Lavrentij Berija – Sztálin NKVD-vezére és állambiztonsági főnök

Lavrentij Berija: Sztálin NKVD-vezére és állambiztonsági főnöke — a Gulagok, az atombomba-projekt és a hatalom kíméletlen ura, akit Hruscsov 1953-ban ledöntött.

Lavrentyij Pavlovics Berija (vagy Lavrentyij Berija) (1899. március 29. - 1953. december 23.) a Szovjetunió titkosrendőrségének vezetője volt Joszif Sztálin rendszere alatt. Nyikita Hruscsov 1953-ban elrendelte Berija kivégzését, mint árulót.

Korai évek és hatalomra jutás

Berija grúz származású volt; működése a bolsevik párton belül és a közigazgatásban vezetett el a belbiztonsági szervek élére. A sztálini éra előrehaladtával, a 1930-as évek végétől kezdve — a nagy czistkák (tisztogatások) idején — szerepe folyamatosan nőtt. A párton belüli lojalitása és kegyetlensége tette őt alkalmassá arra, hogy a belső elnyomó szervezetek egyik legfontosabb vezetőjévé váljon.

Az NKVD és a háborús szerep

Berija szovjet politikus, a Szovjetunió marsallja és állambiztonsági vezetője, a szovjet biztonsági és titkosrendőrségi apparátus (NKVD) vezetője Joszif Sztálin alatt a második világháború alatt, a háború utáni években (1946-53) pedig a miniszterelnök első helyettese. Az NKVD alárendeltségében jelentős erők működtek: partizánellenes műveletek, belső ellenőrzések és tömeges letartóztatások. A háború idején az NKVD terepegységei a keleti fronton is aktívan részt vettek a feladatok végrehajtásában.

Az elnyomás, a Gulag és a népesség-áttelepítések

Berija irányította a Gulag munkatáborok hatalmas kiterjedését. Felelős volt a terror és a tömeges internálások szervezéséért: politikai foglyok, katonai szolgálatra alkalmatlanok, illetve az állam ellenségének minősített személyek tízezreit vették őrizetbe, deportálták vagy küldték munkatáborokba. Az 1940–50-es években a szovjet hatalom egész népcsoportok (például krími tatárok, csecsenek, ingusok, délkelet-ázsiai koreaiak, Volga-mente népei) kényszerű áttelepítése is az ő időszakához kötődik.

Sarashkák és az atomprogram

Berija felügyelete alatt működtek a titkos védelmi kutatóintézetek, az úgynevezett sarashkák, ahol börtönviszonyok között dolgoztatták a tudósokat és mérnököket. Kíméletlensége és adminisztratív képességei miatt kapta a feladatot a szovjet atombomba kifejlesztésének felügyeletére; a projektet a lehető legnagyobb prioritással kezelte, és a fejlesztés kevesebb mint öt év alatt sikerrel zárult. Ennek érdekében Berija szervezte és irányította a Nyugat elleni intenzív kémkedést.

Nemzetközi szerep és a háború utáni rendezés

A háború végén Berija részt vett a nemzetközi tárgyalásokon és rendezések előkészítésében. Döntő szerepet játszott a szovjet partizánok koordinálásában és a megszállt területeken kialakított szervezetekben. A jaltai konferencián Sztálinnal együtt volt jelen, és a nyugati vezetők számára is ismertté vált; a konferencián, ahogy a források említik, Sztálin Beriját Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek úgy mutatta be, mint "a mi Himmlerünket". A háború után Berija szerepet vállalt a közép- és kelet-európai kommunista hatalomátvételek koordinálásában.

Politikai emelkedés és rövid, ellentmondásos reformkísérlet

Beriját első miniszterelnök-helyettessé léptették elő, ahol rövid liberalizációs kampányt folytatott: egyes források szerint enyhítéseket, amnesztiákat és adminisztratív reformokat javasolt a sztálini terror túlkapásainak mérséklésére. Rövid ideig tagja volt a kormányzó "trojkának" Georgij Malenkovval és Vjacseszlav Molotovval együtt. Ezt a periódust egyes történészek a hatalmi pozíció megszilárdításaként, mások viszont valódi reformkísérletként értékelik.

Letartóztatás, pere és kivégzés

Sztálin halála után Berija túlságosan magabiztos volt a pozíciójában, ami miatt rosszul ítélte meg a Politbüro többi tagját. A Nyikita Hruscsov vezette és Georgij Zsukov marsall katonai erői által támogatott államcsíny során Beriját hazaárulás vádjával letartóztatták egy ülésen, amelyen a teljes Politbüro elítélte őt. Az NKVD engedelmességét Zsukov csapatai biztosították, és a kihallgatás után Beriját a Lubjanka pincéjébe vitték és agyonlőtték. Az ő letartóztatása 1953 nyarára tehető, a kivégzés pedig 1953. december 23-án történt egy zárt eljárás után; a részleteket és a vádak mérlegelését azóta is vitatják történészek.

Örökség és történeti megítélés

Berija személye ellentmondásos: egyes források nála látják a sztálini terror egyik legkegyetlenebb végrehajtóját, mások a hatalmi játszmák áldozataként írják le. Az általa irányított szervek tevékenysége nyomán milliók szenvedtek, a politikai elnyomás és a tömeges deportálások pedig tartós sebeket hagytak a Szovjetunió és a szomszédos országok társadalmaiban. A történészek ma is vitatják, hogy végső soron mennyi volt személyes motivációja és mennyi a rendszer logikája a tetteiben.

Fontos megjegyzés: Berija szerepének és tetteinek megítélése történeti viták tárgya. Egy részletes, forrásokkal alátámasztott kép kialakításához érdemes a korszak kutatott levéltári anyagaira és független történelmi munkákra támaszkodni.

Kérdések és válaszok

K: Milyen nemzetiségű volt Lavrentyij Pavlovics Berija?

K: Mikor és hol született?

K: Mikor lépett be a bolsevik pártba?

K: Milyen tisztségeket töltött be Joszif Sztálin rendszere alatt?

K: Ki szervezte meg a kivégzését 1953-ban?

K: Hol végezték ki?

Keresés betűvel