Eleanor Roosevelt

Korai életút

Háttér

Születési helye: 56 West 37th Street, New York City, New York. Szülei Elliott Roosevelt I. és Anna Hall Roosevelt voltak. A fiatal Anna Rooseveltet két testvér követte. A Roosevelt család az ifjabb Elliott (1889-1893) és Hall Roosevelt (1891-1941) családtagokkal vált teljessé. Franklin Rooseveltnek, aki később a férje lett, ötödik unokatestvére.

Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok egyik elnökének kedvenc unokahúga volt.

Családja Claes Martenszen van Rosenvelt leszármazottja volt. Ő az 1640-es években Hollandiából érkezett a manhattani Új-Amszterdamba. Az ő unokái, Johannes és Jacobus indították el a Roosevelt család két ágát. Johannes leszármazottai voltak a New York-i Oyster Bay-i Roosevelt család. Jacobus leszármazottai a New York állambeli Hyde Parkban élő Roosevelt család. Eleanor a Johannes ág leszármazottja volt. Leendő férje, Franklin a Jacobus-ág leszármazottja volt.

Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok egyik elnöke volt a nagybátyja. Olyan volt Eleanornak, a későbbi First Lady-nek, mintha az apja lett volna. Anna Eleanor szívesen használta az Eleanor nevet, Anna Eleanor néven csak hivatalos papírokban és banki csekkek aláírására használta a nevét. Anyai ágon William Livingston, az amerikai alkotmány egyik aláírójának leszármazottja volt.

Gyermekkor

Szülei korán meghaltak. Ezt követően anyai nagyanyja, Marry Ludlow Hall (1843-1919) nevelte fel. Gyermekkorát a New York állambeli Tivoliban töltötte. Anyja családtagjai többsége hajlamos volt lenézni őt, talán egyszerű külseje és kétméteres testalkata miatt. Még a Hyde Park-i Rooseveltek, köztük későbbi anyósa, Sara Delano Roosevelt is megjegyzést tettek neki a manhattani Rooseveltekről: "nekünk van a külsőnk és a pénzünk."

Az utóbbi időben olyan állítások láttak napvilágot, hogy anyai nagymamája otthonában bizonytalannak érezte magát. Sok férfi tagja sok italt fogyasztott. Egyszer, amikor meglátogatta nagynénjét, Bamie Rooseveltet (Theodore Roosevelt húgát), összeomlott, és sírva kiáltotta: "Nincs igazi otthonom".

Bamie néni nagyon segítőkész volt. Próbált jobb oktatási lehetőségeket találni neki. Elintézte, hogy Eleanor Angliába menjen tanulni, és Eleanor készségesen beleegyezett.

Oktatás

Eleanort Bamie Roosevelt, Theodore Roosevelt húga bátorította, hogy szerezzen jó képzést. Londonba ment, és egy London melletti Allenswoodban lévő lányinternátusban kezdte meg tanulmányait. Ott tanult 1899-től 1902-ig. Mademoiselle Marie Souvestre volt az igazgatónője. Később Eleanor visszaemlékezett arra, hogy Souvestre egyike volt annak a három fő személynek, akik befolyásolták az életét.

Nyaranta Eleanor igazgatójával, Souvestre-vel együtt Európába látogatott. Történelmet, nyelvet és irodalmat is tanult. Érdeklődni kezdett a társadalmi igazságosság iránt, és tanulmányai révén olyan tudást és magabiztosságot szerzett, amellyel számos kérdésben elő tudta adni a véleményét. Allenswoodi iskolájában az egyik nagy pillanata az volt, amikor bekerült a mezőhoki csapatba. Az iskola egyik kedvenc diákja volt, és amikor visszatért az Egyesült Államokba, az iskolának nagyon hiányzott.

Eleanor és FDR

Eleanor és Franklin Delano Roosevelt (FDR) 1902-ben találkoztak, amikor a Harvardon tanult. Randevúztak és 1903 novemberében eljegyezték egymást. FDR édesanyja azonban ellenezte a házasságukat. Még egy hosszú körútra is elküldte FDR-t, hogy késleltesse a házasságot, és meggondolja magát. Azonban Szent Patrik napján (1905. március 17-én) FDR és Eleanor összeházasodtak. Theodore Roosevelt elnök vállalta a ceremoniális szerepet a menyasszony átadásában. A házasságkötés után Eleanor anyósa továbbra is tanácsokat adott (és talán beleavatkozott) a fiatal pár életébe.

Férje 1945-ben bekövetkezett halála után Eleanor Roosevelt továbbra is a Hyde Park Estate-en élt, a főépület melletti kőházban. Az épület eredetileg egy kis bútorgyár, a Val-Kill Industries volt, és Eleanor és közeli barátai által használt házikóvá alakították át. A házikó olyan szintű magánéletet biztosított Eleanornak, amelyre már évek óta vágyott, és ezt tekintette első igazi otthonának. A ház ma Eleanor Roosevelt Központ néven működik, és számos olyan programnak ad otthont, amely folytatja az örökségét.

