A bagel egy gyűrű alakú, lisztből készült zsemle, amelyet röviden megfőznek, majd megsütnek. Kinézetben hasonlít a fánk, és a tésztája általában élesztővel kelesztett
helyett viszonylag tömör, rágós belső állagú, héja pedig fényes és ropogós. A főzés (forró vízben való blansírozás) adja a bagel jellegzetes textúráját és fényét, ezért különbözik a hagyományos, kizárólag sütött zsemléktől. Szlengben előfordul, hogy „cementfánknak” nevezik a nagyon tömör változatokat. A bagelt hagyományosan a zsidó konyha egyik ismert péksüteményének tartják, de ma már világszerte népszerű, és gyakran reggelire vagy könnyű ebédként fogyasztják.A bagel alapvető hozzávalói:
- lisztből (általában magas sikértartalmú, kenyérliszt)
- vízből
- élesztőből
- sóból
- cukorból vagy malátszirupból (ez ad részben ízt és segít a héj fényében)
- esetenként tojásból, tejből vagy vajból, ha lágyabb, gazdagabb tésztát kívánnak
Hagyományos elkészítési lépések (röviden):
- A tésztát összedolgozzák és megkelesztik.
- Formázzák a gyűrű alakot (vagy kis bucikat fúrnak ki a közepén).
- Röviden megfőzik őket forró vízben — gyakran édesítik mézzel vagy malátsziruppal a jobb szín és íz érdekében.
- Csak ezután sütik meg magas hőfokon, hogy a héj gyorsan megpiruljon.
Fajták és regionális különbségek: a bagel sokféle lehet: sima (plain), szezámos, mákos, hagymás, fokhagymás vagy az úgynevezett „everything” változat, amelyen különböző fűszerek és magvak (szezám, mák, hagyma, fokhagyma, só) keveréke található. Két jellegzetes stílus a New York-i és a montrreali bagel: a montrreali kisebb, édesebb és hagyományosan faszénnel fűtött kemencében sütik; a new york-i nagyobb, rágósabb belsejű, és sokan a helyi víz minőségéhez kötik jellegzetes állagát.
Fogyasztás és tálalás: gyakori klasszikus párosítás a bagel + krémsajt (schmear) + füstölt lazac (lox), kapribogyó, lilahagyma és citrom. Bagelt is töltenek tojásos, húsos vagy zöldséges szendvicsnek, és sok pékség kínál különböző töltelékeket vagy melegszendvics-alapként használja.
Tipp a házi készítéshez és tároláshoz: a forralás hossza befolyásolja a tészta rágósságát — rövidebb forralás puhább, hosszabb rágósabb belsőt eredményez. A bagel legjobb frissen, még aznap; ha hosszabb ideig szeretnénk tárolni, érdemes szeletelve lefagyasztani, majd szükség szerint pirítani. Kalória- és tápanyagtartalma erősen változik a mérettől és a feltétektől függően: magában főleg szénhidrátforrás, feltétekkel pedig fehérje- és zsírtartalma növekszik.
Történeti érdekesség: a bagel eredete Közép- és Kelet-Európáig nyúlik vissza, ahol a zsidó közösségek népszerű péksüteménye volt. A szó az ídis „beygl” alakból ered, amely a német „beugel” (karika) szóra vezethető vissza. A 19–20. századi bevándorlással a bagel elterjedt Észak-Amerikában, ahol mára külön kultúrája és számos helyi változata alakult ki.
