Szérum (vérszérum): meghatározás, összetétel és orvosi jelentőség

Szérum (vérszérum): részletes meghatározás, összetétel és orvosi jelentőség — diagnosztikai alkalmazások, antitestek, hormonok és klinikai vizsgálatok áttekintése.

A szérum egy tiszta, sárgás színű folyadék, amely a vér része. Nem tartalmaz fehér vagy vörös vérsejteket, illetve véralvadási faktort. Ez a vérplazma a fibrinogének nélkül. A szérum tartalmazza a véralvadásban (alvadásban) nem használt fehérjéket, valamint az összes elektrolitot, antitesteket, antigéneket, hormonokat és minden extra anyagot (például gyógyszereket és mikroorganizmusokat).

A szérum vizsgálata a szerológia. A szérumot számos orvosi diagnosztikai vizsgálatban, valamint a vércsoport meghatározásában használják.

A vért centrifugálják a sejtes összetevők eltávolítása érdekében. Az alvadásgátlóval kezelt vérből fibrinogént és alvadási faktorokat tartalmazó plazma keletkezik. A koagulált vér (alvadt vér) fibrinogén nélküli szérumot eredményez, bár néhány alvadási faktor megmarad.

A szérum fontos szerepet játszik az embrionális őssejtek önmegújításában, ha a citokin leukémiát gátló faktorral kombinálják.

Összetétel és fontosabb komponensek

A szérum fő komponensei:

• Fehérjék: elsősorban albumin (plazma ozmotikus nyomásának fenntartása, hordozó funkció), valamint különböző globulinok (köztük az antitestek).
• Elektrolitok: nátrium, kálium, klorid, kalcium, magnézium stb.
• Hormonok és növekedési faktorok: számos endokrin marker mérhető a szérumban.
• Metabolitok és enzimek: pl. glükóz, karbamid, kreatinin, májenzimek, lipidprofil komponensek.
• Immunológiai komponensek: antitestek (IgM, IgG stb.), komplementfehérjék, akutfázis-proteinek (például C-reaktív protein).
• Gyógyszermaradványok és toxikus anyagok: a gyógyszerek terápiás szintek monitorozására gyakran szérumot használnak.

Szérum vs. plazma — mi a különbség?

Röviden: a plazma az antikoagulánssal kezelt vér folyékony része, amely tartalmazza a fibrinogént és más koagulációs faktorokat, míg a szérum a koagulált vér folyadéka, amelyből a fibrinogén és a vérrög kiváltása után maradt folyadék kerül ki. A gyakorlatban a plazma akkor szükséges, ha coagulatiós vizsgálatokat (PT, aPTT) végzünk; sok biokémiai és szerológiai vizsgálathoz viszont szérumot használnak.

Mintavétel, tárolás és laboratóriumi kezelés

• Mintavétel: szérum előállításához a vért általában igenlaumos csőbe veszik, amelyben van alvadásindító (clot activator) és sokszor géles elválasztó réteg (SST – serum separator tube). A vért hagyni kell alvadni (általában 15–30 perc szobahőmérsékleten), majd centrifugálják.
• Centrifugálás: tipikusan 10 perctől 15 percig, 1000–2000 g között, hogy elváljon a szérum a vérrögtől.
• Tárolás: rövid távon 2–8 °C-on (24–72 óra), hosszabb távon fagyasztva (−20 °C vagy jobb: −80 °C). Kerülni kell a többszöri fagyasztás–olvasztást, mert az rontja a biokémiai és immunológiai vizsgálatok megbízhatóságát.
• Minőség: hemolízis (vörösvértest-szétesés), lipémia vagy bilirubin (ikterusz) befolyásolhatja a méréseket — ezeket a laborok standard módon jelzik és figyelembe veszik a leleteknél.

Laboratóriumi és klinikai alkalmazások

A szérum széles körben használt diagnosztikai anyag:

• Szerológiai vizsgálatok: antitestek kimutatása fertőzések (pl. vírusok, baktériumok) vagy autoimmun betegségek esetén.
• Biokémiai vizsgálatok: máj-, vesefunkciós tesztek, lipidprofil, hormonmérések, elektrolitok stb.
• Terápiás monitorozás: gyógyszerszintek (pl. antiepileptikumok, antikoagulánsok, antibiotikumok) és toxikológiai vizsgálatok.
• Vércsoport- és kompatibilitásvizsgálatok: a szérum szerepe a transfúziós eljárásoknál és szűrővizsgálatoknál.
• Kutatás: immunológiai vizsgálatok, proteomikai kutatások, sejttenyésztéshez és egyes terápiás vizsgálatoknál is alkalmazzák.

Speciális megjegyzések és kutatási alkalmazások

A szérumot kutatásban is alkalmazzák: sejtkultúrákban (pl. magzati bovin szérum helyettesítése, speciális kísérletekben emberi szérum), valamint immungyógyszerek és konvaleszcens szérum terápiák vizsgálatában. Az említett hatások között szerepel, hogy a szérum bizonyos feltételek mellett támogatja az embrionális őssejtek önmegújulását, ha a citokin leukémiát gátló faktorral kombinálják — ez például speciális kutatási protokollok része lehet.

Gyakorlati tanácsok

• Ha laborvizsgálatra viszik a beteget, fontos a megfelelő cső (szérumcső, clot activator/géles elválasztó) használata.
• Várni kell az alvadás befejeződéséig, és csak ezután centrifugálni a mintát.
• Ügyelni kell a hemolízis elkerülésére (gyors, korrekt mintavétel és szállítás).
• Eredmények értelmezésekor mindig vegyék figyelembe a mintavétel körülményeit és az esetleges interferenseket (hemolízis, lipémia, gyógyszerek).

Összefoglalva: a szérum a vér fontos diagnosztikai és kutatási komponense, amely számos biokémiai, immunológiai és serológiai vizsgálat alapját képezi. A helyes mintakezelés és tárolás elengedhetetlen ahhoz, hogy a mérések megbízhatóak és értelmezhetőek legyenek.

Keresés betűvel