Phantasmagoria: mágikus lámpások és 19. századi kísértetvetítések

Phantasmagoria: 19. századi mágikus lámpások és kísértetvetítések története — hátborzongató horror-előadások, vetítéstechnika, trükkök és kulturális hatás.

Szerző: Leandro Alegsa

A Phantasmagoria egyfajta élő szórakoztató és horror-show volt az 1800-as évekből. Egy vagy több mágikus lámpást használt, hogy ijesztő képeket, például csontvázakat, démonokat és szellemeket vetítsen a falakra, füstre vagy félig átlátszó képernyőkre. Jellemzően hátsó vetítést használtak, hogy a lámpást ne lehessen látni. Mobil vagy hordozható vetítőberendezéseket használtak; ez lehetővé tette, hogy a vetített kép mozogjon és változtassa méretét a képernyőn, és több vetítőberendezés lehetővé tette a különböző képek gyors váltását. Számos előadásban a kísérteties dekoráció, a teljes sötétség, a hangeffektek, az (ön)szuggesztív szóbeli megjelenítés és a hangeffektek használata szintén kulcsfontosságú elem volt. Egyes műsorok mindenféle érzékszervi stimulációt is alkalmaztak, beleértve a szagokat és az áramütéseket. Még az előírt böjtöt, a fáradtságot (késői előadások) és a kábítószereket is említették, mint olyan módszereket, amelyekkel a nézőket még inkább meg akarták győzni a látottakról. A showműsorok a 18. század végén kezdődtek Németországban tényleges szeánszok álcája alatt, és a 19. század folyamán Európa nagy részén (különösen Angliában) egyre népszerűbbé váltak.

Történet és eredet

A phantasmagoria gyökerei a mágikus lámpás (mágikus lámpa, angolul "magic lantern") technikájáig nyúlnak vissza: üveglemezekre festett képeket világítottak át egy erős fényforrással, és így vetítették őket nagyobb felületekre. A műfaj a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki, részben a spiritizmus és a szeánszok iránti növekvő érdeklődés hatására. A műsorok gyakran a természetfeletti témákat olyan módon mutatták be, hogy azok valódi paranormális eseményeknek tűnjenek, így a phantasmagoria egyszerre volt szórakoztatás és megtévesztés.

Technika és előadástechnika

A technikai megoldások kulcsa a több lámpás és a mozgatható vetítőeszköz volt:

  • Üveg-diák – kézzel festett vagy litografált üveglemezekre készültek a jelenetek és figurák.
  • Fényforrások – korábban olaj- vagy gyertyafény, később erősebb fények (például kalciumfény, limelight, majd elektromos ívlámpák) tették lehetővé a nagyobb fényerőt és élesebb vetítést.
  • Mobilitás – a vetítők mozgatásával vagy előre-hátra mozgatásával a képek növelhetők, kicsinyíthetők és úgy tűnt, mintha mozognának. Több lámpás használatával sima átmeneteket, hirtelen változásokat lehetett produkálni.
  • Vetítés különböző felületekre – vászonra, dohányfüstre, áttetsző fátyolra (gaze) vagy néha közvetlenül falra; a füstre vetítés különösen kísérteties, lebegő hatást eredményezett.
  • Színhatás és mechanika – mozgatható, rétegezett diaképek, csúszkák, forgó mechanizmusok és optikai trükkök egész sora segítette a meggyőző illúziót.

Előadói stílus és közönségkezelés

A phantasmagoria-előadások nem pusztán vizuális bemutatók voltak: a show része volt a sötétítés, a szcenikus díszlet, a vészjósló zene és hangeffektek, valamint a narráció, amely sokszor „valós” eseményként mutatta be a látottakat. Az előadók gyakran alkalmaztak pszichológiai eszközöket (szuggesztiót, megelőző félelmet) hogy a közönség reakcióit fokozzák. A műsorok helyszínei a színházaktól a vásári pavilonokon át a privát szeánsztermekig terjedtek.

