Tajdid — az iszlám megújulása: fogalom, mudzsaddidok, történet
Tajdid — az iszlám megújulása: fogalom, mudzsaddidok és történetük; hogyan vezettek vissza a Koránhoz és a szunnához a hit megújításáért.
A tajdid (arabul: تجديد) szó szerinti jelentése „megújulás”. Az iszlám irodalomban és beszédben gyakran a din szóval együtt használják, azaz a „vallás megújulására” utalnak. Hasonló, de külön árnyalatot hordozó kifejezés az ihya' al-din (إحياء الدين), amely inkább a vallás „újjáélesztését”, élettel való feltöltését jelenti. A tajdid és az ihya’ fogalmai átfednek, de a tajdid hangsúlyozhatja a visszatérést az alapokhoz, míg az ihya' gyakran a vallás belső, spirituális megújítására is utal.
Mi a célja a tajdidnak?
A tajdid célja, hogy az iszlám eredeti tanításait, etikai és jogi elveit újraértelmezve és alkalmazva élővé tegye a muszlim közösségekben, függetlenül attól, hogy hol vagy mikor léteznek. Ez magában foglalja azt a törekvést, hogy az iszlámot érthetően és gyakorlatiasan magyarázzák, illetve alkalmazzák a változó társadalmi, politikai és gazdasági körülmények között anélkül, hogy az alapelveket megsértenék. A tajdid gyakran törekszik arra is, hogy megtisztítsa a vallást idegen, vallástalan vagy babonás elemekkel keveredett gyakorlatoktól.
Történeti gyökerek és a mudzsaddid-koncepció
A tajdid gondolata az iszlám korai évszázadaira nyúlik vissza. A Mohamed prófétához tulajdonított hadísz szerint „minden évszázad elején ebben az ummában (a muszlim közösségben) fel fognak emelkedni azok, akik vallási megújulásra szólítanak fel”. Ebből a hagyományból fejlődött ki a mudzsaddidok — azaz a megújítók — fogalma: olyan személyeké, akiket a közösség vagy későbbi történeti emlékezet mint a hit megújítóit tisztel. Feladatuk többek közt a muszlimokat visszavezetni a forrásokhoz: a Koránhoz és a szunnahoz, továbbá az iszlám tanításainak tisztázása és megújítása.
Történelmi példák és fejlődés
A hit megújítására irányuló törekvésekre korai példa Umar II. ('Umar ibn 'Abd al-'Aziz), akit a 99. muszlim évben kormányzó kalifaként sokan jámborsága és megújító törekvései miatt tiszteltek. A történelmileg különböző korban élő tudósokat és mozgalmakat gyakran mudzsaddidként említik: a klasszikus időkben például al-Ghazali szerepét említik a teológiai és spirituális megújulásban, más korszakokban Ibn Taymiyya-ról, Shah Waliullah Dehlawi-ról, illetve a modern korban Muhammad Abduh-ról vagy Jamal al-Din al-Afghani-ról szoktak úgy beszélni, mint akik jelentős hatást gyakoroltak az iszlám gondolkodás megújulására. Fontos azonban, hogy a mudzsaddid-kijelölés nem intézményesített folyamat: sokszor utólag, közösségi vagy tudományos konszenzus alapján neveznek meg valakit megújítónak.
Vita és eltérő értelmezések
A múdzsaddid-koncepció és a „minden században egy megújító” hadísz értelmezése körül több vita van. Egyes teológusok és történészek vitatják a hadísz szó szerinti alkalmazhatóságát vagy hitelességét, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a megújulás formái és szereplői nagyon eltérőek lehetnek: egy mudzsaddid lehet jogtudós, lelkivezető, társadalmi reformer vagy politikai vezető is. A tajdid lehet konzervatív értelemben vett „visszatérés az alapokhoz”, de lehet progresszív, reformáló törekvés is, amely modern tudományos és társadalmi kérdésekre keres iszlám alapú válaszokat.
Módszerek és mai jelentőség
A tajdid megvalósításának módjai sokfélék:
- tudományos és teológiai munkák, szövegmagyarázatok és újraértelmezések;
- oktatási és lelkészi tevékenység, iskolák, mecsetek és kiadói munka révén történő tudásterjesztés;
- szociális és politikai reformok, amelyek célja az igazságosság és a közjó előmozdítása;
- szellemi megújulás, például az etika és a vallásos gyakorlat megerősítése.
A modern korban a tajdid gondolata szerepet játszik mind a megújuló traditionalizmusban, mind a reformista és modernista irányzatokban. Annak megítélése, hogy valami valódi megújulás-e, gyakran attól függ, hogy a különböző közösségek hogyan értékelik az adott változás hitelességét és összhangját az iszlám alapelveivel.
Záró gondolat
A tajdid az iszlám történetében és gondolkodásában kulcsfontosságú koncepció: lehetőséget ad arra, hogy a vallás tanításai folytonosan alkalmazkodjanak a változó körülményekhez, miközben igyekeznek megőrizni az alapértékeket. A mudzsaddidok és a különböző megújuló törekvések sokfélesége azt mutatja, hogy a megújulás nem egyetlen előre meghatározott formában jelentkezik, hanem a közösség történetéhez, kihívásaihoz és értékeihez igazodva alakul.
Kérdések és válaszok
K: Mit jelent az arab "Tajdid" szó?
V: A Tajdid egy arab szó, amely "megújulást" jelent.
K: Hogyan használják általában a "Tajdid" kifejezést?
V: A Tajdid kifejezést általában a dínnel együtt szokták használni, hogy "a vallás megújulását" jelentse.
K: Mi a tajdid célja?
V: A tajdid célja egy ideális modell megvalósítása a muszlimok életében, bárhol és bármikor is létezik a muszlim társadalom. Ez azt jelenti, hogy a tajdid a muszlimok folyamatos erőfeszítése arra, hogy mindig megmagyarázzák az iszlámot, és alkalmazhatóvá tegyék azt a folyamatosan változó helyzetekben anélkül, hogy megsértenék az alapelveit.
K: Ki vezette be először a tajdid fogalmát az iszlám hagyományba?
V: A tajdid fogalma az iszlám hagyományban Mohamed prófétára vezethető vissza, aki azt mondta, hogy "Minden évszázad elején ebben az ummában (a muszlim közösségben) fel fognak emelkedni azok, akik vallási megújulásra szólítanak fel".
K: Kik a mudzsaddidok vagy az iszlám megújítói?
V: A mujaddidok, vagyis az iszlám megújítói, úgy gondolják, hogy akkor jönnek, amikor a muszlim közösség letér a Korán és a szunna (a próféta példája) által meghatározott igaz útról. Feladatuk, hogy a muszlimokat visszavezessék az alapvető forrásokhoz (a Koránhoz és a szunnához), megtisztítsák az iszlámot minden istentelen elemtől, bemutassák az iszlámot, és többé-kevésbé eredeti tiszta formájában és szellemében virágoztassák fel.
K: Mikor került hatalomra Umar II kalifa?
V: Umar II. kalifa ('Umar ibn 'Abd al-'Aziz) a muszlim naptár szerinti 99. évben került hatalomra. Uralkodása alatt, amelyet egyre profánabb uralom jellemzett, a hit megújítójának tekintették. A későbbi mudzsaddidák az ő példáját követték.
Keres