A tövises ördögöt (Moloch horridus) nevezik még tövises sárkánynak, Molochnak vagy hegyi ördögnek is. Ez az ausztrál gyík a Közép-Ausztrália sivatagos és félsivatagos vidékein fordul elő, ahol kifejlesztette jellegzetes, a környezethez jól alkalmazkodó testi és viselkedésbeli tulajdonságait.

Leírás

A tüskés ördög általában 15–20 cm testhosszú (fej-törzs), a teljes testméret farokkal együtt ennél kissé nagyobb lehet. Élettartama 15–20 év körül van a természetben. A nőstények általában nagyobbak, mint a hímek. Testüket teljes egészében kúpos, tüskeszerű pikkelyek borítják, amelyek védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben; ezek a tüskék többnyire nem meszesek, vagyis nem csontosodtak el.

Színük általában a sivatagi barnák és árnyalatok között változik; a színtónusok napszak, hőmérséklet és a környezet hatására módosulnak: meleg időben világosabbak, hidegben sötétebbek, ami segít a testhőmérséklet szabályozásában. A testfelületen található apró hornyok és pikkelyek között kapilláris jellegű csatornák működnek, amelyek a nedvességet felcsatornázzák és a száj felé vezetik — így a tövises ördög képes a harmatot vagy nedvességet „felszívni” a bőrével.

Élőhely és elterjedés

A tövises ördög elsősorban a belső ausztráliai sivatagok és félsivatagos területek lakója. Kedveli a homokos, kavicsos talajú, ritkás növényzetű élőhelyeket, ahol jól kamuflázsolódik. Mozgása lassú, de jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz: nappal gyakran napozik, majd a forróságban rejtőzik a növényzetben vagy kisebb mélyedésekben.

Táplálkozás és viselkedés

A tövises ördög fő tápláléka a hangyák — különösen a Myrmecia-félék —, de fogyaszt rovarlárvákat és más apró gerincteleneket is. Táplálkozás közben gyorsan felöklendezi a zsákmányt, és ragacsos nyelvével vagy egyszerű nyelési mozdulatokkal nyeli le a sok apró táplálékot. Egyes megfigyelések szerint naponta több ezer hangyát is elfogyaszthat.

Védekezésként a tüskés külselet és a hengeres testforma riasztja a ragadozókat; ha veszélyben érzi magát, merevvé válik, tüskéi „felborzolódnak”. Emellett a „hamis fej” jelensége is ismert nála: a nyak hátsó részén egy kidudorodó rész úgy néz ki, mint a fej, így a ragadozó támadása rossz irányba fordíthatja figyelmét.

Szaporodás

A nőstény tüskés ördögök általában a szeptember–decemberi (déli félgömbön tavasz-nyár) időszakban rakják le tojásaikat. A megadott időszakban egy körülbelül 30 cm mély üregbe ásnak fészket és általában mintegy tíz tojást raknak. A tojások három–négy hónap múlva kelnek ki; a kikelő fiatalok kicsik és önállóak, de a túlélési arány alacsony lehet, mert a ragadozók — például vadmadarak és goannák (monitor gyíkok) —, valamint az élőhelyi veszélyek sok utódot pusztítanak el.

Veszélyeztetettség és védelem

A tövises ördög jelenleg nem számít súlyosan veszélyeztetett fajnak, de helyi szinten több fenyegetéssel szembesül: élőhely-átalakítás (mezőgazdaság, bányászat), invazív ragadozók (pl. rókák, házi macskák), valamint az utak miatti elgázolások. A klímaváltozás és a csapadékeloszlás változása szintén hatással lehet a táplálékforrásokra és az életciklusokra. Ausztráliában több helyen jogi védelem alá esik, és fontos az élőhelyének megőrzése.

Érdekességek

  • A tövises ördög egyedi vízfelvételi rendszere miatt különösen érdekfeszítő: a testén lévő finom hornyok és pikkelyek közötti kapilláris hatás a nedvességet a szájhoz vezeti.
  • Nevét jellegzetes tüskéiről és „ördögi”, ijesztő megjelenéséről kapta, de valójában békés, lassú mozgású állat.
  • Megfigyelésekor fontos, hogy ne zavarjuk vagy fogjuk meg a vadon élő egyedeket; a természetvédelmi szabályok és helyi előírások betartása mindenképp ajánlott.