Grigori Rasputin

Grigorij Jefimovics Raszputyin (/ræˈspjuːtɪn/; oroszul: Григо́рий Ефи́мович Распу́тин [ɡrʲɪˈɡorʲɪj jɪˈfʲiməvʲɪtɕ rɐˈsputʲɪn]; 1869. január 22. [O.S. január 9.] - 1916. december 30. [O.S. december 17.]) orosz paraszt, misztikus hitgyógyító. Nem kolostorban élő szerzetes volt, hanem vallásos zarándok. 1904-ben érkezett a fővárosba, Szentpétervárra. A cár és a cárné sokszor beszélgetett Raszputyinnal, és tanácsot kért tőle, mivel ő lett a lelki vezetőjük.

Raszputyin nagy befolyással rendelkezett Alexandra cárnőre, II. Miklós cár, a császári Oroszország császára feleségére. Alexandra úgy vélte, hogy Raszputyin volt a válasz a gondjaira. Egyetlen fia, Alekszej cár, a trónörökös nagyon beteg volt. Vérzékenységben szenvedett. Ez erős vérzést és fájdalmat okozott az ágyékában és a lábában, valahányszor elesett. Raszputyin megnyugtatta a fiút és a szülőket. Ettől kezdve Alekszandra úgy hitte, hogy Raszputyin az egyetlen ember, aki imáival meg tudja gyógyítani a fiát.

Emiatt a cár és családja egyre inkább Raszputyinra bízta a fontos politikai döntéseket. Raszputyin nem támogatta a cárt, amikor az úgy döntött, hogy országát az első világháborúba vezeti. 1914 júliusában, egy szülőfalujában töltött tartózkodás során egy női összeesküvő, Hjonija Guszeva hasba szúrta. Hét hét után Raszputyin felépült, és visszament a fővárosba. Ott élt két lányával, akik a fővárosban jártak iskolába.

1915 augusztusában a cár úgy döntött, hogy maga vezeti az ország hadseregét, és unokatestvére, Nyikolaj nagyherceg helyébe lép. Szinte senki sem támogatta őt, kivéve Alexandrát és Raszputyint. Sok orosz politikus és nemes nagyon aggódott Raszputyin befolyása miatt. Amíg a cár a fronton volt, Alexandra és Raszputyin sok rossz döntést hozott. Javasolták a rendkívül félénk és akaratgyenge cárnak több miniszter lecserélését olyanokra, akik a békét támogatták. 1916 végén a császári Oroszország kaotikus állapotban volt. A nagyvárosokban szinte semmit sem lehetett enni vagy fűteni. Az összes vonatot a hadsereg ellátására használták. A parlament néhány politikusa úgy döntött, hogy megtámadja Alexandrát és Raszputyint. Céljuk az volt, hogy folytassák a háborút, annak ellenére, hogy súlyos veszteségek voltak, és hiányoztak a fegyverek és a lőszerek.

1916. december 30-án éjjel Raszputyint a Jusupov-palota pincéjébe vezették. Bort kínáltak neki. Amikor berúgott, Félix Jusupov herceg kétszer lelőtte. Az egyik lövés a jobb veséjébe, majd a gerincébe fúródott. Felmászott néhány lépcsőn, és egy hátsó ajtón keresztül kitántorgott a palotából. Raszputyint az udvaron újra lelőtték. Hogy biztos legyen a halálában, közelről homlokon lőtték. (Senki sem tudja, ki adta le ezt a lövést.) Dmitrij nagyherceg az összeesküvőket a Neva folyóhoz hajtotta. Ott ledobták a holttestét a hídról. Közben Félix herceg megölte kedvenc kutyáját, hogy eltakarja a vért az udvaron. Néhány nappal később Raszputyin teljesen megfagyott holttestét a jégbe ragadva találták meg. Másnap a holttestet a Sándor-palota melletti parkban temették el. A februári forradalom után az új vezetők úgy döntöttek, hogy kiássák a holttestet, hogy megakadályozzák, hogy az istentiszteleti hely legyen; végül pedig elégették.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Grigorij Jefimovics Raszputyin?

K: Hol élt?

K: Mikor érkezett Szentpétervárra?

K: Milyen kapcsolatban állt a cárral és a cárnővel?

K: Hány éves volt Raszputyin, amikor meghalt?

K: Mikor született Raszputyin?

Keresés betűvel