Duke Ellington — amerikai zongoraművész, zeneszerző és jazzikon
Duke Ellington — legendás amerikai zongoraművész és zeneszerző: a jazzikon, aki a big band, blues, gospel és klasszikus határait kitolta, több mint hat évtizedes örökséggel.
Edward Kennedy "Duke" Ellington (1899. április 29. - 1974. május 24.) amerikai zeneszerző, zongoraművész és big band vezető. A rögzített zene történetének egyik legjelentősebb zenésze volt, a jazz-zene egyik legnagyobb alakjának nevezik. Emellett blues, gospel, pop és klasszikus zenét is játszott. Hatvan éven át dolgozott, és pályafutása alatt állandóan újította a nagyzenekari hangszerelést és a kompozíciós formákat. Halála után még népszerűbb lett; a Pulitzer-díj Testület 1999-ben különdíjjal tüntette ki munkásságát.
Ellington maga rendszerint a zenéjét „amerikai zenének”, nem pedig "jazznek" nevezte, ezzel hangsúlyozva műfaji sokszínűségét és művészi ambícióit. Zenekara nem csupán kísérőegységként, hanem sokszor színtérként szolgált az egyéni hangzás, a hangszerelés és az improvizáció kibontakoztatására. Számos muzsikusa vált a műfaj ikonikus alakjává; közéjük tartozott többek között Johnny Hodges, Cootie Williams, Ben Webster, Harry Carney és Paul Gonsalves, akik jelentősen hozzájárultak az Ellington-zenekar hangzásához és hírnevéhez.
Ellington 1923-tól 1974-ben tüdőrákban bekövetkezett haláláig vezette zenekarát. Fia, Mercer Ellington 1996-ban bekövetkezett rákos haláláig vette át a zenekar irányítását. Ezután Paul Ellington, Mercer legfiatalabb fia vette át a zenekart.
Pályafutás és fontos művek
Ellington pályafutása a 1920-as évek Washingtonból New Yorkba költözéssel indult; a zenekarának a harlemi Cotton Clubban betöltött állandó szereplése (1927–1931) országos ismertséget hozott számára. Számos ismert dal fűződik a nevéhez, többek között a Mood Indigo, It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing), Sophisticated Lady, Don't Get Around Much Anymore, Caravan és Satin Doll — ezek a darabok máig a nagyzenekari jazz alapművei közé tartoznak.
Ellington és hosszú éveken át munkatársa, Billy Strayhorn, együtt dolgoztak modern, témákban és hangszerelésben gazdag műveken. Ellington híres volt az ún. „suites” (többtételes művek) megalkotásáról: ilyen például a 1943-ban bemutatott Black, Brown and Beige, illetve a Shakespeare ihlette Such Sweet Thunder. 1959-ben filmmuzsikát is komponált az Anatomy of a Murder című forgatókönyvhöz.
Stílus és hatás
Ellington zenéjének egyik meghatározó jellemzője a hangszerelés finom tónuskezelése és az, hogy a zenekar tagjainak egyéni hangját beépítette a kompozíciókba — nem egyszer az egyéni játékstílusokra szabta a hangsorokat és témákat. Ezzel a módszerrel egyetlen nagyzenekart is kamara-szerű, személyes hangzású együttessé formált. 1956-ban a Newport Jazz Festivalon Paul Gonsalves szólója révén a zenekar új lendületet kapott, ami megújította Ellington karrierjét.
Elismerések és örökség
Ellington életművét számos díj és elismerés kísérte; emellett hatalmas hatást gyakorolt a későbbi zeneszerzőkre és előadókra mind a jazz, mind a komolyzenei oldalon. Pályafutása és munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a nagyzenekari jazz és a komponált-forma elismerést kapjon a kulturális intézmények és a közönség részéről egyaránt. A zenéje ma is rendszeresen hallható koncerttermekben, filmekben és lemezeken, és fiatal zenészek generációi tanulnak műveiből.
Választott művek (példák): Mood Indigo; It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing); Sophisticated Lady; Caravan; Satin Doll; Black, Brown and Beige; Such Sweet Thunder; filmzene: Anatomy of a Murder.
