Odin (ó-norvégül: Óðinn) a bölcsesség, a költészet, a halál, a jóslás és a mágia istene az északi mitológiában. Borr és az óriásnő (jötunn) Bestla fia, Odin az Æsirok egyik vezető alakja és Asgard meghatározó uralkodója. Házastársa gyakran Frigg, és gyermekei közé sorolják többek között Thor-t, Baldr, Höðr-t, Víðarr-t és Váli-t. Odin szerepe sokrétű: egyszerre háborúisten, bölcselő, varázsló és a halottak bizonyos részeinek gyűjtője.
Odin kísérői jellegzetesek és szimbolikusak: gyakran kísérik két holló, Huginn és Muninn ("Gondolat" és "Emlékezet"), amelyek egész nap bejárják a világot és estére beszámolnak neki; valamint a farkasok, Geri és Freki, akik a csatamezők és a hálaadás közelében jelennek meg. A csatába nyolc lábánál fogva suhanó paripáján, Sleipniren, lovagol; kezében ott a hatalmas, biztos találatú Gungnir lándzsa, amelyet az Ivaldi fiainak nevezett törpék kovácsoltak.
Mitikus tettek és önfeláldozás
Odin egyik legismertebb motívuma áldozathoz kapcsolódik: a források szerint szemét feláldozta a bölcsességért. A mitológiai hagyományokban ez gyakran Mímir kútjához (Mímisbrunnr) kötődik, de egyes elbeszélések az Urðr kútjából, illetve más sorsforrásokból merített tudást említik. Emellett Odin maga is „feláldozta” magát, amikor felakasztotta magát a világfára, Yggdrasilra, kilenc éjszakára, saját lándzsájával átlyukasztva testét, hogy megtanulja a rúnák titkát — ezek a rúnák a varázslat és a jóslás forrásai is.
Odin jól ismert továbbá arról, hogy a halottak feleinek sorsát gyűjti: a csatában elhalt harcosok felét a valkűrök viszik a Valhallába, Odin hatalmas csarnokába, ahol készülnek a végső ütközetre; a másik felük Freyja birodalmába, Fólkvangrba kerül. A bölcsességét gyakran Mímir levágott fejéből meríti, amely tanácsokkal látja el őt (Mímir).
Mágia, jóslás és költészet
Odin a seiðr nevű varázslat gyakorlója is volt — ez a fajta mágia, amely jóslásra, jövőbe látásra és sorsformálásra szolgált, gyakran női varázslókhoz kapcsolódott, de Odin a férfiak közül is elsajátította. Kapcsolata a költészettel is mély: a költők ihletét hozó "költészet nedűjének" (a mead of poetry) megszerzése és a Kvasir történetei mind hozzájárulnak az ő költői és inspiráló szerepéhez. A rúnákhoz való viszonya szintén központi: a rúnák ismerete nagy hatalommal ruházza fel, és Odin ennek megszerzéséért kockáztatott mindent.
Jellem és kultusz
Odin megjelenése ambivalens: egyszerre bölcs és számító, áldozatot hozó és ravasz, uralkodó és vándor. Gyakran ábrázolják köpenyben, széles karimájú sapkával és botként viselt lándzsával, vándorként járja a világot álruhában, másokat próbára téve. Kultusza kiterjedt volt a germán világban: az ősi nyelvi emlékekben (pl. személy- és helynevekben, feliratokban) és a régészeti leletekben is visszaköszön. Az angolszász Wōden és egyéb germán alakok vele rokonok.
Nyelvi és kulturális örökség
Odin neve több germán nyelvben is megőrződött: az óangolban Wōden, az ószászban Wōdan, az ófelnémetben pedig Wuotan vagy Wōtan néven fordult elő — ezek mind a rekonstruált protogermán *wōđanaz eredetére utalnak. A modern angol hétköznap, a Wednesday az isten nevét viseli (az óangol Wōdnesdæg, "Wōden napja" kifejezésből).
Ragnarök és késői szerep
A mitológia végső összecsapásában, Ragnarökben Odin vezető szerepet tölt be: a végső csatában ő maga is szembe kerül hatalmas ellenséggel, és bár sok történet szerint elesik, halála semmiképp sem egyszerű csupán tragikus vég — szerepe a kozmikus rend alakításában és megújításában is fontos motívum. Későbbi irodalmi és népi hagyományokban Odin alakja tovább gazdagodott, keveredve helyi hiedelmekkel, keresztény átértelmezésekkel és művészi újraértelmezésekkel.
Összefoglalva, Odin alakja sokrétű és ellentmondásos: bölcs, áldozatot hozó, varázsló, háborús vezér és költők inspirálója egyszerre — egy olyan istenség, akinek mítoszai a skandináv és germán kultúra központi részei maradtak évszázadokon át.