Fontos szereplők és fejlesztések

Az egyik legismertebb korai alakja a műfajnak Étienne-Gaspard Robertson volt, aki előadásai révén nagy hírnévre tett szert a 19. század elején. Később a korszak más illuzionistái és feltalálói, valamint a színházi technika fejlődése folyamatosan finomította az eszközöket. A phantasmagoriából fejlődtek ki a későbbi színpadi trükkök, és hatottak a viktoriánus kori illúziókészítésre; erre példa a későbbi Pepper's Ghost effekt (Henry Dircks és John Henry Pepper munkája), amely a szellemhatás egy másik megoldását teremtette meg a színpadon.

Kulturális hatás és viták

A phantasmagoria egyszerre vált népszerű szórakoztatássá és vitatott jelenséggé. Sok néző valódi természetfeletti élményként élte meg a vetítéseket, mások pedig botrányként értékelték a megtévesztést. A szkeptikusok és egyes vallási vezetők erősen bírálták az előadásokat, amelyek szerintük a babonák és a félelem kiaknázásával visszaéltek a közönséggel. Ugyanakkor a phantasmagoria hozzájárult a modern vizuális kultúra, a horror esztétikája és a filmkészítés speciális effektusainak kialakulásához.

Hanyatlás és örökség

A technológia fejlődése (fotográfia, mozgókép, erősebb és kezelhetőbb fényforrások) és a 19. század végére kialakuló új szórakozási formák fokozatosan háttérbe szorították a phantasmagoriát. Sok előadót lelepleztek, és a közönség egy része megértette, hogy trükkről van szó, ami csökkent a hatás erejéből.

Ugyanakkor a phantasmagoria hatása ma is érződik: a filmművészet, a színházi illúziók és a speciális effektek módszerei előzményei közé sorolják. Számos múzeumban és gyűjteményben megőriztek eredeti üvegdiákat és berendezéseket, és időről időre rendeznek rekonstrukciókat vagy történeti illúziókat bemutató előadásokat.

Összegzés

A phantasmagoria a 19. századi technikai és szórakoztató-illúziós kultúra egyik különleges és hatásos megnyilvánulása volt: egyszerre kihívta a kortársak hitvilágát és járult hozzá a modern vizuális effektek fejlődéséhez. A műfaj története rávilágít arra, hogyan használhatók fel optikai és pszichológiai eszközök a közönség megragadására — mindezt egy korban, amikor a határok a valóság és a képzelet között folyamatosan újradefiniálódtak.

Robertson Fantasmagorie című művének értelmezése,1867Zoom
Robertson Fantasmagorie című művének értelmezése,1867

Kérdések és válaszok

K: Mi az a fantasmagória?


V: A Phantasmagoria az 1800-as években népszerű élőszórakoztató és horror-show egyik fajtája volt.

K: Hogyan hozták létre a Phantasmagoria-showkban a félelmetes képeket?


V: Egy vagy több mágikus lámpást használtak arra, hogy ijesztő képeket, például csontvázakat, démonokat és szellemeket vetítsenek a falakra, füstre vagy félig átlátszó vásznakra.

K: Milyen típusú vetítést használtak a Phantasmagoria előadásokban?


V: Általában hátsó vetítést használtak, hogy a lámpást ne lehessen látni.

K: Mi tette lehetővé, hogy a vetített kép mozogjon és változtassa méretét a vásznon?


V: Mozgatható vagy hordozható vetítőket használtak, amelyek lehetővé tették, hogy a vetített kép mozogjon és változtassa méretét a vásznon.

K: Melyek voltak a Phantasmagoria előadások néhány kulcsfontosságú eleme?


V: A Phantasmagoria előadások néhány kulcsfontosságú eleme a kísérteties dekoráció, a teljes sötétség, a hangeffektek, az (ön)szuggesztív verbális előadás és az érzékszervi stimuláció volt.

K: Honnan származnak a Phantasmagoria show-k?


V: A Phantasmagoria-show-k tényleges szeánszok álcája alatt kezdődtek Németországban a 18. század végén, és a 19. század folyamán Európa-szerte, különösen Angliában egyre népszerűbbek lettek.

K: Milyen szélsőséges módszereket alkalmaztak annak érdekében, hogy a nézőket még inkább meggyőzzék arról, amit a Fantasmagória-showkban láttak?


V: Néhány Phantasmagoria-show olyan módszereket alkalmazott, mint a böjt, a fáradtság (késői előadások) és a kábítószerek, hogy a nézőket még inkább meggyőzzék a látottakról.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3