Al Jolson: litván‑amerikai énekes és színész (1886–1950)

Al Jolson: litván‑amerikai énekes és színész, a The Jazz Singer sztárja — korszakalkotó, vitatott feketearccal fellépő előadó, aki népszerűsítette a jazzt és a showművészetet.

Szerző: Leandro Alegsa

Al Jolson (1886. május 26. - 1950. október 23.) litván-amerikai énekes és színész volt. Születési neve Asa Yoelson volt; gyermekkorában családjával emigrált az Egyesült Államokba. Pályafutása 1911-től haláláig, 1950-ig tartott, és kortársai gyakran a "világ legnagyobb szórakoztatóművészének" nevezték. Karrierjét a vaudeville- és minstrel-műfajban kezdte, majd a Broadway sztárjává vált, ahol nagy sikert aratott energikus, látványos előadásmódjával.

Stílus, slágerek és felvételek

Énekstílusa erősen érzelmes, „szentimentális [és] melodramatikus” volt, és ez a megközelítés sok dalt tett széles körben népszerűvé. Számos időtálló slágert tett ismertté és népszerűvé, többek között a "My Mammy", az "April Showers", a "Toot, Toot, Tootsie" és a "Swanee" előadásával. Jolson rengeteg lemezt készített az 1910-es, 1920-as és 1930-as években, rádióműsorokban is gyakran szerepelt, így hangja és előadói stílusa milliókhoz jutott el.

Film és filmzene — a beszélőfilm úttörője

Jolson játszott és énekelt az első egész estés beszélőfilm-szerű alkotásban, a The Jazz Singerben 1927-ben: ez a film jelentős mérföldkő volt a mozi történetében, és a sztár hangjának megjelenésével hozzájárult a némafilm korszakának végét jelentő hangosfilm elterjedéséhez. Az 1930-as években több zenés filmben is feltűnt, és a hangosfilm korszakában is megőrizte népszerűségét. Életrajzi filmje, a The Jolson Story 1946-ban Oscar-díjat nyert; a főszerepet Larry Parks játszotta, de a dalokat Jolson maga adta elő. Ennek a filmnek a folytatása, a Jolson Sings Again 1949-ben jelent meg, és három Oscar-jelölést kapott.

Katonai fellépések és közéleti szerepvállalás

Jolson az 1930-as évek egyik legnagyobb, legjobban fizetett amerikai előadóművésze volt. A Pearl Harbor elleni támadás után ő volt az első sztár, aki a második világháború alatt a tengerentúli csapatokat szórakoztatta. 1950-ben ismét az elsők között volt, aki Koreában lépett fel a katonák előtt; rövid, 16 napos ott-tartózkodása alatt 42 előadást adott, ezzel nagy lelkesedést váltott ki a frontszolgálatot teljesítők körében.

Fekete arcú smink és a rasszizmusról szóló vita

Néha fekete arcú sminkben lépett fel — ez a 19. századtól ismert színházi konvenció volt, amelyet ma széles körben rasszistának és sértőnek tartanak. Jolson esetében ez a gyakorlat és a feketezene (jazz, blues) fehér közönséghez való közvetítése egyaránt vitákat vált ki: egyesek szerint ő is hozzájárult a fekete zenei hagyományok szélesebb megismertetéséhez a fehér közönséggel, míg mások rámutatnak, hogy a fekete arcfestés káros sztereotípiákat erősített. Kortársai és a történészek ma is megosztottan értékelik szerepét: elismerték közben, hogy Jolson a Broadwayn több olyan afroamerikai előadóművész és alkotó lehetőségét segítette elő, akiknek a pályája később jelentős hatást gyakorolt a zenére és a szórakoztatásra.

Küzdelem a diszkrimináció ellen és támogatása afroamerikai művészeknek

Már 1911-ben ismertté vált a Broadwayn a feketék elleni diszkrimináció elleni harcáról. Jolson kiállt a kisebb lehetőségek ellen és gyakran adott alkalmat vagy nyilvános teret fekete előadóknak, dalszerzőknek és drámaíróknak. Támogatása és színpadiassága hozzájárult ahhoz, hogy olyan művészek, mint Cab Calloway, Louis Armstrong, Duke Ellington, Fats Waller és Ethel Waters számára könnyebbé váljon a szélesebb közönséghez való eljutás.