Life
Edward Kennedy Ellington 1899. április 29-én született. Szüleit James Edward Ellingtonnak és Daisy Kennedy Ellingtonnak hívták. Daisy szüleivel Washingtonban éltek. 1879. április 15-én született az észak-karolinai Lincolntonban James Edward Ellington (J.E.), aki 1886-ban szüleivel Washingtonba költözött. Daisy Kennedy 1879. január 4-én született Washingtonban, D.C.-ben. Apja amerikai rabszolga volt. J.E. az Egyesült Államok haditengerészeténél dolgozott. Emellett komornyikként dolgozott egy fehér orvosnál. Alkalmanként a Fehér Házban dolgozott vendéglátósként... Daisy és J.E. mindketten zongoráztak.Ellington hétéves korában kezdett zongorázni tanulni. Daisy segített a fiának megtanulni a jó modort. Ellington barátai észrevették, hogy úriemberként viselkedik, és a "Duke" becenevet adták neki". Eleinte Ellingtont jobban érdekelte a baseball, mint a zongorázás. Később úgy emlékezett, hogy Theodore Roosevelt elnök nézte őt baseballozni. Ellington a washingtoni Armstrong Technical High Schoolba járt, első munkája mogyoróárusítás volt a Washington Senators baseballmeccsein. Ez a munka segített neki abban, hogy magabiztosabbá váljon.
1914-ben Ellington megírta első dalát. Egy kávézóban dolgozott, ahol szódát szolgált fel, szódakút segítségével. A dala a "Soda Fountain Rag" címet kapta. Még nem tudott kottát írni és olvasni. Ellington sok zongoraleckét kihagyott, és nem tartotta magát túl jónak. Amikor 14 éves volt, zongoristákat hallott játszani egy biliárdteremben. Ez arra ösztönözte, hogy keményebben próbálkozzon a zongorázással.
Washingtonban, Philadelphiában és Atlantic Cityben is hallotta a zongorajátékot. Megpróbálta lemásolni a hallott stílusokat. Elkezdte megismerni a harmóniát, és megtanult kottát olvasni és írni. Elkezdett fellépni washingtoni kávézókban és klubokban. 1916-ban ösztöndíjat kapott, hogy művészeti tanulmányokat folytasson a brooklyni Pratt Institute-ban, de úgy döntött, inkább a zenére koncentrál.
1917 és 1919 között Ellington megkezdte hivatásos zenei karrierjét. Napközben táblákat festett. Éjszakánként zongorázott. Néha olyan emberektől kapott munkát zongorázni, akikkel a másik munkája során találkozott. Megalapította első zenekarát, a "The Duke's Serenaders"-t. Washingtonban és Virginiában játszottak bálokon és partikon. A többi zenész a zenekarában Otto Hardwick volt basszusgitáron, majd szaxofonon; Arthur Whetsol trombitán; Elmer Snowden bendzsón; és Sonny Greer dobon. Fehér és fekete embereknek egyaránt játszottak, ami akkoriban szokatlan volt.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Duke Ellington?
V: Duke Ellington amerikai zeneszerző, zongorista és big band vezető volt, aki a rögzített zene történetének egyik legfontosabb zenésze volt.
K: Milyen típusú zenét játszott Duke Ellington?
V: Duke Ellington sokféle zenét játszott, többek között dzsesszt, bluest, gospelt, popot és klasszikus zenét.
K: Meddig dolgozott Duke Ellington zenészként?
V: Duke Ellington 60 évig dolgozott zenészként.
K: Mikor kapta meg Duke Ellington a Pulitzer-díj Bizottságtól a különdíjra vonatkozó kitüntetést?
V: Duke Ellington 1999-ben kapta meg a Pulitzer-díj Bizottságtól a különleges díjat.
K: Hogyan nevezte Duke Ellington a zenéjét?
V: Duke Ellington a zenéjét "amerikai zenének" nevezte, nem pedig "jazznek".
K: Kik játszottak Duke Ellington zenekarában?
V: Néhány híres vagy fontos jazz-zenész játszott Duke Ellington zenekarában.
K: Ki vette át Duke Ellington zenekarát a halála után?
V: Duke Ellington halála után fia, Mercer Ellington vette át a zenekart, amíg 1996-ban rákban meg nem halt. Ezután Paul Ellington, Mercer legfiatalabb fia vette át a zenekart.
Keres