A Browder v. Gayle, 142 F. Supp. 707 (1956) ügyet az Egyesült Államok Alabama középső kerületének kerületi bíróságának három bíróból álló ítélőtáblája tárgyalta a montgomery-i és az alabamai állami buszos szegregációs törvényekkel kapcsolatban. A kerületi bíróság 1956. június 5-én 2-1 arányban, egy ellenvélemény mellett úgy döntött, hogy a buszos szegregáció alkotmányellenes az egyenlő bánásmódot biztosító tizennegyedik kiegészítés védelme alapján.

Az állam és a város fellebbezett, és a döntést az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1956. november 13-án helybenhagyta. A tisztázásra és újbóli meghallgatásra irányuló kérelmet 1956. december 17-én elutasították.

Előzmények

A per közvetlenül kapcsolódott a montgomery-i buszbojkott eseményeihez, amelyet Rosa Parks december 1-jei letartóztatása indított el 1955-ben. Bár Rosa Parks nem volt az ügy névadó felperese, az események nyomán szerveződő bojkott és a polgárjogi mozgalom ösztönözte a jogi lépéseket. A Browder v. Gayle keresetet négy afroamerikai nő nyújtotta be felperesként: Aurelia Browder (a per névadója), Claudette Colvin, Mary Louise Smith és Susie McDonald, jogi képviselőik pedig közismert polgárjogi aktivisták és ügyvédek voltak.

A döntés és jogi érvelés

A kerületi bíróság megállapította, hogy a montgomery-i és alabamai törvények és rendeletek, amelyek külön üléseket és helyeket biztosítottak a "fehérek" és "feketék" számára a városi tömegközlekedésben, sértették a Tizennegyedik Kiegészítés egyenlő bánásmód (equal protection) elvét. A bírák érvelése a Brown v. Board of Education (1954) döntés elvén alapult, amely kimondta, hogy a faji alapú elkülönítés alapvetően egyenlőtlen és alkotmányellenes bizonyos közintézményekben. A kerületi bíróság ezért jogilag megsemmisítette a buszos szegregációs szabályokat és ideiglenes végzést (injunction) rendelt el a gyakorlat megszüntetésére.

Fellebbezés és jogi megerősítés

Az alabamai állam és a montgomery-i városvezetés fellebbezett a döntés ellen. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1956. november 13-án rövid, per curiam jellegű határozatban helybenhagyta a kerületi bíróság döntését, és ezután elutasította az újbóli tárgyalás kérelmét 1956. december 17-én. A legfelsőbb bírósági megerősítés biztosította, hogy a diszkriminatív buszgyakorlatot szövetségi jogellenességként kell kezelni, és a végrehajtás szövetségi joghatóság alá került.

Hatások és történelmi jelentőség

  • A montgomery-i buszok deszegregálása: A bírósági végzések következtében a montgomery-i buszokat jogilag fel kellett számolni a faji elkülönítés gyakorlatát, ami gyakorlatilag véget vetett a bojkottnak és visszaadta a fekete utasok alapvető jogait a városi közlekedésben.
  • Polgárjogi mozgalom erősödése: Az ügy precedensként szolgált, és fontos jogi győzelemnek tekinthető a polgárjogi mozgalom számára, mivel a bíróság egyértelműen elutasította a faji elkülönítés egyes nyilvános szolgáltatásokban való alkalmazhatóságát.
  • Jogi precedens: A Browder v. Gayle megerősítette a Tizennegyedik Kiegészítés egyenlő bánásmód elvét a közlekedési szolgáltatásokra is kiterjesztve, és hozzájárult a későbbi deszegregációs perek jogi alapjához.

Összefoglalás

Browder v. Gayle mérföldkő volt az amerikai polgárjogi küzdelemben: egy kerületi bírósági döntés és a Legfelsőbb Bíróság megerősítése jogilag megszüntette a montgomery-i és alabamai buszszegregációt, és megerősítette az egyenlő bánásmód alkotmányos elvét a közszolgáltatások területén. Az ügy jogi és társadalmi következményei túlmutattak a helyi vitán, hozzájárulva az országos deszegregációs törekvésekhez.