Hatás és örökség

Jolson erős hatást gyakorolt számos későbbi énekesre és előadóra. Néhány művész, akikre jelentős befolyást gyakorolt: Bing Crosby, Judy Garland, a rock és country előadó Jerry Lee Lewis és Bob Dylan. Dylan később így nyilatkozott: Jolson "olyan valaki volt, akinek az életét át tudom érezni". A filmművészetben és a lemezpiacon betöltött szerepe, valamint a műfajok közti átjárás emléke tovább él a zenei és filmes történetben.

Személyes élet és halál

Magánéletéről ismert, hogy többször házasodott, családi életét a nyilvánosság és a turnék is gyakran megterhelték. 1950. október 23-án hunyt el, halálát követően szakmai és közéleti visszhang kísérte emlékét: életművét egyszerre ünnepelték és kritikával illették a fekete arcfestés kérdésének modern megítélése miatt.

Összegzés

  • Al Jolson a 20. század elejének meghatározó szórakoztatója volt: energikus előadásmódja, jellegzetes éneklése és pályafutása révén jelentős hatást gyakorolt a populáris zenére és a filmre.
  • Karrierje mérföldkövei közé tartozik a The Jazz Singer szerepe (a beszélőfilm hajnalán), a számos sikeres lemez és a Broadway-sikerek.
  • Munkásságát ma kettősség jellemzi: egyfelől a zene széleskörű népszerűsítése és a fekete művészek támogatása, másfelől a fekete arcfestés használata miatt folyamatos viták övezik.

Filmek

  • Mammy's Boy (1923) (befejezetlen)
  • Ültetvénytörvény (1926)
  • The Jazz Singer (1927)
  • Az éneklő bolond (1928)
  • Hollywood Snapshots No. 11 (1929) (rövid téma)
  • Sonny Boy (1929) (Cameo)
  • Say It with Songs (1929)
  • New York-i éjszakák (1929) (Cameo)
  • Mammy (1930)
  • Show Girl in Hollywood (1930) (Cameo)
  • Big Boy (1930)
  • Halleluja, én egy csavargó vagyok (1933)
  • Csodabár (1934)
  • Go Into Your Dance (1935)
  • Paramount Headliner: Broadway Highlights No. 1 (1935) (rövid téma)
  • Az éneklő kölyök (1936)
  • Hollywood Handicap (1938) (rövid téma)
  • Rose of Washington Square (1939)
  • Hollywoodi kavalkád (1939)
  • Swanee folyó (1939)
  • Rhapsody in Blue (1945) (rövid jelenet Jolsonnal fekete ruhában, amint bemutatja a "Swanee" című dalt)
  • The Jolson Story (1946) (Larry Parks dublőre és énekhangja, rövid szereplés a képernyőn)
  • Képernyő pillanatképek: (1947) (rövid téma)
  • Jolson Sings Again (1949) (Larry Parks énekhangja)
  • Oh, te gyönyörű baba (1949) (csak a hangja)
  • Képernyő pillanatképek: (1950) (rövid téma) (narrátor)
  • Memorial to Al Jolson, (1951) dokumentumfilm - Columbia Pictures
  • The Great Al Jolson, (1955) dokumentumfilm, Columbia Pictures

Színház

  • La Belle Paree (1911)
  • Vera Violetta (1911)
  • A társadalom örvénye (1912)
  • A nászút expressz (1913)
  • A gettó gyermekei (1915 előtt)
  • Robinson Crusoe, Jr. (1916)
  • Szindbád (1918)
  • Bombo (1921)
  • Big Boy (1925)
  • Művészek és modellek 1925-ből (1925) (1926-ban felvéve a szereposztásba)
  • Big Boy (1926) (felújítás)
  • Csodabár (1931)
  • Hold on to Your Hats (1940)

