Thor (ó-norvégül: Þórr) az északi mitológiában a mennydörgés és a villámlás istene, akit az erővel, a viharokkal, a szentté avatással és a termékenységgel hoznak összefüggésbe. Ő Odin és Jörð fia, a Föld megszemélyesítője, és fizikailag a legerősebb az Æsirok közül. A források leírása szerint heves szemű, vörös hajú, telt szakállú, haragvó és hatalmas étvágyú isten, akinek személyisége gyakran tükrözi a viharok dühe mellett a védelmező, közösségi oldalát is.

Fegyverei és tulajdonságai

Thor legismertebb attribútuma a kalapácsa, Mjölnir, amely képes a villámok csapkodására és mindig visszatér tulajdonosához. Emellett viseli a Megingjörð nevű erőövét, amely megduplázza erejét, valamint a Járngreipr (vaskesztyűk) nevű kesztyűket, amelyek nélkül nem tudná használni a kalapácsot. Kocsiját két kecske, Tanngrisnir és Tanngnjóstr vontatja, akiket Thor időnként fel is áldoz és feltámaszt.

Fontos mítoszok és tettlegesség

Thor központi szerepet játszik számos északi mitológiai történetben. Több ismert elbeszélésben viaskodik a jǫtnaroktól, a Jötunheimrben élő óriásfaj többszörös képviselőivel: például megöli Hrungnirt, pereskedik óriásokkal, vagy részt vesz a ravasz próbákban és utazásokban, ahol bátorságát és erejét mutatja. Egy híres történetben a tengerből kiemeli és megküzd a világkígyóval, Jörmungandrrel — a Ragnarök végső harcában mindketten halálos sebet kapnak, így Thor sorsa szorosan kapcsolódik a világ végének legendájához.

Kultusz, ikonográfia és nyomai a valóságban

Thor kultusza a védelmezésre és termékenységre helyezte a hangsúlyt: a paraszti közösségekben gyakran hozzá fordultak viharvédelemért és jó termésért. Régészeti leletek — köztük apró, kalapács alakú amulettek — arra utalnak, hogy sokan viseltek Mjölnir szimbólumot védőjelként a viking korban. A kereszténység terjedése idején a néprajzi források szerint Thor neve és szimbólumai gyakran ellensúlyozták vagy beolvadtak az új hit elemei közé; számos helyen Thorhoz fűződő helynevek és hiedelmek maradtak meg.

Nyelvi és kulturális örökség

Thor neve és alakja számos germán nyelvben nyomot hagyott: az óangolban Þunor (Thunor) és az ófelnémetben Donar (rovásírásos þonar ᚦᛟᚾᚨᚱ)) néven ismert, amelyek mind a protogermán *Þunraz, azaz "mennydörgés" szóból származnak. A modern angol hétköznap, a csütörtök (az óangol Þūnresdæg, "Thunor [Thor] napja" szóból) az isten nevét viseli. 

Thor a mai kultúrában

Thor alakja a modern kultúrában is élénken jelen van: a művészetben, irodalomban és a populáris kultúrában — különösen a képregények és filmek révén — újraértelmezett formában tűnik fel, gyakran erőt, becsületet és védelmet megtestesítve. A mitológiai források és a régészeti leletek együtt segítenek abban, hogy megértsük, miként alakult Thor személyisége és kultusza a skandináv és germán világban.