Ré (Ra) — az egyiptomi napisten: Amun‑Ra, Ra‑Horakhty és kultusza
Fedezd fel Ré (Ra) titokzatos világát: az egyiptomi napisten, Amun‑Ra és Ra‑Horakhty eredete, mítoszai, kultusza és az ókori Egyiptom vallási jelentősége.
Ez a szócikk az egyiptomi Ra vagy Re napistenről szól. A kémiai elemhez lásd: rádium
Az egyiptomi mitológiában Ré a Nap istene volt. Ő volt az ókori Egyiptom legfontosabb istene. Számos neve volt, például Amun-Ra és Ra-Horakhty. Azt mondták, hogy minden reggel keleten született, és minden este nyugaton halt meg. Éjszaka az alvilágban utazott. Ezért ismerték a Nílus nyugati partját a holtak földjének. Ő volt az istenek királya.
Származás és mitológiai szerep
Ré az egyiptomi kozmogónia egyik központi alakja. A heliopolitánus teremtésmonda szerint (Iunu/Heliopolisz hagyománya) a nappalisten önmagából keletkezett vagy a Ős‑vízből (Nun) emelkedett ki, és ő teremtette az első isteneket, például Shu-t és Tefnut-ot. Idővel Ré sok más istenséggel összeolvadt: a teremtő, láthatatlan aspektust hordozó Amun vált egyes korszakokban Amun‑Ra-vá, míg a horizontok istenével, Horusszal való egyesülés eredménye lett Ra‑Horakhty (Ra a két horizonton), ami a nappal feltűnést és a hatalmat hangsúlyozta.
Ikonográfia — hogyan ábrázolták Rét?
- Gyakori megjelenése: emberi test, sólyomfej, a feje fölött a napkorong, amelyet gyakran uraeus (kígyó) vesz körül.
- A nap hajója: Ré naponta két barquén (hajón) közlekedett: a reggeli (Mandjet) és az esti (Mesektet) hajón. Éjszaka a Duat, az alvilág útjait járta.
- Korábbi vagy későbbi aspektusok: a kora reggeli napot a Khepri (szkarabeusz) jelképezte, a délutáni/esti napot pedig Atum vagy a megöregedett nappalisten.
- Az Eye of Ra (a Ré szeme) női istenségek alakjában is megjelenik — például Sekhmet vagy Hathor formájában — mint pusztító, ugyanakkor védelmező erő.
A nappali és éjszakai út — a kozmikus körforgás
Az egyiptomiak szerint Ré minden este leereszkedett a nyugati horizonton, és éjszaka az alvilágon (Duat) áthaladva újra megszületett reggel a keleti horizonton. Az alvilági utazás során Ré és kísérete harcolt a sötétség kígyójával, Apophis-szal (Apep), aki megpróbálta megakadályozni a nap feltűnését. Ez a mitológiai küzdelem magyarázta a nappal és az éjszaka váltakozását, valamint a kozmikus rend fenntartását.
Kultusz és főbb központok
Ré kultusza országosan elterjedt volt, de legfontosabb központja Heliopolisz (egyes egyiptomi forrásokban Iunu, az ókori On) volt, ahol a napistent tisztelték és ahol a heliopolitánus teremtésmítosz kialakult. A fáraókat gyakran „Ré fia” titulussal illették, ami a királyi hatalom isteni eredetét hangsúlyozta. A középtől az új birodalomig terjedő időkben a napkultuszhoz naptemplomok és ünnepek tartoztak, és a naphajót, illetve a napkört gyakran ábrázolták sírokban és templomi domborműveken.
Vallási irodalom és temetkezési hagyományok
Ré szerepe jól tükröződik az óegyiptomi temetkezési irodalomban: a Piramisszövegekben, a Koporsószövegekben és a Halottak Könyvében (Book of the Dead) gyakran találkozunk a napisten utazásának leírásával. Az Amduat és más alvilági szövegek részletesen ismertetik a nappali istenség éjszakai útját, segítve a halottat abban, hogy a fáraóhoz és az isteni rendhez hasonlóan újraéledjen a túlvilágon.
Szimbólumok, állatok és kapcsolódó istenalakok
- Szimbólumok: napkorong, uraeus (kígyó), napkoronggal díszített fejdíszek.
- Állatok: sólyom (vagy sólyomfejű ábrázolás), szkarabeusz (Khepri), néha kos vagy egyéb naphoz kapcsolódó állatalakok.
- Kapcsolódó istenségek: Khepri (reggel), Atum (este), Sekhmet és Hathor (a Ré szemének pusztító/védelmező aspektusai), valamint Amun (az egyesülő Amun‑Ra kultuszban).
