Posztmodern
A posztmodernizmus egyfajta gondolkodásmód a kultúráról, a filozófiáról, a művészetről és sok más dologról. A kifejezést sokféleképpen használták különböző időkben, de van néhány közös dolog.
A posztmodernizmus azt mondja, hogy nincs valódi igazság, amit az emberek megismerhetnek. Azt mondja, hogy a tudást mindig létrehozzák vagy kitalálják, és nem felfedezik. Mivel a tudást az emberek alkotják, az ember nem tudhat valamit bizonyossággal - minden eszmét és tényt "hisznek", nem pedig "tudnak". Lehet, hogy létezik valamiféle végső igazság, de nem ismerhetjük meg. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy ismerik az igazságot, de a véleményük később megváltozik. Ez eltér az "objektivitás" hagyományos felfogásától, amely szerint létezik egyetlen megismerhető igazság, amely független bárki megfigyelésétől vagy véleményétől.
Mivel a posztmodernizmus szerint az igazság nem ismerhető meg igazán, különböző emberek különböző dolgokban hihetnek, és mindegyikük azt gondolhatja, hogy a sajátjuk az egyetlen igazság. Amennyire tudjuk, egyetlen ember sem mondhatja biztosan, hogy az ő igazsága a helyes, és mindenki másé a téves. Mivel nem ismerhetjük az igazságot teljes bizonyossággal, meggyőzni valakit, hogy fogadja el az igazságról alkotott felfogásunkat, olyan, mintha két ember vitatkozna valamiről, amit egyikük sem lát igazán. A posztmodernizmus azonban nem szigorúan szubjektív. Inkább agnosztikus az igazság létezésével kapcsolatban, mivel nincs alapja annak, hogy bárki kétséget kizáróan kijelentse, hogy nincs objektív igazság.
Az emberek azonban továbbra is törekedhetnek arra, hogy többet tudjanak. A tanulás és a kutatás nem feltétlenül időpocsékolás. Csak el kell fogadnunk, hogy soha nem fogjuk tudni azt mondani, hogy "ezzel minden el van intézve - senki sem vitathatja tovább a kérdést". Ez a beszélgetés nyitva tartása, a beszélgetés soha nem fejeződik be, és nyitottság arra, hogy mit tanulhatunk másoktól, ezért nem nihilizmus a posztmodernizmus. Nem azt mondja, hogy senki sem tudja, és mindenki szabadon kitalálhat, amit akar, hanem azt, hogy bonyolult nyelvi játékokba bonyolódunk, amelyekben folyamatosan változtatjuk a véleményünket mindenről.
Az igazság tehát nem egyetlen olyan hely, amelyről biztosan állíthatjuk, hogy folyamatosan közeledünk hozzá. Az igazság inkább olyasvalami, amit minden egyes ember a saját közösségeinek és nyelvi játékainak szövetében épít fel. Ez szöges ellentétben áll a modernitással, amelyben az a meggyőződés uralkodik, hogy folyamatosan egyre közelebb és közelebb jutunk az egyetlen igazsághoz.
A 18. századi felvilágosodástól kezdve egészen a 20. század elejéig sokan hittek abban, hogy a tudomány és az új tudás jobbá teszi a világot. Úgy vélték, hogy amikor a tudósok vagy filozófusok felfedeznek valami újat, az elkerülhetetlenül jobbá teszi a társadalmat. Ez nyilvánvalónak tűnt az ipari forradalom során létrejött új technológiák miatt, amelyek lehetővé tették, hogy az emberek az autóktól kezdve a mosógépekig mindenfélével rendelkezzenek. Sokan úgy gondolták, hogy ezt a társadalmi fejlődést nem lehet megállítani. Azok, akik ezt hitték, a modernizmusban hittek. A posztmodernizmus szerint nincs valódi "társadalmi fejlődés", mert a különböző embereknek különböző elképzeléseik vannak arról, hogy mi a társadalmi fejlődés. Az ipari forradalom sokaknak segített, de sokaknak ártott is. A posztmodernizmus azt vallja, hogy bár a világ bizonyos dolgai változnak, az emberek csak azt akarják hinni, hogy a világ jobb, mint volt. Változik, de nem lesz jobb, mert nincs "jobb".
