A dordti zsinat egy nemzeti zsinat volt, amelyre 1618–1619-ben került sor a hollandiai Dordrecht városában. A holland református egyház azért tartotta a gyűlést, hogy megvitasson egy nagyon fontos kérdést a holland egyházakban, amely Jacobus Arminius tanításaival és az arminiánizmus térnyerésével kezdődött. Az első gyűlésre 1618. november 13-án került sor, az utolsó, 154. gyűlésre pedig 1619. május 9-én.

A találkozóra meghívást kaptak nyolc különböző ország református egyházainak tagjai is. A Dort név a hollandiai Dordrecht város angol neve, és ma is a név kiejtése szerint használják. Ezt a zsinatot, illetve találkozót általában dordti zsinatnak vagy dordrechti zsinatnak nevezik.

Háttér

A vita gyökerei a 16–17. századi predestinációs kérdésekhez nyúlnak vissza. Jacobus Arminius (1560–1609) kritikát fogalmazott meg a kálvini egyetemesen elfogadott néhány tanításával szemben, és követői 1610-ben megfogalmazták az ún. remonstrancia öt pontját, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeztek az emberi akarat szerepére és a megváltás általánosabb kiterjeszthetőségére. Ezek a remonstráns (arminiánus) nézetek súlyos felekezeti-polgári feszültségeket okoztak a holland egyházban és politikában, ezért hívták össze a zsinatot a vita eldöntésére.

A zsinat munkája és döntései

A zsinat tagjai között voltak holland lelkészek és elöljárók, továbbá meghívott nemzetközi küldöttek, akik tanácsadóként (általában szavazati jog nélkül) vettek részt. A tanácskozások során részletesen megvizsgálták az arminiánus érveket és a velük szembeni kálvini ellenérveket. A zsinat végső eredménye az ún. dordti kánonok (Canons of Dort) megfogalmazása lett.

  • A dordti kánonok elutasították az arminiánus álláspont több pontját, és megerősítették a kálvini hagyomány egyes kulcstételét. Ezeket gyakran öt pontban szokták összefoglalni (angol rövidítéssel: TULIP):
  • Total depravity – az ember bűnössége és a kegyelem szükségessége;
  • Unconditional election – a feltétel nélküli kiválasztás;
  • Limited atonement – az értékes áldozat célzott jellege;
  • Irresistible grace – a kényszerítő kegyelem;
  • Perseverance of the saints – a szentek állhatatossága.

A dordti kánonok a holland református egyház hivatalos tanításává váltak. Az anyagot a későbbi időkben együtt kezelték a Belgicusi Hitvallással és a Heidelbergi Kátéval: ezek alkotják a református hagyományban ismert „három hitvallást” (Three Forms of Unity), amelyek a holland református ortodoxia alapvető dokumentumaivá váltak.

Következmények és jelentőség

A zsinat politikai és egyházi következményekkel is járt. A dordti döntések alapján több remonstráns lelkészt eltávolítottak, néhányukat száműzték, és a remonstráns közösség később külön szerveződött (a Remonstrantse Broederschap). A zsinat egyben megerősítette a kontinentális kálvini ortodoxiát, és hosszú távon befolyásolta a református egyházak teológiáját Európában és azon túl.

Összességében a dordti zsinat fontos határpont a református teológia történetében: leginkább azért ismert, mert formálisan megfogalmazta és kánonizálta a kálvinizmusnak azt a változatát, amely a következő évszázadokban meghatározóként élte túl a holland egyház életét és a nemzetközi református kapcsolatrendszert.