Ez a lista a késő Kelet-római Birodalom császárait tartalmazza, akiket a modern történészek bizánciaknak neveznek. A bizánci megnevezés azonban utólagos: a korabeli uralkodók és állam hivatalos megnevezése a Római Birodalom (Romania) volt, és magukat mindig rómaiaknak tekintették. A lista I. Nagy Konstantintól kezdődik és a 1453-as konstantinápolyi ostromig tartó időszak császárait sorolja fel.
A felsorolás nem tartalmazza minden esetben az összes közös uralkodót és rövid ideig hatalmon levő társcsászárt; sok olyan személyt, aki császári címet csak kisebb időre, vagy formálisan kapott, külön megjegyzésként kezelünk vagy kihagyunk. Emellett a listában nem mindig szerepelnek a rövid életű usurpátorok vagy olyan helyi hatalmak által elismert trónkövetelők, akik csak részleges vagy átmeneti uralmat gyakoroltak.
Hatalmi titulusrendszer: Hérakleiosz (ur. 610–641) előtt az uralkodók számára a hivatalos római cím elsősorban az Augustus volt; emellett a Dominus megnevezés is előfordult. Hérakleiosz uralma alatt és a 7. századtól kezdve a császári titulatura és az adminisztráció nyelve fokozatosan görögösödött: a görög basileus vált az uralkodói megszólalássá (a korábbi értelemben „király” vagy „uralkodó”), míg a latin háttér és a Augustus cím használata háttérbe szorult. Ez a változás jól tükrözi a birodalom etnikai, nyelvi és adminisztratív átalakulását a korai középkorban.
I. Nagy Konstantinnal kezdődik a lista: ő volt az első nyíltan keresztény császár, aki alapvető politikai és egyházi átalakulásokat indított el. I. Konstantin (ur. 306–337) megalapította a későbbi fővárost, Konstantinápolyt, és onnan uralkodott — aki jelentős szerepet játszott a birodalom korai keresztény egyházszervezetének kialakításában.
A lista célja, hogy kronologikusan bemutassa a Kelet-római/Bizánci Birodalom fő uralkodóit, megjelölve a főbb dinasztikus váltásokat, a trónviszályokat és a címhasználat változásait egészen a 1453-as évig, amikor Konstantinápoly eleste kimondta a középkori bizánci államiság végét. Az egyes uralkodók mellett rövid megjegyzések találhatók a hatalom megszerzésének körülményeiről, társuralkodókról és a releváns források hitelességéről.