Híres dalok

  • That Haunting Melodie (1911) Jolson első slágere.
  • Ragging the Baby to Sleep (1912)
  • A spanyol, aki megrontotta az életemet (1912)
  • Az a kis német banda (1913)
  • You Made Me Love You (1913)
  • Vissza a szeretett Karolinába (1914)
  • Yaaka Hula Hickey Dula (1916)
  • Elküldtem a feleségemet az ezer szigetre (1916)
  • A Mason Dixon-vonallal vagyok összekötve (1918)
  • Rock-A-Bye Your Baby With A Dixie Melody (1918)
  • Tell That to the Marines (1919)
  • I'll Say She Does (1919)
  • Most már a kapitányom dolgozik nekem (1919)
  • Swanee (1919)
  • Avalon (1920)
  • O-H-I-O (O-My! O!) (1921)
  • Áprilisi záporok (1921)
  • Angyalgyerek (1922)
  • Coo Coo' (1922)
  • Oogie Oogie Wa Wa Wa (1922)
  • Az a csodálatos madridi kölyök (1922)
  • Toot, Toot, Tootsie (1922)
  • Juanita (1923)
  • Kalifornia, itt jövök (1924)
  • Vajon mi lett Sallyvel? (1924)
  • Egyedül (1925)
  • A világ tetején ülök (1926)
  • Amikor a vörös, vörös, Robin jön Bob, Bob, Bobbin' Along (1926)
  • Anyukám (1927)
  • Vissza a saját kertedbe (1928)
  • Szivárvány van a vállam körül (1928)
  • Sonny Boy (1928)
  • Little Pal (1929)
  • Liza (All the Clouds'll Roll Away) (1929)
  • Hadd énekeljek és boldog vagyok (1930)
  • A kántor (A Chazend'l Ofn Shabbos) (1932)
  • Túl szép vagy (1933)
  • Ma Blushin' Rosie (1946)
  • Anniversary Song (1946)
  • Alexander's Ragtime Band (1947)
  • Carolina in the Morning (1947)
  • Kilenc óra előtt negyed tízkor (1947)
  • Várakozás a Robert E. Lee-re (1947)
  • Golden Gate (1947)
  • Amikor édes tizenhat éves voltál (1947)
  • Ha csak egy gyufám lenne (1947)
  • Miután elmentél (1949)
  • Igaz, amit Dixie-ről mondanak? (1949)
  • Magányos vagy ma este? (1950)
1922 kottaZoom
1922 kotta

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Al Jolson?


V: Al Jolson litván-amerikai énekes és színész volt, akinek karrierje 1911-től 1950-ben bekövetkezett haláláig tartott. "A világ legnagyobb szórakoztatóművészének" nevezték, és énekstílusa "szentimentális [és] melodramatikus" volt.

K: Melyik filmben játszott Jolson?


V: Jolson játszott az első (egész estés) beszélő filmben, a The Jazz Singerben, amelyet 1927-ben mutattak be. Az 1930-as években számos más zenés filmben is szerepelt.

K: Milyen díjakat nyert a The Jolson Story?


V: A Jolson életéről szóló The Jolson Story című film 1946-ban Oscar-díjat nyert.

K: Milyen hatással volt híres énekesekre?


V: Al Jolson számos híres énekesre volt hatással, köztük Bing Crosby Judy Garlandre, a rock és country előadó Jerry Lee Lewisra és Bob Dylanre. Dylan azt mondta, hogy érezte Al Jolson életét.

K: Mit csinált a második világháború alatt?


V: A Pearl Harbor elleni támadás után Al Jolson lett az első sztár, aki a II. világháború alatt a tengerentúli csapatokat szórakoztatta. 1950-ben ismét ő lett az első sztár, aki Koreában fellépett a katonáknak, és 16 nap alatt 42 előadást adott.

K: Miért viselt fekete arcú sminket? V: Al Jolsen fekete arcú sminket viselt, mivel ez egy színházi konvenció volt, amelyet a 19. század közepén használtak az előadók, hogy afroamerikai karaktereket ábrázoljanak, vagy afroamerikai zenét, például dzsesszt és bluest énekeljenek.

K: Hogyan segített előadásaival utat törni a fekete előadóknak? V: Jolsen jól ismert színészi játéka és az egyenlőség előmozdítása a Broadwayn segített kikövezni az utat számos fekete előadóművész, drámaíró és dalszerző számára, mint például Cab Calloway, Louis Armstrong, Duke Ellington , Fats Waller és Ethel Waters.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3