Az 1990-es FIFA-világbajnokság egy labdarúgó (futball) sportesemény volt, amelyet 1990. június 8. és július 8. között rendeztek Olaszországban. A világbajnokságon 24 csapat vett részt számos országból. A trófeát Németország nyerte, miután a döntőben legyőzte Argentínát.

Az 1990-es FIFA-világbajnokságon született a legkevesebb gól, és 16 piros lapot osztottak ki. Az 1990-es FIFA-világbajnokság azonban minden idők egyik legnézettebb sporteseménye volt. Ez volt az utolsó olyan világbajnokság is, amelyen a csoportkörben 2 pont járt a győzelemért.

A torna főbb eseményei és eredményei

A döntőt 1990. július 8-án rendezték: a végeredmény 1–0 lett, a győztes gólt Andreas Brehme büntetőből szerezte a 85. percben. A győztes csapat kapitánya Lothar Matthäus volt, aki meghatározó szerepet játszott a német válogatott menetelésében. A torna gólkirálya az olasz Salvatore Schillaci lett 6 góllal; ő vált a vb egyik felfedezettjévé.

Jellemzők, taktikák és viták

A 1990-es világbajnokságot elsősorban a kevés gól és a taktikai, védekező futball jellemezte: a 24 csapat összesen viszonylag kevés gólt szerzett (összesen 115 gól a torna történetében), emiatt sok kritika érte a mérkőzések támadó szellemét. A kieséses szakasz több fontos mérkőzésén döntöttek büntetőpárbajok, ami tovább növelte a feszült, óvatos játék képét.

A torna emellett a fegyelmezett játék ellenére sem volt mentes vitáktól: a 16 kiállítás és a sok taktikai szabálytalanság miatt sokszor bírálták a játékvezetői ítéleteket és a durvább felkészülési stílust. Ugyanakkor a rendezés és a nézőszámok sikeresnek bizonyultak, így a torna anyagi és közönségsikert is hozott.

Örökség és hatások

Az 1990-es világbajnokság fontos mérföldkő volt a modern labdarúgás történetében: ez volt az utolsó vb, amelyen még 2 pont járt a győzelemért a csoportkörben — a gyakorlatot később 3 pontra módosították a támadóbb játék ösztönzése érdekében. Emellett a torna tapasztalatai hozzájárultak későbbi szabályváltoztatásokhoz, például a biztonság és a játék menetének javítását célzó intézkedésekhez (a „back-pass” szabály módosítása 1992-ben szintén a játék dinamikáját változtatta meg).

Összességében az 1990-es világbajnokság emlékezetes maradt a szoros, taktikus meccsekkel, a német válogatott erős szereplésével és a fiatal játékosok — például Schillaci — feltűnésével, valamint azzal a politikai-historiai környezettel, amelyben a Nyugat-Németország csapata (a későbbi egyesült Németország elődje) aratott győzelmet.