A három medve története

Történet

Három hím medve - "egy kicsi, kicsi, pici medve ... egy közepes méretű medve ... és egy nagy, hatalmas medve" - él egy házban az erdőben. Mindegyiküknek van egy-egy zabkása fazeka, egy szék és egy ágy. Egy reggel sétálnak egyet az erdőben, amíg a kása kihűl. A medvék távollétében egy kis öregasszony - "egy szemtelen, rossz öregasszony" - betér a házba. Megeszi a kismackó zabkását, összetöri a kis székét, és elalszik a kis ágyában. A medvék hazatérnek, és felfedezik, hogy az öregasszony alszik. Felébred, meglátja a medvéket, kiugrik az ablakon, és a halálba zuhan - soha többé nem látják.

Eredet

"A három medve történetét" Robert Southey angol író írta. A mű 1837-ben jelent meg A doktor című 4 kötetes esszé- és novellagyűjteményében. Southey valószínűleg nagybátyjától, William Tyler nagybátyjától hallotta a történet egy változatát gyerekkorában. Valószínűleg ez a változat volt az alapja annak a történetnek, amelyet Southey a The Doctor című kötetbe foglalt. Nem tudni, hogy nagybátyja hol és hogyan ismerte meg a történetet. Southey már régóta ismerte a történetet, mielőtt publikálta volna. Családtagjainak és barátainak 1813 óta mesélte.

A történet egy nagyon hasonló változata megelőzte Southey 1837-ben megjelent változatát. Egy Eleanor Mure nevű hölgy 1831-ben unokaöccse negyedik születésnapjára írta meg a történetet rímes versben. Mind Southey, mind Mure változatában a medvék házába belépő szereplő egy csúnya öregasszony. A két változat csak néhány apró részletben tér el egymástól: Southey medvéi például zabkását, míg Mure medvéi tejet kapnak.

Ugyanabban az évben, amikor Southey kiadta a történetet, William Nicol rímbe szedett változatot írt. Southey 1837. július 3-án írta, hogy megkapta Nicol változatát. Tetszett neki. Úgy vélte, hogy a történet így nagyobb figyelmet kapna a gyerekek körében. Nicol változatát 1841-ben adták ki illusztrációkkal.

Egyesek szerint a^[who?] a három medve története hasonlít a Hófehérke, vagy egy norvégiai történetre, amely egy hercegnőről és három medvebőrbe öltözött hercegről szól. Charles Dickens 1865-ben megjelent Kölcsönös barátunk című regényében egy koboldokról szóló történet szerepel, amely szintén hasonlít "A három medvére". A "Három medve" eredetije lehet a "Karcag" című történet. Ebben a történetben egy róka (nem ember) a betolakodó a medvék házában.

A More English Fairy Tales (1894) egyik illusztrációja Scrapefootot (egy rókát) ábrázolja, amint kiesik az ablakon.

Goldilocks

Körülbelül 12 évvel Southey történetének megjelenése után Joseph Cundall író Treasury of Pleasure Books for Young Children című könyvében az öregasszonyt kislánnyá változtatta. Cundall azért végezte el ezt a változtatást, mert abban az időben sok gyermekkönyv szólt öregasszonyokról. Miután a kislány bekerült a történetbe, ott is maradt. Az évek során Silverhair, Silverlocks, Goldenlocks és más néven ismerték. Végül valamikor a 20. század elején lett belőle Aranyhaj.

Idővel Southey eredeti három hím medvéjéből Papa, Mama és Baby Bear lett. Az egykor ijesztő kis történet egy kíváncsi, csúnya öregasszonyról és három hím medvéről egy hangulatos kis történetté vált, amely egy kíváncsi, csinos kislányról és egy medvecsaládról szólt. A történet viktoriánus korszakból származó változataiban Southey "[T]itt ült, amíg a szék alja ki nem jött, és le nem jött a földre" helyett "és le nem jött" olvasható. Az emberi "fenék" minden említését törölték.

Értelmezések

A The Annotated Classic Fairy Tales (2002) című könyvében Maria Tatar, a Harvard professzora azt írja, hogy a történetet néha elrettentő mesének tekintik. Figyelmezteti a gyerekeket az ismeretlen helyekre való elkalandozás veszélyeire. Rámutat, hogy a történetet ma gyakran úgy mutatják be, mint ami arról szól, hogy mi az "éppen megfelelő" önmagunk számára. Korábban azonban a történet arról szólt, hogy valaki más tulajdonába avatkozzunk bele.

Bruno Bettelheim gyermekpszichológus A varázslat haszna (1976) című művében Goldilock küzdelmét tárgyalja, hogy túlnőjön ödipális problémáin, és szembenézzen kamaszkori identitásproblémáival. A történet nem bátorítja a gyerekeket a felnőtté válás problémáinak megoldására, írja Bettelheim, és nem a hagyományos "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" ígérettel végződik azok számára, akik megoldják ödipális problémáikat. Szerinte a mese nem teszi lehetővé, hogy a gyermekolvasó érzelmi érettségre tegyen szert.

Tatar írja: "[Bettelheim] olvasata talán túlságosan is a mesék instrumentalizálására törekszik, vagyis arra, hogy a mesék olyan eszközökké váljanak, amelyek üzeneteket közvetítenek és viselkedési modelleket állítanak fel a gyermek számára. Bár a mese talán nem oldja meg az ödipális problémákat vagy a testvéri rivalizálást, ahogy Bettelheim szerint a "Hamupipőke" teszi, de a tulajdon tiszteletben tartásának fontosságát és a nem hozzánk tartozó dolgok egyszerű "kipróbálásának" következményeit sugallja".

A történet alátámasztja a freudi anális stádium értelmezését. A ""A három medve": Alan C. Elms, a Kaliforniai Egyetem (Davis) emeritus professzora (1977) ilyen értelmezést ad, és rámutat arra, hogy a történet a rendezettséget hangsúlyozza - az egyik olyan jellemvonást, amelyet Freud az emberi fejlődés anális szakaszához társít -, ami meggyőző bizonyítékként szolgál. Elms a történet anális jellegét Southeyre és annak piszokmániás nagynénjére vezeti vissza, aki "kissé enyhébb formában" adta át neki a megszállottságát.

Illusztráció a gyermekkor kedvenceiből és a tündérmesékből

Adaptációk

A Walt Disney és a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió is készített animációs filmet a Három medvéről - a Disney 1922-ben, az MGM pedig 1939-ben. A Coronet Films 1958-ban készített egy rövid élőszereplős filmet, amelyben valódi medvék és egy valódi gyermek játszotta a karaktereket. A Faerie Tale Theatre 1984-ben televíziós változatot készített. A főszerepben Tatum O'Neal játssza Goldilocks szerepét.

Kurt Schwertsik írt egy 35 perces operát Roald Dahl Aranyhaj című műve címmel. Babamacit azzal vádolják, hogy bántalmazta Miss Goldie Locksot. A kocka megfordul, amikor a védelem bemutatja, hogy a medvéknek sok bajuk volt a "szemtelen kis csaló" Aranyhaj miatt. A darabot először 1997-ben mutatták be a Glasgow-i Királyi Koncertteremben.