Zhou-dinasztia — Kína korai uralkodó családja és filozófiai korszaka

Zhou-dinasztia: Kína korai uralkodó családja, a Mennyei megbízatás elve, terjeszkedés és a konfucianizmus, daoizmus alapjai — Konfucius, Laozi és az ősi kínai filozófia születése.

Történeti áttekintés

A Zhou-dinasztia i. e. 11. század körül (hagyományosan i. e. 1046 körül) legyőzte a Shang-dinasztiát, és átvette a hatalmat Kína jelentős részén. A korai Zhou-királyok a központi hatalmat kezdetben a mai Henan tartományhoz tartozó területekről irányították, később a hatalom centrumát a Wei-folyó völgyébe, a mai Xi'an környékére tették át. A dinasztia nagyjából i. e. 1046–256 közötti időszakban volt jelen a kínai történelemben; ezt a korszakot hagyományosan két nagy részre osztjuk: a Nyugati Zhou (kb. i. e. 1046–771) és a Keleti Zhou (kb. i. e. 770–256). A Keleti Zhou további belső felosztása a Tavaszok és Ősök kora (Spring and Autumn) és a Harcoló államok kora (Warring States) volt, amelyek során a központi királyi hatalom meggyengült, és a vidéki uralkodócsaládok, fejedelmek szerepe megnőtt.

Politikai berendezkedés és a „Mennyei megbízatás”

A Zhou-dinasztia bevezette a feudalizmushoz hasonló fēngjiàn rendszert: a király földbirtokokat és címeket adományozott rokonoknak és hűbéreseknek, akik cserébe katonai és adóbevételek formájában szolgáltattak. Ezzel a módszerrel a Zhou gyorsan kiterjesztette befolyását, de a hatalmi decentralizáció hosszú távon gyengítette a központot. A Zhou uralkodók fontos ideológiai újítása volt a Mennyeimegbízatás elvének (Mandate of Heaven) megfogalmazása: ez az elképzelés azt állította, hogy a királyok uralma az égiektől származó engedélyen alapul, és ha egy uralkodó igazságtalanná vagy gyengévé válik, elveszítheti ezt a felhatalmazást. A későbbi kínai dinasztiák gyakran hivatkoztak erre az elvre, hogy igazolják saját uralmukat vagy mások megbuktatását.

Terjeszkedés, népmozgások és gazdaság

A Zhou-korszakban a dinasztia uralkodói új területeket hódítottak meg és telepítettek be. Kína történetében először fordult elő nagyszabású belső vándorlás, amikor több csoport is egyik régióból a másikba költözött letelepedés céljából. A mezőgazdasági technikák (öntözés, vas eszközök elterjedése) és a földművelés intenzívebbé válása hozzájárult a népességnövekedéshez és a gazdasági fejlődéshez.

Kultúra, vallás és technika

A Zhou-időszakban formálódott ki a klasszikus kínai kultúra alapja: szabályok, rituálék, zene és írásmód részben ekkor vált normává. A bronzöntés és a rituális bronzeszközök készítése továbbfejlődött, és a társadalmi élet fontos részévé váltak. Az állami adminisztráció, a törvénykezés és a hivatalnoki rendszer kezdetleges formái is ekkor bukkantak fel, bár a központi hatalom folyamatosan vesztett erejéből a helyi uralkodók megerősödtek.

Filozófiai virágzás

A Zhou-dinasztia korszakához köthető a klasszikus kínai filozófia kibontakozása. A politikai és társadalmi átalakulások ösztönözték a gondolkodókat, hogy új elméleteket dolgozzanak ki az államról, etikáról és a helyes életmódról. A korszak legnagyobb gondolkodói között szerepeltek:

• Kong Fuzi — Konfucius) (a konfuciánus etikát és az erkölcsi önművelést hangsúlyozta),
• a konfucianizmus kialakulása és továbbfejlődése (közösségi erények, rítusok és hierarchikus kapcsolatok),
• Laozi (a daoizmus hagyományának korai alakja, a természethez való visszatérést és a spontán cselekvést hangsúlyozta),
• Mozi (Micius) — a mohizmus alapítója, amely az egyetemes szeretetet és a gyakorlati hasznosságot tette középpontba,
• Mengzi (Mencius) — híres konfuciánus gondolkodó, aki továbbfejlesztette Kong Fuzi örökségét, különösen az emberi természet jóságának kérdésében,
• Shang Yang és Han Feizi — a jog és az állami korlátozások szigorúbb rendszerét érvelő gondolkodók, akik az ősi kínai legalizmus elveinek kialakulásában játszottak kulcsszerepet,
• Xunzi — konfuciánus, de eltérő nézeteket vallott az emberi természetről és a nevelés fontosságáról.

Vége és hatása

Bár a Zhou királyok formálisan továbbra is szerepeltek a politikai színpadon, a valós hatalom fokozatosan a helyi fejedelmekhez vándorolt. A Keleti Zhou korának vége felé kitört a Harcoló államok kora, amely végül i. e. 221-ben a Csin (Qin) állam megerősödéséhez és Kína egyesítéséhez vezetett, a Qin-dinasztia kikiáltásával. Ennek ellenére a Zhou-korszak politikai és intellektuális öröksége alapként szolgált a későbbi kínai állam- és társadalomszervező elvekhez, és a korszak filozófiai iskolái évszázadokon át befolyásolták a kínai gondolkodást.

Kérdések és válaszok

K: Mikor váltotta fel a Zhou-dinasztia a Shang-dinasztiát?

K: Mit csináltak a Zhou-dinasztia királyai?

K: Hová helyezték át a Zhou uralkodók a fővárost?

K: Milyen elméletet hozott a Zhou-dinasztia?

K: Mit mondott az Ég megbízatásának elmélete?

K: Kik voltak a legnagyobb kínai filozófusok a Zhou-dinasztia idején?

K: Milyen más filozófusok és gondolkodási iskolák léteztek még a Zhou-dinasztia idején?

Keresés betűvel