Edmund Sixtus "Ed" Muskie (1914. március 28. – 1996. március 26.) amerikai politikus, a Demokrata Párt kiemelkedő alakja volt, aki hosszú pályafutása során jelentős szerepet játszott a környezetvédelem és a közpolitika alakításában az Egyesült Államokban.
Muskie a Maine állambeli Rumfordban született lengyel családban. Tanulmányait helyben kezdte, majd jogi diplomát szerzett; jogászként és közéleti szereplőként indult pályafutása, amely később a helyi és országos politika fontos pozícióihoz vezetett.
Politikai pályafutás
1955 és 1959 között Maine állam kormányzója volt, majd 1959 és 1980 között az Egyesült Államok szenátora. Szenátorként ismert volt mérsékelt, pragmatikus hozzáállásáról, és aktív szerepet vállalt a környezetvédelmi jogszabályok kidolgozásában és elfogadásában. Különösen a levegő- és vízvédelmi szabályozások terén volt befolyásos, és fontos szerepe volt több nagy horderejű környezetvédelmi törvény megszavazásában.
1968-ban a Demokrata Párt elnökjelölt-jelöltjének, Hubert Humphrey mellett Muskie volt a párt alelnökjelöltje a választási párban. 1972-ben indult a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folytatott előválasztáson is; a kampányát azonban politikai támadások és az előválasztások során keletkező viták gyengítették, ezért nem sikerült megszereznie a párt jelölését.
Külügyi szerep és elismerések
A Carter-kormányzat alatt 1980 és 1981 között az Egyesült Államok külügyminisztere volt; ezt a posztot a külpolitikai válságok és kihívások időszakában töltötte be. Jimmy Carter elnök 1981-ben Muskie-nak az Elnöki Szabadság Érdemérmet adományozta, elismerve közéleti munkáját és szolgálatait.
Örökség
Muskie-t a modern környezetvédelmi politika egyik meghatározó támogatójaként tartják számon: szenátori munkájában és törvényhozói kezdeményezéseiben hangsúlyos volt a környezeti szabályozások megerősítése és a szövetségi szerep hangsúlyozása a környezetvédelemben. Emellett pragmatikus és kompromisszumkész stílusa hozzájárult ahhoz, hogy számos törvényjavaslat átmenjen a szenátuson.
Halála
Muskie Washingtonban halt meg szívelégtelenségben, 1996. március 26-án, életének 81. évében. Halála után munkásságát és közéleti tevékenységét számos intézmény és emlékőrző kezdeményezés emlékezteti.