Az "Avalon" egy népszerű amerikai dal, amelyet 1920 körül adtak ki. A szerzői listán szerepel Al Jolson, Buddy DeSylva és Vincent Rose; a dal első ismert felvétele Jolson nevéhez fűződik. A számot a korabeli musicalekben is használták — többek között a Szindbád és a Bombo című musicalekben —, és Jolson verziója az amerikai kislemezlistán a második helyig jutott.
Szerzők és szerzői vita
A dal szerzősége körül évtizedeken át volt vita: egyes források szerint Vincent Rose lehetett a tényleges zeneszerző, míg Jolson neve részben marketing- és előadói szerepével magyarázható, mivel az ismert előadó nevének feltüntetése segíthetett a dal népszerűsítésében. Buddy DeSylva neve később került a szerzők közé. Az ilyen többszörös feltüntetések a korabeli populáris zenében nem voltak ritkák, és gyakran tükrözték a szerzői jogi, kiadói és promóciós megállapodások bonyodalmait.
Felvételek és jazzfeldolgozások
Az Avalon gyorsan beépült a jazzrepertoárba, és számos jelentős művész rögzítette vagy játszotta koncerten. Kiemelt felvételek és előadások:
- Cab Calloway (1934)
- Coleman Hawkins (1935)
- Eddie Durham (1936)
- Benny Goodman — 1938-ban a Carnegie Hallban adott koncertjén is szerepelt a mű.
Az előadások gyakran uptempo swing- vagy dixieland-átirattá alakították a dalt, így jó alapot adtak szólóimprovizációkra. A dal szerepelt illetve felhangzott több filmben is, többek között The Jolson Story (1946) és The Benny Goodman Story (1956) című életrajzi filmekben, ami tovább növelte ismertségét.
Zenei jellegzetességek és a Tosca-ügy
A dal bevezető dallamának alakja erősen emlékeztet Giacomo Puccini Tosca című operájának egyik részletére — különösen az E lucevan le stelle témájára. Ezt a hasonlóságot később peres eljárás tárgyává tették: a bíróság megállapította, hogy a dal bevételeiből jogszerűen jár kártérítés Puccini kiadójának. Ennek következtében a bíróság a dal szerzőinek és kiadójának fizetendő összeget és a jövőbeli jogdíjak egy részének átadását is elrendelte; a döntés értelmében a jogi követelésként említett összeg körülbelül 25 000 dollár volt, továbbá a dal későbbi hasznaiból is járt részesedés a Puccini-kiadónak.
Utóhatás és örökség
Az Avalon a 20. század első felének népszerű slágereiből nőtt ki, és máig ismert darab a korabeli jazzstandardek között. A szerzői viták és a plágiummal kapcsolatos per rámutattak arra, hogy a populáris zenében a klasszikus zenei ihletés és a szerzői jogi határok néha találkoznak — az Avalon ügye ezért gyakran szerepel a zenejogi példák között is.
Összefoglalva: az Avalon egyszerre a korabeli showbiznisz sikerének példája, a jazzrepertoár egyik gyakran játszott darabja és egy hírhedt szerzői jogi vitának is a szereplője, amely hosszú távon is befolyásolta a dal jogi és pénzügyi sorsát.