Al Jolson: litván‑amerikai énekes és színész (1886–1950)

Al Jolson (1886. május 26. - 1950. október 23.) litván-amerikai énekes és színész volt. Születési neve Asa Yoelson volt; gyermekkorában családjával emigrált az Egyesült Államokba. Pályafutása 1911-től haláláig, 1950-ig tartott, és kortársai gyakran a "világ legnagyobb szórakoztatóművészének" nevezték. Karrierjét a vaudeville- és minstrel-műfajban kezdte, majd a Broadway sztárjává vált, ahol nagy sikert aratott energikus, látványos előadásmódjával.

Stílus, slágerek és felvételek

Énekstílusa erősen érzelmes, „szentimentális [és] melodramatikus” volt, és ez a megközelítés sok dalt tett széles körben népszerűvé. Számos időtálló slágert tett ismertté és népszerűvé, többek között a "My Mammy", az "April Showers", a "Toot, Toot, Tootsie" és a "Swanee" előadásával. Jolson rengeteg lemezt készített az 1910-es, 1920-as és 1930-as években, rádióműsorokban is gyakran szerepelt, így hangja és előadói stílusa milliókhoz jutott el.

Film és filmzene — a beszélőfilm úttörője

Jolson játszott és énekelt az első egész estés beszélőfilm-szerű alkotásban, a The Jazz Singerben 1927-ben: ez a film jelentős mérföldkő volt a mozi történetében, és a sztár hangjának megjelenésével hozzájárult a némafilm korszakának végét jelentő hangosfilm elterjedéséhez. Az 1930-as években több zenés filmben is feltűnt, és a hangosfilm korszakában is megőrizte népszerűségét. Életrajzi filmje, a The Jolson Story 1946-ban Oscar-díjat nyert; a főszerepet Larry Parks játszotta, de a dalokat Jolson maga adta elő. Ennek a filmnek a folytatása, a Jolson Sings Again 1949-ben jelent meg, és három Oscar-jelölést kapott.

Katonai fellépések és közéleti szerepvállalás

Jolson az 1930-as évek egyik legnagyobb, legjobban fizetett amerikai előadóművésze volt. A Pearl Harbor elleni támadás után ő volt az első sztár, aki a második világháború alatt a tengerentúli csapatokat szórakoztatta. 1950-ben ismét az elsők között volt, aki Koreában lépett fel a katonák előtt; rövid, 16 napos ott-tartózkodása alatt 42 előadást adott, ezzel nagy lelkesedést váltott ki a frontszolgálatot teljesítők körében.

Fekete arcú smink és a rasszizmusról szóló vita

Néha fekete arcú sminkben lépett fel — ez a 19. századtól ismert színházi konvenció volt, amelyet ma széles körben rasszistának és sértőnek tartanak. Jolson esetében ez a gyakorlat és a feketezene (jazz, blues) fehér közönséghez való közvetítése egyaránt vitákat vált ki: egyesek szerint ő is hozzájárult a fekete zenei hagyományok szélesebb megismertetéséhez a fehér közönséggel, míg mások rámutatnak, hogy a fekete arcfestés káros sztereotípiákat erősített. Kortársai és a történészek ma is megosztottan értékelik szerepét: elismerték közben, hogy Jolson a Broadwayn több olyan afroamerikai előadóművész és alkotó lehetőségét segítette elő, akiknek a pályája később jelentős hatást gyakorolt a zenére és a szórakoztatásra.

Küzdelem a diszkrimináció ellen és támogatása afroamerikai művészeknek

Már 1911-ben ismertté vált a Broadwayn a feketék elleni diszkrimináció elleni harcáról. Jolson kiállt a kisebb lehetőségek ellen és gyakran adott alkalmat vagy nyilvános teret fekete előadóknak, dalszerzőknek és drámaíróknak. Támogatása és színpadiassága hozzájárult ahhoz, hogy olyan művészek, mint Cab Calloway, Louis Armstrong, Duke Ellington, Fats Waller és Ethel Waters számára könnyebbé váljon a szélesebb közönséghez való eljutás.

Jolson erős hatást gyakorolt számos későbbi énekesre és előadóra. Néhány művész, akikre jelentős befolyást gyakorolt: Bing Crosby, Judy Garland, a rock és country előadó Jerry Lee Lewis és Bob Dylan. Dylan később így nyilatkozott: Jolson "olyan valaki volt, akinek az életét át tudom érezni". A filmművészetben és a lemezpiacon betöltött szerepe, valamint a műfajok közti átjárás emléke tovább él a zenei és filmes történetben.

Személyes élet és halál

Magánéletéről ismert, hogy többször házasodott, családi életét a nyilvánosság és a turnék is gyakran megterhelték. 1950. október 23-án hunyt el, halálát követően szakmai és közéleti visszhang kísérte emlékét: életművét egyszerre ünnepelték és kritikával illették a fekete arcfestés kérdésének modern megítélése miatt.

Összegzés

• Al Jolson a 20. század elejének meghatározó szórakoztatója volt: energikus előadásmódja, jellegzetes éneklése és pályafutása révén jelentős hatást gyakorolt a populáris zenére és a filmre.
• Karrierje mérföldkövei közé tartozik a The Jazz Singer szerepe (a beszélőfilm hajnalán), a számos sikeres lemez és a Broadway-sikerek.
• Munkásságát ma kettősség jellemzi: egyfelől a zene széleskörű népszerűsítése és a fekete művészek támogatása, másfelől a fekete arcfestés használata miatt folyamatos viták övezik.