A posztmodernizmus azt mondja, hogy mivel az emberek véleménye változik, és mivel az egyik ember véleménye nem lehet igazabb, mint a másiké, nem jelent semmit, ha azt mondjuk, hogy (például) egy műalkotás jobb, mint bármelyik másik, csak azt, hogy bizonyos elvek, normák vagy ízlés alapján jobban tetszik. A posztmodernizmus szerint például a művészet, a zene és az irodalom lehet helyes/helytelen, pozitív/negatív vagy előremutató/nosztalgikus. Két ember, aki nem ért egyet, nem mondhatja, hogy bármelyikük véleménye az utolsó szó.
A szerzőnek nincs több joga eldönteni, hogy mit jelent egy műalkotás, mint a műkritikusnak; mindenki csak annyit mondhat, hogy a mű megfelel vagy nem felel meg egy sor önkényes konvenciónak. A művészet és az irodalom posztmodern szemléletű emberei közül néhányan gyakran emlegetik, sőt gúnyt űznek belőle, amikor úgy tűnik, hogy túl komolyan veszi a saját véleményét.
A posztmodernizmus számos kulturális területre hatott, többek között az irodalomkritikára, a filozófiára, a szociológiára, a nyelvészetre, az építészetre, a képzőművészetre és a zenére.
A posztmodernizmus kifejezést először 1949-ben használták a modern építészetre. Sokan nem szerették a modern építészetet, mert túl sok dobozszerű formája volt, és az emberek nem tartották szépnek. Néhányan közülük elindították a posztmodern építészeti mozgalmat. A posztmodern építészet felszíni díszítéseket használ, gyakran történelmi stílusok alapján, és kevésbé dobozszerű formákat.
A posztmodern eszmék a filozófiában, a kultúra és a társadalom tanulmányozásában, az irodalomban, az építészetben, a formatervezésben, valamint a történelemben és a jogban is megjelennek. A posztmodernizmus arra is késztette az embereket, hogy másként gondolkodjanak a szerelemről, a házasságról, a populáris kultúráról és a nyugati világ nagy részében az ipari gazdaságról a szolgáltató gazdaságra való átállásról.
A posztmodernitás kifejezés általában azt az időszakot jelenti, amikor a posztmodern eszmék általánossá váltak (a 20. század második fele). Egyes szakértők úgy vélik, hogy a posztmodernnek mostanra vége, különösen az irodalomban. A posztmodernizmusnak sokféle jelentése és kontextusa van, többnyire a modernitáshoz képest valamilyen drámai változást jelez - azt, ahogyan a dolgok korábban voltak. Maga a posztmodernizmus tagadná, hogy létezik egyetlen helyes definíció. Azt sugallja, hogy sokat tanulhatunk a különböző definíciók tanulmányozásával és összehasonlításával, ha többet akarunk megtudni a posztmodernizmusról.
The Portland Building (Portland, Oregon)
Különböző meghatározások
A "posztmodernizmus" kifejezést gyakran használják különböző, néha egymásnak ellentmondó (nem lehet mindkettőnek igaza) fogalmakra. A leggyakoribb meghatározások a következők:
- Kompakt Oxford English Dictionary: "stílus és fogalom a művészetekben, amelyet az elméletekkel és ideológiákkal szembeni bizalmatlanság és a konvenciókra való figyelemfelhívás jellemez".
- Merriam-Webster: vagy "a modernizmusra reagáló különböző mozgalmak közül bármelyik, amelyeket jellemzően a hagyományos anyagokhoz és formákhoz való visszatérés (mint az építészetben) vagy az ironikus önreferencia és abszurditás (mint az irodalomban) jellemez", vagy végül "olyan elmélet, amely a kultúrával, identitással, történelemmel vagy nyelvvel kapcsolatos modern feltételezések radikális újraértékelését foglalja magában".
- American Heritage Dictionary: "A művészet, az építészet vagy az irodalom, vagy azzal kapcsolatban, amely a korábbi modernista elvekkel szemben reagál, például a hagyományos vagy klasszikus stíluselemek újbóli bevezetésével, vagy a modernista stílusok vagy gyakorlatok szélsőségessé tételével: "Ez [egy roadhouse] építészetileg olyan érdekes ... a posztmodern fából készült fülkéivel és szoborórájával."""
