60-as domb (Hill 60), Ypres — alagútbányászat és 1915-ös csata (Nyugati front)
60-as domb (Hill 60), Ypres: 1915-ös alagútbányászat és robbantás, brit bányászok hősiessége, és a klórgázos második ypres-i csata részletes története.
A 60-as domb egy mesterséges halom volt, amelyet az 1860-as években alakítottak ki a közeli vasútvonal bontásából származó földből. Magassága körülbelül 150 láb (kb. 46 m) volt, és Ypres-től délkeletre található. A domb kiemelkedő pontja miatt stratégiai szerepet kapott: aki uralta a magaslatot, jobb tűz- és megfigyelési lehetőséget szerzett a környező terület felett. A német csapatok 1914 decemberében foglalták el, és a brit erők visszafoglalására irányuló törekvések végül az alagútbányászat alkalmazásához vezettek.
Alagútbányászat és a robbantások
1915 áprilisában a brit Royal Engineers alagútépítő egységei (tunnelling companies) megkezdték a domb alatti aknák előkészítését. A módszer lényege az volt, hogy a felszíni csatát kikerülve föld alatti járatokat (galériákat) ástak a német állások alá, majd nagymennyiségű robbanóanyagot helyeztek el, amely egyszerre megsemmisítette a felettük lévő védelmi vonalakat és krátereket hozott létre. A britek összesen öt aknát helyeztek el a domb alatt, amelyek felrobbantásával szó szerint leszakadt a 60-as domb teteje, és rövid időre megnyílt az út a brit kézre való visszafoglaláshoz.
Az alagútépítők
Az Alagútépítő Társaságokhoz csatlakozó férfiak többsége tapasztalt bányász volt: a northumberlandi szénbányákból, a manchesteri csatornarendszerek építéséről és a londoni csövek alatti munkákból érkeztek. Sokukat gyermekkoruktól, akár tízéves koruktól fogva a föld alatti munka formálta; több generáció tapasztalatát vitték magukkal, és testalkatuk gyakran előnyt jelentett a szűk járatokban. Ezek a férfiak a föld alatti, titkos háborúkban különösen veszélyes feladatokat láttak el: a beszakadás, gáz- vagy gyutacsvesztés, valamint a közelben fellépő ellenséges robbantások miatt rendkívül magas halálozási arányt szenvedtek el.
A csata és következményei
A robbantásokat követően a brit gyalogság megpróbálta kihasználni a létrejött krátereket és elfoglalni a kulcsfontosságú pozíciót. Azonban a területet továbbra is heves harcok jellemezték; a birtoklás folyamatosan cserélt gazdát, és mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Röviddel a 60-as dombért folytatott harcok után kitört a második ypres-i csata, amely során 1915 áprilisában a németek először vetettek be harcanyagként tömegesen klórgázt. A gáztámadás következtében a front bizonyos szakaszai meginogtak, és a németek a csata végére mintegy két mérfölddel közelebb kerültek Ypres-hez, különösen a salient keleti oldalán.
Örökség és emlékezés
A 60-as domb és a környező terület a későbbi években emlékhellyé vált: a lövészárok-, akna- és krátermaradványok a mai napig láthatók számos helyen, és a területet több emlékmű őrzi. A dombnál folytatott alagútbányászat kiváló példája annak, hogyan alkalmaztak a felek mérnöki megoldásokat a statikus, megszállt frontvonal áttörésére—egy olyan, kevéssé látványos, de a harcok kimenetelére gyakran döntő hatással bíró háborús technikát, amelynek emlékét sokszor háttérbe szorítja a felszíni harcok brutálissága.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a 60-as domb?
V: A 60-as domb egy mesterséges domb volt, amelyet az 1860-as években hoztak létre abból, amit a közeli vasútvonalból ástak ki.
K: Ki foglalta el a 60-as dombot 1914 decemberében?
V: A németek 1914 decemberében elfoglalták a 60-as dombot, ami magassága miatt stratégiai előnyt jelentett számukra.
K: Mit tettek a britek a 60-as domb visszafoglalásáért?
V: 1915 áprilisában a britek elkezdtek alagutat ásni a 60-as dombon és a domb alatt, hogy 5 aknát helyezzenek el a domb alatt, amelyeket felrobbantva felrobbantották a 60-as domb tetejét.
K: Kik voltak azok a férfiak, akik csatlakoztak az alagútásó századokhoz?
V: Az alagútásó századokhoz csatlakozott férfiak mind tapasztalt bányászok voltak, akik több generációs bányászmúlttal rendelkeztek. Legtöbbjük 10 éves kora óta ásott, és a northumberlandi szénbányákból, a manchesteri csatornákból és a londoni csövekből érkezett.
K: Milyen volt a halálozási arány az Alagútépítő Társaságok emberei között?
V: A föld alatti barbár, titkos háborúkban az alagútépítő századok emberei az egyik legmagasabb halálozási arányt tapasztalták.
K: Melyik jelentős csata kezdődött szinte rögtön a 60-as dombért vívott csata befejezése után?
V: Majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor a 60-as dombért vívott csata befejeződött, elkezdődött a második ypres-i csata.
K: Mit használtak a németek először a második ypres-i csatában?
V: A második ypres-i csatában a németek először használtak klórgázt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a csata végére két mérföldes előrenyomulást értek el a salient keleti oldalán.
Keres