Eleanor 14 évesen

First Lady

First Lady szerepét 1933-tól, férje első elnöki ciklusának kezdetétől töltötte be. Eleanor aktív First Lady volt, számos kérdésben saját ideológiával.

Támogatta a polgárjogi mozgalmat és az afroamerikaiak jogait. Férjének azonban szüksége volt az USA déli államainak demokratáinak támogatására. Ezért nem szólalt meg az amerikai polgárjogi mozgalom mellett. Helyette Eleanor lett a kapcsolata az afroamerikai lakossággal, és segített Franklin Rooseveltnek abban, hogy sok szavazatot nyerjen.

1939-ben Marian Anderson afroamerikai operaénekesnőnek az Amerikai Forradalom Lányai nem adtak engedélyt arra, hogy faji hovatartozása miatt felléphessen a washingtoni Constitution Hallban. Eleanor elintézte, hogy Anderson húsvétvasárnap a Lincoln Memorial lépcsőjén lépjen fel, 70 000 fős élő közönség előtt. Az előadást milliók hallgatták a rádióban is.

II. világháború

Eleanor Roosevelt a második világháború alatt is nagyon aktív maradt. Egyszer egy polgári védelmi bizottság társelnöke is volt. Sok helyre ellátogatott, mind civil, mind katonai céllal, hogy növelje a háborús morált. Különösen az afroamerikaiakat és a nőket támogatta.

A második háború alatt férje, mint az Egyesült Államok elnöke, aláírta a 9066. számú végrehajtási rendeletet. Ez a rendelet mintegy 110 000 japán származású amerikai állampolgárt zárt speciális táborokba. Eleanor ellenezte férje döntését, hogy aláírja ezt a rendeletet.

Egy ideig heti 1000 dollárt keresett a Pánamerikai Kávéhivatal reklámozásáért. Nyolc külföldi kormány támogatta és finanszírozta az Irodát. Az amerikai külügyminisztérium megpróbálta felmondani az üzletet, de nem sikerült.

A háború utáni politika

A második világháború után René Cassin, John Peters Humphrey és mások mellett nyilatkozatot fogalmazott meg az ENSZ számára: Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ő volt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának első elnöke is. 1948. december 10-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta a nyilatkozatot. Ez nagyon híressé tette őt, és nagy eredmény volt számára.

Az 1920-as évektől kezdve mintegy négy évtizeden át, egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig Eleanor továbbra is foglalkozott politikai ügyekkel. Ellenezte az egyenlőségi törvénymódosítást. Úgy vélte, hogy ez a módosítás megakadályozná az amerikai kongresszust abban, hogy más, a női munkavállalók védelmét szolgáló szabályokat fogadjon el.

Roosevelt kiváló íjász volt, és az egyik első modern nő, aki részt vett az íjászsportban. Még "Chuck Painton" férfinévvel is írt vadászélményeiről az akkoriban népszerű vadászati magazinban, a Ye Sylvan Archerben. Roosevelt egyik értékes vadásztrófeája a férje könyvtárát díszítette. Ma a Smithsonian Intézet Közösségi Fórum gyűjteményének része.

A katolikus kérdés

1949 júliusában az amerikai katolikusokkal szembeni bizonytalan hozzáállása nyilvános vitát váltott ki Francis Spellman bíborossal, New York katolikus érsekével. Eleanor írásban tiltakozott bizonyos javaslatok ellen, mint például a katolikus iskolák bizonyos (nem vallási) tevékenységeinek finanszírozása, például a diákok buszos szállítása. Spellman rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság nemrégiben helybenhagyta az ilyen rendelkezéseket. Emellett katolikusellenességgel is vádolta őt. A demokraták többsége felsorakozott Eleanor Roosevelt mögé, és támogatta őt. Spellman eljött Eleanor Hyde Park-i otthonába, hogy áthidalja nézeteltéréseiket.

Eleanor mindenesetre soha nem volt olyan népszerű a katolikusok körében, mint férje. Ők sem örültek Eleanor születésszabályozási mozgalmának támogatásának. Azt is nehezményezték, hogy a háború előtt (a második világháború előtt) támogatta az Amerikai Ifjúsági Kongresszust, amelyben a kommunisták erősen képviseltették magukat, de a katolikus ifjúsági csoportok nem képviseltették magukat.

New York és a nemzeti politika

1954-ben Carmine DeSapio Eleanor fia, Franklin D. Roosevelt Jr. ellen kampányolt a New York-i főügyészválasztáson. Franklin (Jr.) veszített. Eleanor DeSapiót tette felelőssé fia vereségéért. Az 1950-es évek hátralévő részében undorodott DeSapio politikai magatartásától. Régi barátaival, például Herbert Lehmannel és Thomas Finletterrel együtt 1961-ben sikerült DeSapiót eltávolítania a hatalomból.