Mivel a posztmodernizmus kifejezést sokféle dologra lehet használni, és sokféle dolgot jelenthet, egyesek azt mondják, hogy ez csak egy divatszó, amely nem jelent semmit. Dick Hebdige a "Rejtőzködve a fényben" című könyvében azt írja:
"Amikor egy nép számára lehetővé válik, hogy "posztmodernnek" nevezze egy szoba dekorációját, egy épület tervezését, egy film diegézisét, egy lemez felépítését, vagy egy "scratch" videót, egy televíziós reklámot, vagy egy művészeti dokumentumfilmet, vagy a köztük lévő "intertextuális" kapcsolatokat, egy divatlap vagy kritikai folyóirat oldalának elrendezését, egy antiteleológiai tendenciát az ismeretelméleten belül, a "jelenlét metafizikája" elleni támadást, az érzelmek általános elhalványulása, a háború utáni bébi boomer generáció kollektív bosszúsága és morbid kivetítései, amely a kiábrándult középkorúakkal szembesül, a reflexivitás "kényszerhelyzete", retorikai trópusok egy csoportja, a felületek elburjánzása, az árufetisizmus új szakasza, a képek, kódok és stílusok iránti rajongás, a kulturális, politikai vagy egzisztenciális töredezettség és/vagy válság folyamata, a szubjektum "dekoncentrálódása", a "metanarratívák iránti hitetlenség", az egységes hatalmi tengelyek felváltása a hatalmi/diskurzusformációk pluralitásával, a "jelentés implosziója", a kulturális hierarchiák összeomlása, a nukleáris önmegsemmisítés fenyegetése által keltett félelem, az egyetem hanyatlása, az új miniatürizált technológiák működése és hatásai, a széles körű társadalmi és gazdasági eltolódás a "médiába", "fogyasztói" vagy "multinacionális" fázisba, a "helynélküliség" vagy a helynélküliség elhagyása ("kritikus regionalizmus"), vagy (akár) az időbeli koordináták térbeli helyettesítésének általános érzése (attól függően, hogy kitől olvassuk) - amikor mindezeket a dolgokat "posztmodern" (vagy egyszerűbben egy aktuális rövidítéssel, mint "post" vagy "very post") jelzővel lehet leírni, akkor egyértelmű, hogy egy divatszóval állunk szemben".
Perry Anderson brit történész szerint a posztmodernizmus fontos fogalom, és fontos a kortárs (jelenlegi) kultúra tanulmányozása szempontjából.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a posztmodernizmus?
V: A posztmodernizmus a kultúráról, filozófiáról, művészetről és sok más dologról való gondolkodásmód. Azt állítja, hogy nincs valódi igazság, és a tudás mindig inkább létrejön vagy kitalálódik, mintsem felfedezésre kerül. Az emberek különböző dolgokban hihetnek, és azt gondolhatják, hogy az az igazság, és mindenkinek igaza lehet.
K: Miben különbözik a posztmodernizmus az objektivitástól?
V: Az objektivitás azt mondja, hogy az igazság mindig létezik, és az embereknek kell felfedezniük, míg a posztmodernizmus azt mondja, hogy az igazság csak egy olyan dolog, amit az emberek találnak ki.
K: Miben hittek a modernisták?
V: A modernisták hittek abban, hogy a tudomány és az új tudás jobbá teszi a világot, így amikor a tudósok vagy a filozófusok felfedeznek valami újat, az mindig egy kicsit jobbá teszi a társadalmat. Úgy gondolták, hogy a társadalmi fejlődést nem lehet megállítani.
K: Mit mond a posztmodernizmus a társadalmi fejlődésről?
V: A posztmodernizmus azt mondja, hogy nincs valódi társadalmi fejlődés - bár a világ néhány dolga változik, az emberek csak azt akarják hinni, hogy a világ jobb, mint volt. Változik, de nem lesz jobb, mert nincs "jobb".
K: Milyen területekre volt hatással a posztmodernizmus?
V: A posztmodernizmus számos kulturális területre hatott, többek között az irodalomkritikára, a filozófiára, a szociológiára, a nyelvészetre, az építészetre, a képzőművészetre és a zenére.
K: Mikor váltak általánossá a posztmodern eszmék?
V: A posztmodernség kifejezés általában azt az időszakot jelenti, amikor a posztmodern eszmék általánossá váltak (a 20. század második fele).
K: A posztmodernizmus ma is aktuális?
V: Egyes szakértők úgy vélik, hogy a posztmodernizmusnak talán vége az irodalomban, de hatása még mindig megfigyelhető a filozófiában, a kultúra- és társadalomtudományban, valamint a történelemben és a jogban.
