James E. Hansen – amerikai klímakutató, NASA-szakértő és aktivista

James E. Hansen: NASA-klímakutató és aktivista, aki feltárta a globális felmelegedés veszélyeit; a 350 ppm CO2 határ szószólója, díjnyertes tudós és nyilvános véleményformáló.

James E. Hansen (született 1941. március 29-én Denisonban, Iowa államban) 2013 elejéig vezette a NASA Goddard Institute for Space Studies New York-i intézetét, amely a marylandi Greenbeltben található Goddard Space Flight Center földtudományi részlegének része. Jelenleg a Columbia Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszékének adjunktusa. Hansen leginkább a klimatológia területén végzett kutatásairól, az 1980-as években a kongresszusi bizottságok előtt az éghajlatváltozásról tett tanúvallomásáról, amely hozzájárult a globális felmelegedés kérdésének széles körű tudatosításához, valamint az éghajlatváltozás hatásainak korlátozására irányuló folyamatos fellépéseiről ismert. Kritizálta Bill Clinton és George W. Bush kormányának az éghajlatváltozással kapcsolatos álláspontját.

Korai élet és tudományos képzés

Hansen az 1960-as években csillagászatot és fizikát tanult az Iowai Egyetemen. Doktori munkáját a NASA és egyetemi kutatásokhoz kapcsolódóan végezte; kezdetben más bolygók légkörének vizsgálatával foglalkozott, különösen a Vénusz légkörének fizikájával, majd kutatásainak fókusza fokozatosan a Föld légkörére és a globális éghajlat változásaira tevődött át. Tudományos pályafutása során közismertté vált a légköri sugárzási folyamatok elméleti és számítógépes modellezésében elért eredményeiről.

Tudományos karrier és főbb eredmények

Hansen hosszú időn át vezette a NASA Goddard Institute for Space Studies (GISS) kutatócsoportját, ahol kidolgozta és továbbfejlesztette a GISS éghajlati modellcsaládot (például a ModelE-t). Munkája fontos szerepet játszott abban, hogy a modellált várható melegedés és a megfigyelt hőmérsékleti trendek közötti kapcsolatot egyre meggyőzőbben lehessen kimutatni. Emellett számos tanulmányt közölt az üvegházhatású gázok szerepéről, az éghajlati érzékenységről és a hosszú távú tengerszint-emelkedés kockázatairól.

Közéleti szerep, tanúvallomás és aktivizmus

Hansen neve különösen ismert arról az 1988-as kongresszusi meghallgatásról, amelyben először figyelmeztetett széles körben a Washingtonban jelenlévő politikusokat és a nyilvánosságot a sürgős éghajlati kockázatokra. Ezen túlmenően aktívan részt vett a közéleti vitákban és a társadalmi párbeszédben: rendszeresen tartott előadásokat, írt cikkeket, és nyilvánosan is felszólalt a fosszilis tüzelőanyagok korlátozása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, valamint a tiszta energiára történő átállás mellett. Erőteljesen ellenezte az olajhomok kitermelését és támogatását, valamint a Keystone XL gázvezeték-projektet, amiért több nyilvános vitát és médiavisszhangot is kiváltott.

Kutatási nézetek és javasolt küszöbértékek

Hansen ismert állítása szerint a légkörben lévő szén-dioxid mennyisége 350 ppm (milliomod részecske) körül van a biztonságos felső határ az éghajlati fordulópont elkerülésére. Kiemelte, hogy a jelenlegi atmoszférikus CO2-szint jóval meghaladja ezt a határt: az iparosodás előtti ~278 ppm-hez képest az elmúlt évtizedekben nagymértékű növekedés következett be. (Például 2023 körül a légköri CO2-szint a mérések szerint nagyjából 419 ppm körül volt.) Hansen munkája hangsúlyozza, hogy a tengerszint és a szélsőséges időjárási események kockázata a magasabb CO2-szintek mellett jelentősen nő.

Politikai javaslatok és energetikai álláspont

Hansen a klímapolitikában több konkrét javaslatot is tett, például a szén-dioxid kibocsátást díjazó (carbon fee) rendszer alkalmazását és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását. Ugyanakkor 2013-ban társszerzője volt egy nyílt levélnek, amely figyelmeztetett arra, hogy a atomenergiával szembeni folyamatos ellenállás veszélyezteti az emberiség képességét a veszélyes éghajlatváltozás elkerülésére; ez a nyilatkozat vitákat váltott ki a környezetvédelmi mozgalmon belül, hiszen sok környezetvédő továbbra is aggályosnak tartja az atomenergia más kockázatait.

Díjak, elismerések és publikációk

Hansent 1996-ban beválasztották a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé. 2001-ben megkapta a Heinz-díjat a környezetvédelem terén végzett munkájáért (a díj összege akkor jelentős, több százezer dollár volt). A Time magazin 2006-os Time 100-as listáján a 100 legbefolyásosabb ember között szerepelt, 2007-ben pedig megosztva elnyerte a Dan David-díjat. 2008. április 5-én Dr. Hansen megkapta a PNC Bank Common Wealth Award of Distinguished Service díját a tudományban elért kiemelkedő eredményeiért.

Hansen több népszerű és szakmai célú kiadvány szerzője vagy társszerzője. Az Unokáim viharai (Storms of My Grandchildren) című könyvében a tudományos eredmények mellett személyes véleményét és jövőképet is megosztotta a széles olvasóközönséggel. Tudományos munkái közé tartoznak többek között a klímaérzékenység, paleoklimatológia és az üvegházhatás matematikai modellezésével kapcsolatos tanulmányok.

Vita, kritikák és hatás

Hansen erőteljes nyilvános szerepvállalása és aktivizmusa vegyes visszhangot kapott: sok tudós és aktivista dicséri, hogy a tudományt közérthetően tálalva segített a közbeszéd figyelmét az éghajlatra irányítani, míg mások – köztük bizonyos politikusok és ipari érdekcsoportok – kritizálták, hogy politikai állásfoglalásai és civil engedetlenséghez közelítő megnyilvánulásai összekeverik a tudományos elemzést és a politikai aktivizmust. A klímakutatásban azonban Hansen neve továbbra is jelentős, különösen a légköri sugárzási folyamatok és a globális hőmérsékleti trendek vonatkozásában végzett munkája miatt.

Összegzés

James E. Hansen karrierje példaértékű a tudományos kutatás és a közéleti fellépés összekapcsolásában: a korai bolygóközi légkörtani munkától a Föld éghajlatának modellezésén és a politikai döntéshozók tájékoztatásán át a nyilvános aktivizmusig sokféle szerepben volt meghatározó alak. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a klímaváltozás kérdése a tudományos közösségen túl a széles nyilvánosság és a politika érdeklődésének középpontjába kerüljön.

Kérdések és válaszok

K: Mikor született James E. Hansen?

K: Mennyi a légkörben lévő szén-dioxid jelenlegi rekordszintje?

K: Melyik egyetemen tanult Hansen csillagászatot és fizikát?

K: Milyen díjat kapott 2001-ben a globális felmelegedéssel kapcsolatos kutatásaiért?

K: Mennyivel magasabb a jelenlegi egy főre jutó CO2-kibocsátás, mint az ipari forradalom előtti szint?

K: Milyen könyvet írt Hansen az éghajlatváltozásról?

K: Milyen nyílt levél társszerzője volt Dr. Hansen 2013-ban?

Keresés betűvel