Eleanor Roosevelt közeli barátja volt Adlai Stevensonnak. Az 1952-es és 1956-os elnökválasztáson támogatta a jelöltet. 1960-ban ismét Stevensont támogatta, de az elnökjelöltséget John F. Kennedy kapta meg.

1964-ben Eleanor Roosevelt segített a 2800 hektáros Roosevelt Campobello Nemzetközi Park megalapításában a New Brunswick-i Campobello szigeten. Ez azt követően történt, hogy Roosevelt nyári birtokát a kanadai és az amerikai kormánynak ajándékozta.

Eleanor 1947-ben az ENSZ-ben

Családi ügyek

Anyós

Sara Delano Roosevelt volt az anyósa. Még mielőtt Eleanor férjhez ment volna FDR-hez, nem volt jó a kapcsolata Sara Delanóval. Az életrajzírók és a történészek még mindig vitatkoznak a kérdésről és a nehéz kapcsolatuk okairól. Azonban házassága első éveiben Eleanor értékelte anyósa javaslatait, amíg ő maga nem tudott bizalmat szerezni a háztartási ügyekben.

Talán Sara nagy sikert kívánt fiának, FDR-nek az élet minden területén, beleértve a házasságot is. Mindig is olyannyira ragaszkodott FDR-hez, hogy elkényeztette őt. Még FDR és Eleanor gyermekeinek is drága ajándékokat adott. Eleanornak néha gondjai voltak, amelyek anyósa ilyen költséges ajándékaiból adódtak.

Oyster Bay Rooseveltek

Eleanor mindig is élvezte nagybátyja, Theodore Roosevelt, az Oyster Bay Rooseveltek főszereplőjének kegyeit. Unokatestvérével, Alice Roosevelttel azonban ellentétbe került. Alice Theodore Roosevelt lánya volt. Theodore bácsi úgy érezte, hogy Eleanor viselkedése felelősségteljesebb, társadalmilag elfogadhatóbb és együttműködőbb, mint a saját lánya, Alice. Alice gyönyörű és rendkívül fotogén volt, de lázadó személyiség. Theodore Roosevelt néha azt mondta neki: "Miért nem tudsz jobban hasonlítani "Eleanor unokatestvérére"?". Ezek a tapasztalatok egy életre szóló boldogtalan kapcsolatot alapoztak meg a két magas rangú unokatestvér között.

FDR politikai karrierjének felemelkedésével Eleanor és Oyster Bay Rooseveltek közötti kapcsolatok egyre rosszabbá váltak. Voltak "Alice unokatestvér" megjegyzései, például az, hogy FDR-t "kétharmad részben muszájnak, egyharmad részben Eleanornak" írta le. FDR 1933-as elnöki beiktatásán azonban Alice meghívást kapott, hogy testvéreivel, Kermit Roosevelttel és Archibald Roosevelttel együtt vegyen részt, akikkel Eleanor közel állt egymáshoz.

Eleanor 1933-ban

Halál

1961-ben Eleanor Roosevelt önéletrajzának összes kötetét összegyűjtötték The Autobiography of Eleanor Roosevelt címmel. Ez azonban csak mintegy 45 évvel később kerül nyomtatásba.

Eleanor Roosevelt közel 20 évvel élte túl férjét. 1919-től csontvelő-tuberkulózisban szenvedett. Ez időről időre kiújult.

1962. november 7-én este halt meg New York-i manhattani lakásában tuberkulózisban. Halálakor 78 éves volt. Férje, Franklin D. Roosevelt mellett nyugszik a New York-i Hyde Parkban. Az emberek annyira szerették őt, hogy egy akkoriban megjelent emlékkarikatúra egyszerűen két angyalt ábrázolt, akik egy felhőkön tátongó nyílás felé néztek, a felirattal: "Itt van", mivel nem volt szükség bevezetésre, és az emberek megérthették, hogy a "nő" Eleanor Rooseveltet jelenti.

Eleanor Roosevelt egy életen át szoros hűséget tartott Theodore Roosevelt ("Ted bácsi") iránt. Holmijai között szerepelt a Theodore Roosevelt Egyesület tagsági kártyája is.

1968-ban megkapta az ENSZ emberi jogi díját. Halála után sikertelenül próbálták Nobel-békedíjjal kitüntetni.

Eleanor a későbbi években

Kapcsolódó oldalak

• Franklin Delano Roosevelt
• Elliott Roosevelt I
• Anna Hall Roosevelt
• Hall Roosevelt
• Theodore Roosevelt
• Molly Yard
• Lucy Page Mercer Rutherfurd