Dame Linda Partridge DBE FRS (született 1950. március 18-án) brit genetikus. Az öregedés biológiáját és genetikáját (biogerontológia), valamint az öregedéssel összefüggő betegségeket, például az Alzheimer-kórt és a Parkinson-kórt tanulmányozza.

Partridge a University College London biometria Weldon professzora és az UCL Egészséges Öregedés Intézetének igazgatója. Tudományos munkájában elsősorban modellorganizmusokat — különösen a Drosophila melanogaster gyümölcslegyet — használ az öregedés genetikai és élettani mechanizmusainak feltárására. Kutatásai rámutattak, hogy az öregedést szabályozó molekuláris utak, mint az inzulin/IGF-szerű jelátvitel és a TOR (target of rapamycin), konzerváltak az evolúció során, és befolyásolhatók genetikai és környezeti beavatkozásokkal.

Kutatói csoportja fontos eredményeket ért el azzal kapcsolatban, hogy a táplálkozási beavatkozások — például a korlátozott kalóriabevitel vagy bizonyos tápanyagok módosítása — hogyan hosszabbítják meg az élettartamot és javítják az időskori egészséget. Eredményei segítettek megérteni, hogyan lehet csökkenteni az életkorral összefüggő funkcióvesztést és hogyan kapcsolódnak ezek a mechanizmusok az olyan betegségek kockázatához, mint az Alzheimer- és Parkinson-kór.

Emellett jelentős szerepet vállalt a kutatási infrastruktúra építésében: ő volt az öregedés biológiájával foglalkozó Max Planck Intézet alapító igazgatója, ahol nemzetközi csapatok dolgoznak a mechanisztikus megértésen és a translációs lehetőségek feltárásán. Partridge publikációi széleskörűen idézettek, számos áttekintő cikk és eredeti kutatási közlemény szerzője, és sok fiatal kutatót mentort.

Tudományos közéleti tevékenysége kiterjed különböző szervezetek tanácsadó testületeire, szakmai folyóiratok szerkesztői munkájára és az öregedés témájának tudományos és közpolitikai kommunikációjára. Munkáját több rangos díjjal és elismeréssel jutalmazták, továbbá tagja különböző tudományos akadémiáknak.

Összességében Partridge hozzájárulása az öregedés biológiájához kritikus jelentőségű: kutatásaival közelebb vitte a tudományt ahhoz, hogy ne csak az élettartamot növeljük, hanem javítsuk az egész életen át tartó egészséget és csökkentsük az időskori betegségek terhét.