelyét elvesztette, családja anyagi nehézségekkel küzdött, és ő maga is kapott fenyegetéseket. 1957-ben Detroitba költözött, ahol tovább folytatta polgárjogi tevékenységét; többek között dolgozott a képviselő John Conyers irodájában, és részt vett oktatási és közösségi programokban. Élete során folyamatosan kiállt az egyenlőségért, a választójogért és a szegénység elleni küzdelemért.
Parks munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: megkapta többek között a Presidential Medal of Freedom-ot (1996) és a Congressional Gold Medal-t (1999). 1987-ben megalapította a Rosa and Raymond Parks Institute for Self Developmentet, amely fiatalokat támogat és oktat polgárjogi történelmi ismeretekre. Montgomeryben létrehozták a Rosa Parks Museumot, és világszerte emlékművek, utcanevek, iskolák viselik a nevét. Az Egyesült Államok több államában ünneplik a Rosa Parks Napot, emlékezve bátorságára és példamutatására.
Rosa Parks 2005. október 24-én halt meg Detroitban. Halála óta is az egyenlőség és az állampolgári jogok egyik legismertebb és legtiszteltebb szimbóluma maradt: tette megmutatta, hogy egyetlen ember döntése is képes mozgalmat elindítani és történelmet formálni.
Korai évek
Rosa Parks az alabamaiTuskegee-ben született 1913. február 4-én. Szülei James és Leona McCauley voltak. Elsősorban afrikai felmenőkkel rendelkezett. Egyik dédapja skót-ír volt, és a dél-karolinai Charlestonba ment, mint szerződéses szolga.
Édesapja 2 éves volt, amikor Rosa elment otthonról munkát keresni. Édesanyja egy másik városban tanított. Rosát és bátyját, Sylvestert a nagyszüleik nevelték.
Rosa 1919-ben, 6 éves korában kezdte az iskolát. Abban az időben az iskolák szegregáltak voltak. Voltak fekete és fehér iskolák. Később Parks emlékezett arra, hogy a fehér diákokat buszok vitték az iskolájukba, de a fekete diákoknak gyalog kellett eljutniuk az iskolájukba:
Minden nap látnám a buszbérletet... De számomra ez egy életforma volt, nem volt más választásunk, mint elfogadni, ami a szokás volt. A busz volt az egyik első módja annak, hogy rájöttem, hogy van egy fekete és egy fehér világ.
1924-ben az alabamai Montgomeryben a Montgomery Industrial School for Girlsbe járt. Öt év után otthagyta az iskolát, és egy inggyárba ment dolgozni. Emellett a nagymamáját is gondozta.
1955. december 1-jén Parks felszállt egy városi buszra, hogy munka után hazamenjen. Kifizette a 10 centet, és leült az első üléssorba, a padlóra festett vonal mögé, amely a fekete részleget jelölte. Néhány megálló után több fehér utas is felszállt a buszra. A buszsofőr felszólította Parksot és három másik feketét, hogy adják át a helyüket, hogy a fehérek leülhessenek. A másik három átült a busz hátsó ülésére, Parks azonban az ablakhoz csúszott. Azt mondta, hogy a törvényt követte azzal, hogy a megfelelő részen ült. Később azt mondta, hogy amikor azt mondták neki, hogy menjen a busz hátsó ülésére, "Emmett Tillre gondoltam, és egyszerűen nem tudtam visszamenni". (Till egy 14 éves fekete fiú volt, akit körülbelül három hónappal korábban meglincseltek Mississippiben).
A sofőr megállította a buszt és hívta a rendőrséget. Két rendőr letartóztatta Parksot, és börtönbe vitték az alabamai buszos törvények megsértése miatt.
Az anyja Edgar Nixont kérte fel, hogy tegye le érte az óvadékot. Nixon a helyi NAACP-csoport elnöke volt. Nixon tudta, hogy Parks milyen veszélyben van, és azonnal elintézte az óvadékot.
A helyi NAACP próbaperre vágyott, hogy megtámadhassa a buszos szegregációs törvényeket. Parks köztiszteletben álló dolgozó nő volt. Jól beszélt, és az ő esete jó lehetőség lett volna a törvények megtámadására. Úgy döntöttek, hogy december 5-én bojkottálják az összes montgomery-i buszt.
Az egész fekete közösségben elterjedt a tervezett buszbojkott híre. A fekete lelkészek azt mondták gyülekezeteiknek, hogy támogassák a bojkottot. December 5-én, hétfőn Rosa Parksnak meg kellett jelennie a bíróságon. Ez volt az első nap, amikor a fekete utasok nem szálltak fel a montgomery-i buszokra. Montgomery utcái tele voltak munkába járó feketékkel. A fekete gyerekek gyalog mentek iskolába. Ugyanezen a reggelen minden montgomery-i buszra két motoros rendőrt osztottak be, hogy megvédjék az utasokat megfélemlítő fekete bandákat. Nem voltak fekete bandák. A fekete közösség egyszerűen együttműködött a bojkottal. A buszok egész nap üresek maradtak. A fehér utasok a bajtól tartva szintén távol maradtak a buszoktól.
