Bering-földhíd
A Bering-földhíd a pleisztocén jégkorszakok idején egyesítette a mai Alaszkát és Kelet-Szibériát.
Legnagyobb kiterjedése körülbelül 1600 km (1000 mérföld) volt észak-déli irányban. Nem volt lecsapolva, mert a hóesés rendkívül csekély volt, mivel a Csendes-óceán felől érkező szelek elvesztették a nedvességet a teljesen lecsapolódott közeli hegyek felett.
Azt a füves sztyeppét, beleértve a szárazföldi hidat is, amely több száz mérföldön át húzódott a kétoldali kontinensekbe, Beringia néven emlegették. Úgy vélik, hogy Beringiában egy kis, legfeljebb néhány ezres emberi populáció élte túl a jégkorszakot. Legalább 5000 évig el volt szigetelve az ázsiai népességtől. Valamikor 16 500 évvel ezelőtt után kezdte benépesíteni Amerikát, amikor a dél felé vezető utat elzáró amerikai gleccserek elolvadtak.
A Bering-földhíd zsugorodása
Földrajz
A Bering-szoros, az északra fekvő Csukcs-tenger és a déli Bering-tenger mind sekély tengerek (térképek, jobbra). A globális lehűlés ciklusai során, mint például a legutóbbi jégkorszak, sok víz koncentrálódott az Északi-sarkvidék és az Antarktisz jégsapkáiban. A tengerszint csökkenése sekély tengerfenékeket tett szabaddá, amelyek később újra elárasztották a tengereket. A világ más szárazföldi hídjai is hasonló módon jöttek létre és áradtak el újra: körülbelül 14 000 évvel ezelőtt Ausztrália szárazföldje Új-Guineával és Tasmániával is összeköttetésben állt. A Brit-szigetek a La Manche-csatorna száraz medrén keresztül a kontinentális Európa meghosszabbítása volt; a Dél-kínai-tenger száraz medencéje pedig Szumátrát, Jávát és Borneót kötötte össze az ázsiai szárazfölddel.
A globális tengerszint emelkedése és süllyedése a pleisztocén során többször is feltárta és elárasztotta a "Beringia" nevű, hídként funkcionáló szárazföldi tömeget. A beringiai szárazföldi híd feltehetően a Kr. e. 35 000 előtt bekövetkezett eljegesedés idején létezett. Az újabb, i. e. 22 000-7 000 évvel ezelőtti időszakban szintén a víz fölött volt. A tengerszoros i.e. 15 500 körül nyílt meg újra, és i.e. 6000 körül a partvonalak már a mai formájukat öltötték.
Berengia-Wisconsin eljegesedés
Berengia - deglaciális időszak
Berengia - napjainkban
Emberi lakhely
A Beringa-földhíd több okból is jelentős, nem utolsósorban azért, mert a feltételezések szerint ez tette lehetővé az embereknek az Ázsiából Amerikába való vándorlását körülbelül 25 000 évvel ezelőtt. Egy Hey által készített tanulmány szerint az ebben az időszakban a földhídon át vándorló emberek közül mindössze 70 hagyott genetikai nyomot a mai leszármazottakban.
Beringia genetikai megtelepedése
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Bering-földhíd?
V: A Bering-földhíd egy olyan szárazföld, amely a pleisztocén jégkorszakok idején kötötte össze a mai Alaszkát és Kelet-Szibériát.
K: A Bering-földhíd a jégkorszakok alatt jegesedett?
V: Nem, a Bering-földhíd nem volt jeges, mert a hóesés rendkívül kevés volt, mivel a Csendes-óceán felől érkező szelek elvesztették a nedvességet a teljesen eljegesedett közeli hegyek felett.
K: Mi az a Beringia?
V: Beringia a szárazföldi hidat is magában foglaló füves sztyeppét jelenti, amely több száz mérföldön át húzódott a kétoldali kontinensekbe.
K: Éltek-e emberek Beringiában a jégkorszak alatt?
V: Igen, úgy vélik, hogy egy kis, legfeljebb néhány ezres emberi populáció túlélte a jégkorszakot Beringiában.
K: Mennyi ideig volt Beringia elszigetelve az ázsiai népességektől?
V: Beringia legalább 5000 évig volt elszigetelve az ázsiai népességektől.
K: Mikor kezdte el a beringiai emberi populáció benépesíteni Amerikát?
V: A beringiai emberi népesség valamikor 16 500 évvel ezelőtt kezdte benépesíteni Amerikát, amikor a dél felé vezető utat elzáró amerikai gleccserek elolvadtak.
K: Hogyan segítette elő az amerikai gleccserek olvadása az emberek vándorlását Beringiából Amerikába?
V: Az amerikai gleccserek olvadása szabaddá tette az utat a Beringiából származó emberek számára, hogy átkelhessenek az amerikai kontinensre.
