Fésűs pörölycápa (Sphyrna lewini) – leírás, elterjedés és jellemzők

A fésűs pörölycápa (Sphyrna lewini) a pörölycápák egyik faja. A korai leírásokban zygaena lewini néven is szerepelt, ma azonban a helyes tudományos név Sphyrna lewini. A Sphyrna görög eredetű név, jelentése „kalapács”, amely a fajra jellemző, oldalirányban kiszélesedett fejformára utal.

Gyakori magyar elnevezései: bronz kalapácsfej, vesefejű kalapácsfej vagy déli kalapácsfej. A faj a világ meleg, mérsékelt égövi és trópusi part menti vizeiben él, nagyjából az északi 46° és a déli 36° szélesség közötti területeken.

Leírás

A fésűs pörölycápa jellegzetes fejformájáról ismerhető fel: az elülső homlokélen finom bemetszések, „fésűs” ívek láthatók, innen ered a magyar név. Teste karcsú, hátulsó része felé vékonyodik. A háti oldala általában bronzosan barnás, a hasi oldal világosabb; ez is hozzájárul a „bronz” elnevezéshez.

• Nagyság: általában 1,5–3,5 m hosszúra nő, ritkán ennél nagyobb.
• Testalkat: karcsú test, viszonylag magas és hegyes első hátúszó.
• Fej: elülső élén hullámos, bemetszésekkel („scalloped”/fésűs jelleg).

Elterjedés és élőhely

A faj globálisan elterjedt a melegebb tengeri övezetekben; partközeli vizekben, kontinentális talapzaton, öblökben és foltokban előforduló szigerek körül is gyakori. Fiatal példányok gyakran használják a sekély, védett öblöket és torkolatokat kölyöknevelő területként, míg az idősebb egyedek nyíltabb partszakaszokhoz, néha mélyebb vizekhez kapcsolódnak.

Viselkedés és étrend

A fésűs pörölycápák többszörös csoportosulásokat képeznek, különösen nappal számottevő, sűrű állományokat figyeltek meg. Éjszakára gyakran szétterjednek, és aktívan vadásznak.

Táplálékuk elsősorban tengeri gerinctelenek és kisebb gerinctelenek, például:

• kis- és közepes testű halak (szardínia, makréla és hasonlók),
• kalmarok és tintahalak,
• rákok és más gerinctelenek.

A pörölyszerű fej segíti a zsákmány felkutatását: a széles fej és az elektoreceptorok kombinációja növeli a táplálék észlelését és befogását.

Szaporodás

A faj életszakaszaiban jellemzően élve szülő (vivipar) módon szaporodik, egy ún. placentáris köldökcsatlakozással. A vemhességi idő 9–12 hónap körül mozoghat, és egyszerre több tucat kölyök (általában több tíz, populációtól függően változó) jöhet világra. A sekély, védett öblök és folyótorkolatok fontos kölyöknevelő helyek.

Veszélyeztetettség és védelmi intézkedések

A fésűs pörölycápa populációi sok helyen komoly nyomás alatt állnak. Elsősorban a következő tényezők veszélyeztetik:

• célzott halászat a húsáért és különösen a kereskedelemben értékesített uszonyokért (finning),
• fogás melléktermékeként (bycatch) való elpusztulás ipari és kisüzemi halászatban (horgok, gillnetek),
• part menti élőhelyek pusztulása és degradációja (tápanyagterhelés, partfeltöltés, kikötők),
• klímaváltozás hatásai, amelyek módosíthatják az élőhelyeket és a táplálékelérhetőséget.

Ezek miatt nemzetközi és helyi szintű védelmi intézkedésekre van szükség; egyes területeken zátonyvédelmek, halászati tilalmak és CITES-szabályozások próbálják csökkenteni a fogásokat és kereskedelmet.

Kapcsolat az emberrel

A fésűs pörölycápa ritkán veszélyes az emberre, és nem számít agresszív fajnak. Ugyanakkor a nagyszámú populációk és a nagy testméret miatt fürdőzők és búvárok számára figyelemfelkeltő lehet. Turisztikai szempontból sok helyen vonzó megfigyelési célpont, ugyanakkor a fenntartható ökoturizmus szabályozása fontos, hogy ne zavarja az állatokat és ne növelje a stresszt.

Azonosítási tippek

• Keresd a „kalapács” kifejezetten hullámos, bemetszésekkel tarkított elülső széleit.
• A háti oldal bronzos-barnás színezetű, hasi oldala világosabb.
• Gyakran látni nagyobb csoportokban, sekély part menti vizek közelében, különösen napközben.

Összegzésként a fésűs pörölycápa jellegzetes és ökológiailag fontos faj, amely számos területen szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A túlhalászás és élőhelyromlás elleni védelem kulcsfontosságú ahhoz, hogy populációi regenerálódni tudjanak és megőrizzék szerepüket a tengeri ökoszisztémában.

Behaviour

Napközben általában a part közelében találhatók. Éjszaka a parttól távolabb vadásznak. A felnőtt egyedek általában egyedül, párban vagy kis csoportokban fordulnak elő, a fiatalok nagyobb, akár száz vagy még több tagú csoportokban. Bár a fésűs pörölycápákról azt mondják, hogy ártalmatlanok az emberre, mégis érkeztek jelentések e cápa támadásáról. Ezeket a támadásokat a nagy pörölycápa okozhatta.

Etetés

A pörölykalapácshalak olyan halakkal táplálkoznak, mint a szardínia, a makréla és a hering. Néha fejlábúakat, például polipokat és tintahalakat is fogyasztanak. Más kisebb cápafajokról is ismert, mint például a fekete csúcsú zátonycápáról (Carcharhinus melanopterus) és az atlanti éles orrú cápáról (Rhizoprionodon terraenovae).

Egy csoport fésűs kalapácsfejű cápa

Keresés betűvel