Szinkretizmus: Amun‑Ra és Ra‑Horakhty
Az egyiptomi vallás rugalmas szinkretizmusa miatt Ré több istenséggel egyesült. A Amun‑Ra a teokratikus hatalom és a teremtő erő kettős képviselője lett, különösen a thébai Amun kultusza politikai hatalommal bővülve állt össze a napistentiséggel. Ra‑Horakhty pedig a horizontok ura, aki a Nap és a Horusz közös megnyilvánulásaként a nappali fényt és királyságot szimbolizálta.
Örökség
Ré alakja és a napkultusz hatása mélyen beágyazódott az ókori egyiptomi művészetbe, politikába és vallási gondolkodásba. A „fáraó, mint Ré fia” elv hosszú időn át legitimálta a királyi hatalmat. Ma Ré alakja és motívumai gyakran felbukkannak művészetben, irodalomban és a populáris kultúrában, emlékeztetve az egyiptomi napvallás központi szerepére az ókor világképében.
Összefoglalva: Ré nem csupán a nap megjelenítője volt, hanem teremtő, királyi és kozmikus rendet fenntartó erő; kultusza, ikonográfiája és mítoszai alapvetően formálták az ókori egyiptomi vallást és társadalmi berendezkedést.
Re bagoly fejjel és ember testtel
Név
Rá-t a Nap és a teremtés istenének tartották. Ré neve a Re és az Amun szóból származik. A Re név Felső-Egyiptomból, az Amun név pedig Alsó-Egyiptomból származott. Amikor Felső- és Alsó-Egyiptom egyesült, a nevet Amun-Re-re változtatták. Az évezredek során az Amun-Re névből Amun-Ra, majd egyszerűen Rá lett. Ettől kezdve az emberek Re-nek vagy Rának hívták. Ré az egyiptomi nyelvben "szájat" jelentett. Néhány név: Re, a Teremtő, Khepry stb.
Looks
Rának sokféle formája van. Legismertebb alakja a sólyomfejű ember, fölötte a napkoronggal. Szkarabeusz bogárként vagy emberként is ábrázolhatják. Az egyik Amun-Ra, amely egy kos, a másik pedig Ra-Hakorthaty, amely egy égi napisten.
Barátok és ellenségek
Valamikor a Középső Birodalom környékén Ré és Ozirisz barátok lettek. Ez azért volt szokatlan, mert Ozirisz az alvilágban, Ré pedig a mennyekben élt. Az összes többi isten Rával akart barátkozni. Azt remélték, hogy ha Réval barátkoznak, Ré elárulja nekik a rejtett nevét. Rának azonban voltak ellenségei. Széth néha Rá ellensége volt, de Széth segített Rának harcolni Apep, a kígyóisten ellen. Az a tény, hogy Széth segített Rénak, emlékeztette az összes istent, hogy Széth nem csak rossz. Ízisz volt Ré másik ellensége, ő csalta ki Rét, hogy adja neki a rejtett nevét, hogy a férje, Ozirisz lehessen az istenek királya.
Istentisztelet
Rá kultusza a II. dinasztia idején kezdett el terjedni, és Rá napisten szerepét töltötte be. A IV. dinasztia idejére a fáraókat Ré fiainak tekintették. Az V. dinasztia idején, amikor állami istenséggé vált, imádata jelentősen megnövekedett. A fáraók piramisokat, obeliszkeket és naptemplomokat építtettek a tiszteletére.
Hatalmak
Rá-t tartották a legnagyobb egyiptomi istennek, ha a hatalomról volt szó. Hatalmai az ő rejtett nevében élnek. Csak ő ismerte a rejtett nevét, így csak ő használhatta az erejét. Azt mondták, hogy az egész országban neki voltak a legjobb erői. Bármit meg tudott teremteni, ő teremtette az embereket, ő teremtette a világot és ő teremtette az eget. Ennyire nagy volt a hatalma. Egy nap Ízisz meg akarta szerezni az erejét, ezért elküldött egy kígyót, hogy megmérgezze őt a napi sétáján. A kígyó mérges harapása olyan fájdalmas volt, hogy Ré beadta a derekát, és elmondta neki a teremtés titkos nevét. ekkor Ízisz száműzte Rét a Duatba, (Szellemvilág), hogy férje, Ozirisz lehessen a király.
Család:
Ré lányát Nut-tal (az unokájával) Hathornak, a szerelem istennőjének nevezték el. Rának két gyermeke volt Sú, a levegő istene és Tefnut, a hajnali harmat istennője. Két gyermekük volt Nut, az ég istennője és Geb, a föld istene. Négy gyermekük született, akiket Ízisznek, az otthon istennőjének, Nephthisznek, a gyász istennőjének, Szetnek, a sivatag istenének és Ozirisznek, a túlvilág istenének neveztek el. Párba álltak, és még két gyermekük született, Anubisz, a balzsamozás istene, és Hórusz, az ég istene.
Keres