Cromwell hódítása Írországban (1649–1653): történet és következmények

Cromwell hódítása Írországban (1649–1653): részletes történet, brutális hadjárat, földelkobzások, kitelepítések és az ír társadalom tragikus következményei.

A királyságok háborúi során az angol parlament csapatai 1649 és 1653 között meghódították Írországot. Ezeket az erőket Oliver Cromwell vezette. Az események a Cromwell-féle Írország meghódítása vagy Cromwell-féle írországi háború néven ismertek. Cromwell 1649 augusztusában szállta meg Írországot az Új Modell Hadseregével az angol csonka parlament nevében.

Előzmények

Az 1641-es ír felkelés után az ország nagy része az Ír Katolikus Konföderáció ellenőrzése alá került, amely katolikus és helyi nemesi érdekeket képviselt. Az angol belháború (az angol polgárháború) kimenetele és a parlamentaristák győzelme gyökeresen megváltoztatta a helyzetet: 1649 elején a konföderáció szövetséget kötött az angol királypártiakkal (royalistákkal), hogy meg tudják védeni érdekeiket a parlamenti erőkkel szemben. Ez a koalíció végül kénytelen volt a fegyvert megkötni a parlamenti csapatokkal folytatott összecsapások sorozatában.

A hadjárat főbb eseményei

Cromwell 1649 nyarán érkezett Írországba, és rövid időn belül több fontos ostromot és ütközetet vezetett. A legismertebb események közé tartozik Drogheda és Wexford ostroma (1649 őszén), amelyek különösen véresek voltak, és később a hasonló események szimbólumává váltak. A hagyományos hadviselés és a várak gyors lebontása, valamint a civilekkel szembeni kemény fellépés jellemezte a kampány kezdeti szakaszát.

Miután Cromwell visszatért Angliába 1650-ben, a hadműveleteket vezető tisztek — köztük Henry Ireton — folytatták a hadjáratot. 1652 májusára a parlamenti seregek legyőzték a konföderációs–royalista koalíciót, és lényegében elfoglalták az országot, ezzel véget vetve az ún. ír konföderációs háborúknak (más néven a tizenegyéves háborúnak). A gerillaháború azonban még egy ideig folytatódott, és a felkelések felszámolása csak 1653 körül tekinthető befejezettnek.

Büntetések, földek elkobzása és telepítések

A parlamenti hatalom számos büntető intézkedést vezetett be, különösen a római katolikusok többsége ellen. Az elfoglalt földeket nagyrészt elkobozták, és azt katonáknak, befektetőknek (az ún. "adventurers") és angol–skót telepeseknek adták át. A megtorló intézkedések és a földkényszerek része volt az 1652-es telepítési politika (a híres mondással: "to hell or to Connaught" — Connaughtba vagy a semmibe), amely a lakosság jelentős mértékű kiszorítását eredményezte. Ezek az intézkedések megalapozták a későbbi protestáns földbirtokosi réteg (Protestant Ascendancy) kialakulását.

Emberi ár és deportáció

A háború hatása az ír népességre súlyos volt. A hadműveletek, a hozzájuk csatlakozó éhínséghez vezető zavargások és az azt követő bubópestis-kitörések óriási veszteségeket okoztak. A népességcsökkenés mértékére vonatkozó becslések széles skálán mozognak (15–83%), mert az adatok töredezettek és különböző módszerekkel számolták őket. A parlamenti erők emellett mintegy 50 000 embert rabszolgamunkásként elszállítottak vagy kényszermunkára vittek; sokukat a Karib-térségbe vagy angol gyarmatokra küldték szerződéses (de gyakran rabszolgaszerű) munkára.

Vita Cromwell személyes felelősségéről

A kampány brutalitása miatt Cromwell máig megosztó személyiség Írországban. A történészek vitáznak arról, hogy mennyiben voltak személyes parancsai és döntései a kegyetlenkedések oka, vagy ezek mennyiben illeszkedtek a korabeli háborús normákhoz. Egyes kutatók szerint bizonyos eseményeket a propaganda felnagyított, mások szerint viszont a hadjárat szándékos megtorló jellege megkérdőjelezhetetlen. A források sokszor ellentmondásosak, ezért a felelősség számszerű és etikai megítélése továbbra is élénk vita tárgya.

Hosszabb távú következmények

• A földkonfiskáció és az angol telepítések hosszú távon átrendezték Írország társadalmi és gazdasági szerkezetét: a katolikus földbirtokos osztály jelentős részét kiszorították, és a protestáns birtokosréteg megerősödött.
• A demográfiai visszaesés és a földvesztés következményei több évtizeden át éreztették hatásukat, hozzájárulva a későbbi politikai és vallási feszültségekhez.
• A deportációk és a munkaerő-szállítások kulturális és gazdasági következményekkel jártak mind az Írországot elhagyó közösségek, mind a befogadó gyarmatok szempontjából.
• A címzett politikai intézkedések (pl. az 1652-es rendelkezések) precedenst teremtettek a későbbi angol kormányzati politikákhoz Írországban, és hozzájárultak a hosszú távú diszkriminatív jogi gyakorlatok kialakulásához (a későbbi penal törvények előzményei).

Emlékezet és történeti értékelés

A cromwelli hadjárat emlékezete máig élénken él Írországban és az ír diaszpórában. A történeti megítélés nem egységes: egyesek védik Cromwell hadvezetésének szükségszerűségét a korabeli politikai helyzet fényében, mások emberi és erkölcsi szempontból elítélik a módszereket és a következményeket. A korszak kutatása folyamatos, és az új források, illetve elemzések finomítják az eseményekről alkotott képet.

Összefoglalva: Cromwell Írországban folytatott hadjárata katonailag sikeresnek bizonyult, és rövid távon biztosította a parlamenti uralmat, ugyanakkor a társadalmi következmények, a tömeges emberveszteség és a földkonfiskáció hosszú távú sebeket hagytak az ír társadalomban és a történeti emlékezetben.

Kérdések és válaszok

K: Melyik eseményt nevezik Írország cromwelli hódításának?

K: Ki vezette ezeket az erőket?

K: Miért szállta meg Cromwell Írországot?

K: Mennyi időbe telt, amíg meghódították Írországot?

K: Milyen intézkedéseket hoztak a római katolikusok ellen?

K: Milyen súlyos hatása volt az ír lakosságra?

Keresés betűvel