A buszos törvények megsértésének vádja mellett Parks ellen rendbontás miatt is vádat emeltek. A tárgyalása gyorsan lezajlott, mindössze 30 percig tartott. A bíróság minden vádpontban bűnösnek találta, és 14 dollár pénzbírságot szabott ki rá. A bojkott folytatódott.
Parks letartóztatása után ujjlenyomatot vesznek tőle
Browder kontra Gayle
Parks fellebbezett az ítélet ellen. Ügyvédje, Fred Parks és mások a NAACP-ben fellebbezést nyújtottak be Browder kontra Gayle néven. A fellebbviteli bíróság 1956. június 19-én Montgomery fekete polgárainak javára döntött. A város azonban fellebbezett a döntés ellen.
1956. szeptember 13-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta az alsóbb fokú bíróság ítéletét. A buszbojkott véget ért. A bojkott 381 napig tartott. Montgomery fekete bőrű polgárai felszállhattak a buszokra, és oda ülhettek, ahová akartak. Rosa Parks 1956. december 21-én újra felszállt a buszra. Ezúttal integrált buszon. A sors iróniája, hogy ugyanaz a buszsofőr vezette, aki egy évvel korábban letartóztatta. Egy interjúban Parks azt mondta: "Nem reagált (szünet), és én sem".
Rosa Parks a fekete közösség hősnője volt. Bár nem egyedül tette, tettei olyan tüzet gyújtottak, amely nagy változásokhoz vezetett.
A bojkott után
A montgomery-i buszbojkott után Parks sok nehézségen ment keresztül. Elvesztette az állását az áruházban. A férje kénytelen volt felmondani a munkahelyén.
1957-ben Parks és férje Montgomeryből a virginiai Hamptonba mentek munkát keresni. Hamptonban Parks hostessként talált munkát a Hampton Institute, egy történelmi fekete főiskola egyik fogadójában.
Később Parks és férje a michigani Detroitba költözött. Parks továbbra is aktivistaként dolgozott. Évekig John Conyers amerikai kongresszusi képviselőnek dolgozott. Ezt követően a dél-afrikai apartheid elleni aktivistaként dolgozott. Detroitban egy központot is nyitott, amely fekete fiataloknak adott tanácsokat a karrierről és a munkalehetőségekről.
1999-ben Bill Clinton elnök a Kongresszus aranyérmével tüntette ki Parksot. Ez az Egyesült Államok legmagasabb kitüntetése (legfontosabb kitüntetése) civilek számára. Amikor átadta neki a kitüntetést, Clinton elnök azt mondta:
Soha, de soha nem szabad elfelejtenünk, amikor ez az ünnepség véget ér, hogy a hétköznapi emberek ereje az emberi méltóság ügyéért a tűzbe állni.
Parks 2005. október 24-én halt meg detroiti otthonában demencia következtében. Október 30-án koporsóját az Egyesült Államok Capitoliumában helyezték végső nyugalomra. Ez nagy megtiszteltetés az Egyesült Államokban élő emberek számára.
Bill Clinton elnök átadja Parksnak az Elnöki Szabadság Érdemérmet.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Rosa Louise McCauley Parks?
V: Rosa Louise McCauley Parks afroamerikai polgárjogi aktivista volt, aki leginkább arról ismert, hogy 1955. december 1-jén, az alabamai Montgomeryben nem volt hajlandó felállni a helyéről egy buszon. Gyakran emlegetik "a modernkori amerikai polgárjogi mozgalom anyjaként" és "a szabadságmozgalom anyjaként".
K: Mi történt 1955. december 1-jén?
V: 1955. december 1-jén, amikor Rosa Parks a busz közepén lévő ülésen ült, a buszsofőr azt mondta neki, hogy menjen a busz hátsó részébe, hogy egy fehér utas elfoglalhassa az elöl lévő helyet. Abban az időben, amikor nem voltak fehér embereknek szánt ülőhelyek, a feketéknek azt mondták, hogy álljanak fel a helyükről. Parks azonban ezt megtagadta, ezért letartóztatták.
K: Milyen szervezethez tartozott Parks?
V: Parks a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) helyi szervezetéhez tartozott.
K: Meddig tartott a Montgomery buszbojkott?
V: A montgomery-i buszbojkott 381 napig tartott.
K: Milyen változás történt a bojkott befejezése után?
V: Miután a bojkott véget ért, a feketék oda ülhettek a buszokon, ahová akartak.
K: Miért volt fontos Parks elutasítása?
V: Az, hogy nem hagyta, hogy mások másképp bánjanak vele, fontos szimbólum volt a faji szegregáció elleni kampányban, és segített elérni a szükséges törvénymódosítást az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényekben, függetlenül a faji hovatartozástól vagy bőrszíntől.
Keres