Ásítás
Az ásítás egy reflex. Nagy, hosszú légvétel, a dobhártyák megnyúlása, amikor az állkapocs szélesre nyílik, és végül egy (néha hangos) kilégzés. A pandikuláció az egyidejű ásítás és nyújtás aktusa. Könnyen észrevehető, ha valaki ásít, de senki sem tudja, mi a funkciója.
Az ásítás általában fáradtsággal, stresszel, túlhajszoltsággal, ingerszegénységgel és unalommal jár együtt. Embereknél az ásítást gyakran mások ásítása váltja ki (pl. ha látjuk, hogy valaki ásít, vagy ha telefonon beszélünk valakivel, aki ásít), és ez a pozitív visszajelzés tipikus példája. Ezt a "fertőző" ásítást megfigyelték csimpánzoknál és kutyáknál is. A macskák ásítanak és nyújtózkodnak is, bár nem feltétlenül egyszerre.
Nyitott szájú, talán ásítozó fülesbagoly
Ásító tigris
Ásító farkas
Két vasaló nő Edgar Degas-tól
Fertőzőképesség
Az ásítási reflexet már régóta megfigyelték, hogy fertőző. Erasmus 1508-ban azt írta: "Az egyik ember ásítása a másikat ásításra készteti", a franciák pedig a közmondás szerint "Un bon bâilleur en fait bâillier deux". ("Egy jó gágogás két másikat gágogásra késztet"). Gyakran előfordul, hogy ha valaki ásít, az egy másik személyt is "empatikusan" ásításra késztet. Egy másik személy ásító arcának (különösen a szemének) megfigyelése, akár olvasás, vagy az ásításra való gondolkodás, vagy egy ásító kép nézegetése is ásításra késztethet valakit.
A fertőző ásítás közvetlen oka az egyes gerincesek frontális kéregében található tükörneuronok lehetnek, amelyek egy inger hatására aktiválják az agyban ugyanazokat a területeket. A tükörneuronokat az utánzás hajtóerejeként javasolták, amely sok emberi tanulás, például a nyelvtanulás hátterében áll. Az ásítás ugyanennek az utánzási impulzusnak a következménye lehet.
Okok, funkciók
Charles Darwin Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban című művében úgy érvelt, hogy ha egy viselkedés sok kultúrában jelen van, akkor az (részben vagy egészben) öröklődik. Minden olyan tulajdonságnak, amely az állatok széles körében megjelenik, valamilyen funkcióval kell rendelkeznie, amelyet a természetes szelekció támogat (vagy támogatott). A legtöbb esetben a funkció nyilvánvaló, de az ásítás esetében nem tudjuk, mi ez a funkció. Javaslatok már születtek, de úgy tűnik, hogy ezek nem magyarázzák az emlősöknél és valószínűleg más gerinceseknél való széles körű előfordulását.
Egyéb gerincesek
Mivel az emlősök hasonló érzelmekkel rendelkeznek, és nagyon világosan ki tudják mutatni az érzelmeiket, egyetértés van abban, hogy amikor úgy néznek ki, mintha ásítanának, akkor az minden értelemben ásítás. Ennek okai hasonlóak ahhoz, amiért azt gondoljuk, hogy más emberek is ugyanazt érzik, mint mi, amikor ugyanazokat a jeleket mutatják.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az ásítás?
V: Az ásítás olyan reflex, amely nagy mennyiségű levegő beszívásával, a dobhártyák megnyújtásával, ahogy az állkapocs szélesre nyílik, és (néha hangos) kilégzéssel jár.
K: Mi az a pandikuláció?
V: A pandikuláció az egyidejű ásítás és nyújtózás.
K: Miért ásítanak az emberek?
V: Senki sem tudja biztosan, hogy mi az ásítás funkciója, de általában fáradtsággal, stresszel, túlhajszoltsággal, ingerhiánnyal és unalommal hozzák összefüggésbe.
K: Mi válthat ki ásítást az emberekben?
V: Az ásítást gyakran mások ásítása váltja ki (pl. ha látjuk, hogy valaki ásít, vagy ha telefonon beszélünk valakivel, aki ásít), és ez a pozitív visszajelzés tipikus példája.
K: Más állatokat is megfigyeltek már ásítás közben?
V: Igen, "fertőző" ásítást figyeltek meg csimpánzoknál és kutyáknál.
K: A macskák ásítoznak és nyújtózkodnak?
V: Igen, a macskák ásítanak és nyújtózkodnak, de nem feltétlenül egyszerre.
K: Mi történik a dobhártyával ásítás közben?
V: A dobhártyák megnyúlnak, amikor az állkapocs tágra nyílik ásítás közben.
