I. Viktor pápa (Kr. u. 189-198) a tizennegyedik pápa volt, hivatalos címe a katolikus egyház római püspöke. Valószínűleg észak-afrikai származású volt, ezért említik őt mint az első afrikai pápát; a pontos születési helyéről és családi hátteréről a források nem adnak részletes információt. Pápasága a második század végén, a kereszténység növekvő és szervezettebbé váló időszakában zajlott.

Viktor pápa egyik legismertebb tette a húsvét ünneplésének egységére irányuló kísérlete volt. E korabeli vita lényege az volt, hogy a Rómából, Galliából (Franciaországból) és Mezopotámia területeiről és környékéről származó egyháztagok többsége a húsvétot vasárnap kívánta ünnepelni, míg a kis-ázsiai egyházak egy része a páska időpontjához (azaz a zsidó pészah napjához, a Niszán 14-éhez) ragaszkodott. Ezt az irányzatot gyakran nevezik quartodeciman (a „tizennegyediken”) gyakorlatnak.

A kis-ázsiai gyülekezeteket vezető püspökök—köztük Polykratész efézusi püspök emlékezetes levelei nyomán ismert hagyományokra hivatkozva—fenntartották saját gyakorlatukat, amely szerint az apostoli hagyományt követik. Viktor pápa a húsvét ünneplésének egységét hangsúlyozva kezdeményezett határozott fellépést: először kiátkozással fenyegette a kis-ázsiai gyülekezeteket. E lépés azonban komoly ellenállást váltott ki, és több nyugat-európai püspök, köztük Irenaeus lyon-i püspök is közbenjárt a békés megoldásért. Végül úgy tűnik, hogy Viktor visszavonta a kizárást: a konfliktus rávilágított a római püspökség növekvő tekintélyére és arra is, hogy az egyházon belüli eltéréseket nem mindig lehet kizárásokkal rendezni.

Viktor pápa másik fontos cselekedete volt, hogy a császár szeretőjével folytatott kérése nyomán elérte néhány keresztény szabadon bocsátását, akiket a szardíniai bányákra ítéltek. A korabeli források szerint e közbenjárás emberéleteket és keresztény közösségek sorsát is érintette, és bemutatja, hogy a római püpa bizonyos esetekben politikai és udvari csatornákon keresztül is próbált befolyást gyakorolni hívei védelmében.

Viktor pápasága rövid, de jelentős időszak volt: tevékenysége hozzájárult a későbbi liturgikus egység igényének kialakulásához és a római püspökök tekintélyének megerősödéséhez, ugyanakkor a húsvéti vita példája arra is rávilágít, hogy a korai egyházban a helyi hagyományok és a közösségi egység közötti feszültségek kezelésére gyakran kompromisszumokra és levelezésre volt szükség.

Ünnepét a hagyomány szerint július 28-án tartjuk.