Dordti zsinat (1618–1619) – holland református zsinat az arminiánizmusról
Dordti zsinat (1618–1619) – holland református döntések az arminiánizmusról: történelmi viták, öt pontú kálvinizmus és egyházi határozatok részletes áttekintése.
A dordti zsinat egy nemzeti zsinat volt, amelyre 1618–1619-ben került sor a hollandiai Dordrecht városában. A holland református egyház azért tartotta a gyűlést, hogy megvitasson egy nagyon fontos kérdést a holland egyházakban, amely Jacobus Arminius tanításaival és az arminiánizmus térnyerésével kezdődött. Az első gyűlésre 1618. november 13-án került sor, az utolsó, 154. gyűlésre pedig 1619. május 9-én.
A találkozóra meghívást kaptak nyolc különböző ország református egyházainak tagjai is. A Dort név a hollandiai Dordrecht város angol neve, és ma is a név kiejtése szerint használják. Ezt a zsinatot, illetve találkozót általában dordti zsinatnak vagy dordrechti zsinatnak nevezik.
Képgaléria
5 Képek
Háttér
A vita gyökerei a 16–17. századi predestinációs kérdésekhez nyúlnak vissza. Jacobus Arminius (1560–1609) kritikát fogalmazott meg a kálvini egyetemesen elfogadott néhány tanításával szemben, és követői 1610-ben megfogalmazták az ún. remonstrancia öt pontját, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeztek az emberi akarat szerepére és a megváltás általánosabb kiterjeszthetőségére. Ezek a remonstráns (arminiánus) nézetek súlyos felekezeti-polgári feszültségeket okoztak a holland egyházban és politikában, ezért hívták össze a zsinatot a vita eldöntésére.
A zsinat munkája és döntései
A zsinat tagjai között voltak holland lelkészek és elöljárók, továbbá meghívott nemzetközi küldöttek, akik tanácsadóként (általában szavazati jog nélkül) vettek részt. A tanácskozások során részletesen megvizsgálták az arminiánus érveket és a velük szembeni kálvini ellenérveket. A zsinat végső eredménye az ún. dordti kánonok (Canons of Dort) megfogalmazása lett.
- A dordti kánonok elutasították az arminiánus álláspont több pontját, és megerősítették a kálvini hagyomány egyes kulcstételét. Ezeket gyakran öt pontban szokták összefoglalni (angol rövidítéssel: TULIP):
- Total depravity – az ember bűnössége és a kegyelem szükségessége;
- Unconditional election – a feltétel nélküli kiválasztás;
- Limited atonement – az értékes áldozat célzott jellege;
- Irresistible grace – a kényszerítő kegyelem;
- Perseverance of the saints – a szentek állhatatossága.
A dordti kánonok a holland református egyház hivatalos tanításává váltak. Az anyagot a későbbi időkben együtt kezelték a Belgicusi Hitvallással és a Heidelbergi Kátéval: ezek alkotják a református hagyományban ismert „három hitvallást” (Three Forms of Unity), amelyek a holland református ortodoxia alapvető dokumentumaivá váltak.
Következmények és jelentőség
A zsinat politikai és egyházi következményekkel is járt. A dordti döntések alapján több remonstráns lelkészt eltávolítottak, néhányukat száműzték, és a remonstráns közösség később külön szerveződött (a Remonstrantse Broederschap). A zsinat egyben megerősítette a kontinentális kálvini ortodoxiát, és hosszú távon befolyásolta a református egyházak teológiáját Európában és azon túl.
Összességében a dordti zsinat fontos határpont a református teológia történetében: leginkább azért ismert, mert formálisan megfogalmazta és kánonizálta a kálvinizmusnak azt a változatát, amely a következő évszázadokban meghatározóként élte túl a holland egyház életét és a nemzetközi református kapcsolatrendszert.
Cél
Azért hívták össze ezt a gyűlést, hogy rendezzenek egy olyan kérdést, amely az arminiánizmus elterjedése után merült fel a holland gyülekezetekben. Jacob Arminius halála után a vele azonos módon hívő emberek ellenezték a Belga Hitvallást és Kálvin János és Theodore Beza tanításait. Arminius követői a Confessionnel kapcsolatos problémáikat egy 1610-es Remonstrance című írásban tették közzé. Az ebben a dokumentumban felsorolt dolgok követőit remonstranciáknak nevezték. A Kálvin János tanításait követő kálvinistákat kontraremonstranciáknak nevezték.
A Remonstrációban és néhány későbbi írásban az arminiánusok a kálvinista Belga Hitvallás alternatívájáról írtak, és számos olyan dolgot említettek, amellyel nem értettek egyet. Tanították a kiválasztást azon az alapon, hogy Isten tudja, ki fog hinni, az egyetemes engesztelést, az ellenállóképes kegyelmet és a kegyelemtől való eltávolodás lehetőségét. Simon Episopius volt a szónoka annak a 13 remonstransztránsnak, akiket 1618-ban a zsinatra hívtak.
A gyűlések vége és a dortani kánon
A gyűlések a remonstransztránsok nézeteinek elutasításával zárultak, és minden egyes pontra vonatkozóan kifejtették a református tanítást. Ezeket néha a kálvinizmus öt pontjának nevezik, és a "TULIP" öt betűjellel emlékeznek rájuk.
A Dorti Zsinat határozata a Hollandiában vitatott tanítás öt fő pontjáról, amelyet Dorti Kánonok néven ismerünk, a zsinat által hozott döntések indoklása.
A kánonok nem a református tanítás abszolút magyarázatát hivatottak adni, hanem csak azt az öt tanítási pontot magyarázzák, amelyről vitatkoztak.
Kapcsolódó oldalak
- Kálvinizmus
- Arminiánizmus
Kapcsolódó cikkek
Szerző
AlegsaOnline.com Dordti zsinat (1618–1619) – holland református zsinat az arminiánizmusról Leandro Alegsa
URL: https://hu.alegsaonline.com/art/95675