Grigorij Raszputyin — orosz misztikus és cári tanácsadó (1869–1916)

Grigorij Raszputyin (1869–1916): orosz misztikus és cári tanácsadó, akinek befolyása megosztotta a társadalmat és végül hozzájárult a Romanov-család válságához.

Grigorij Jefimovics Raszputyin (/ræˈspjuːtɪn/; oroszul: Григо́рий Ефи́мович Распу́тин [ɡrʲɪˈɡorʲɪj jɪˈfʲiməvʲɪtɕ rɐˈsputʲɪn]; 1869. január 22. [O.S. január 9.] - 1916. december 30. [O.S. december 17.]) volt egy egyszerű orosz paraszt, aki később ismert misztikus és önjelölt hitgyógyító lett. Nem élt kolostorban mint szerzetes, hanem mint vándorló, vallásos zarándok és „starec” (lelki vezetőként tisztelt idősebb hívő). Megjelenése és viselkedése, valamint különleges tekintélye hamarosan vitákat és találgatásokat váltott ki Oroszországban.

Korai évek és hitgyógyítóként szerzett hírnév

Raszputyin egyszerű paraszti családból származott és fiatal felnőttként sokat járt zarándoklatokon és szent helyeken. Egyre több ember látta nála a lelki tanácsok és gyógyító imák hatását: sokan megnyugtató eltökéltségét és sugárzó egyéniségét gyógyító, vigasztaló hatásúnak találták. Emiatt hamar hírnevet szerzett a hitgyógyítók körében, noha módszereit és személyes életét sokan kétségbe vonták.

Szentpétervárra érkezés és a cári családdal való kapcsolat

1904-ben Raszputyin megjelent a fővárosban, Szentpétervárra, ahol kapcsolatba került a cári udvarral. Nagy befolyással bírt különösen Alexandra cárnőre, II. Miklós cár feleségére. Alexandra úgy vélte, hogy Raszputyin képes volt segíteni családja szenvedésein: egyetlen fia, Alekszej cár, a trónörökös súlyos vérzékenységben (hemofíliában) szenvedett. E betegség miatt kisebb sérülések is erős vérzéssel és fájdalommal jártak. Raszputyin nyugalma és imái látszólag megnyugtatták a fiút és a szülőket; ez az élmény erősen megerősítette Alexandra hitét abban, hogy Raszputyin rendkívüli gyógyító erővel bír.

Politikai befolyás és növekvő ellenérzések

Az Alexandra iránti bizalom miatt a cár és családja egyre gyakrabban támaszkodott Raszputyin tanácsaira, ami a közvéleményben és a politikai körökben is nagy felháborodást keltett. Raszputyin személye és magatartása – italozással, nyílt szexuális botrányokkal és a nemesi körökbe való bejárásával kapcsolatos vádak – még inkább növelték az ellenszenvet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Raszputyin nem volt hivatalos miniszter, mégis informális csatornákon keresztül hatott a döntéshozatalra.

Amikor az első világháború kitört, Raszputyin állítólag ellenezte a háborút. 1915 augusztusában a cár maga vette kézbe a hadsereg vezetését, és unokatestvérét, Nyikolaj nagyherceget helyettesítette. Ebben az időben szinte senki sem állt a cár mellé kivéve Alexandrát és Raszputyint. Amíg a cár a fronton volt, Alexandra és Raszputyin több olyan döntést hozott, amelyet sok orosz politikus és nemes katasztrofálisnak tartott. Az ország gazdasági és társadalmi helyzete romlott: a nagyvárosokban sokszor nem lehetett elegendő ennivalóhoz és tüzelőhöz jutni, a vasúti hálózatot főként a hadsereg ellátására fordították, és általános volt a politikai elégedetlenség.

Merényletek és a vég

Raszputyint már korábban is megtámadták: 1914-ben egy hívő nő, Hjonija Guszeva hasba szúrta, de Raszputyin hét hét elteltével felépült és visszatért a fővárosba, ahol családjával – köztük lányaival, akik ott jártak iskolába – élt.

1916 végén a cári Oroszország belső élete kaotikussá vált. Sok politikus és nemes úgy döntött, hogy véget vet Raszputyin befolyásának. 1916. december 30-án éjjel Raszputyint a Jusupov-palota pincéjébe vezették. Bort kínáltak neki. Amikor berúgott, Félix Jusupov herceg kétszer lelőtte. Az egyik lövés a jobb veséjébe, majd a gerincébe fúródott. Felmászott néhány lépcsőn, és egy hátsó ajtón keresztül kitántorgott a palotából. Raszputyint az udvaron újra lelőtték. Hogy biztos legyen a halálában, közelről homlokon lőtték. (Senki sem tudja, ki adta le ezt a lövést.) Dmitrij nagyherceg az összeesküvőket a Neva folyóhoz hajtotta. Ott ledobták a holttestét a hídról. Közben Félix herceg megölte kedvenc kutyáját, hogy eltakarja a vért az udvaron. Néhány nappal később Raszputyin teljesen megfagyott holttestét a jégbe ragadva találták meg. Másnap a holttestet a Sándor-palota melletti parkban temették el.

Halál utáni sors és emlékezet

A februári forradalom után az új hatalmak attól tartottak, hogy Raszputyin sírja zarándokhellyé válhat, ezért úgy döntöttek, hogy kiássák és megsemmisítik a maradványokat; végül elégették. Raszputyin alakja a forradalom és az azt megelőző időszak jelképe lett: sok propaganda és legenda kapcsolódott hozzá.

Raszputyin személye máig ellentmondásos: egyesek karizmatikus, spirituális figuraként emlékeznek rá, aki valóban segíteni tudott egy beteg kisfiún, mások romlottságot, politikai beavatkozást és a cári rezsim hanyatlását testesítik meg benne. Kultúrtörténetileg jelentős figura: számos könyv, film és dal örökítette meg alakját, s ezekben a művekben gyakran keverednek a tények és a legendák.

Rövid összefoglalás

• Származás: orosz parasztból lett zarándok és misztikus.
• Kapcsolat a cári családdal: különösen Alexandra cárnő bizalmát nyerte el, mert úgy hitték, hogy segít Alekszej cár hemofíliáján.
• Politikai hatás: informális befolyása és tanácsai súlyos belpolitikai viszályokat idéztek elő a háború idején.
• Halál: 1916 végén összeesküvők meggyilkolták; holttestét a Nevába dobták, majd később megtalálták és eltemették, végül a forradalom után megsemmisítették.
• Örökség: Raszputyin alakja a mai napig vitatott, és erős mitológiai réteget kapott a kulturális emlékezetben.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Grigorij Jefimovics Raszputyin?

K: Hol élt?

K: Mikor érkezett Szentpétervárra?

K: Milyen kapcsolatban állt a cárral és a cárnővel?

K: Hány éves volt Raszputyin, amikor meghalt?

K: Mikor született Raszputyin?

Keresés betűvel