Salle Le Peletier — a párizsi operaház története (1821–1873)

Salle Le Peletier (Opéra Le Peletier) története (1821–1873): a párizsi operaház felemelkedése, vezetési váltások és az 1873-as tragikus leégés részletes krónikája.

A Salle Le Peletier (néha Salle de la rue Le Peletier vagy Opéra Le Peletier) 1821-től az épület 1873-as leégéséig a párizsi operának adott otthont. A színházat François Debret építész tervezte és építette az egykori Hôtel de Choiseul helyén. A színház fennállása alatt bekövetkezett számos kormányzati és vezetőségi változás miatt számos hivatalos elnevezést viselt, amelyek közül a legfontosabbak a következők voltak: Théâtre de l'Académie Royale de Musique (1821-1848), Opéra-Théâtre de la Nation (1848-1850), Théâtre de l'Académie Nationale de Musique (1850-1852), Théâtre de l'Académie Impériale de Musique (1852-1854), Théâtre Impérial de l'Opéra (1854-1870), Théâtre National de l'Opéra (1870-1873).

Alapítás és helyszín

A Salle Le Peletier a 9. kerületben, a rue Le Peletier környékén épült, az egykori Hôtel de Choiseul telkén. François Debret tervei alapján készült, és bár a külső homlokzat nem volt túl reprezentatív a korábbi királyi palotákhoz mérve, belső kialakítása a kor ízlésének megfelelően díszes volt. Eredetileg ideiglenes megoldásként épült, mégis több mint fél évszázadon át szolgálta a párizsi operát.

Fontos bemutatók és műfaji szerep

A Salle Le Peletier a 19. századi francia nagyopera (grand opéra) és a romantikus balett egyik központjává vált. Számos emlékezetes opera- és balettbemutató történt itt, amelyek közül kiemelhetők:

• Guillaume Tell (Gioachino Rossini) — 1829: Rossini egyik nagy operája, amelynek párizsi bemutatója a Salle Le Peletierben zajlott.
• La Sylphide (choreográfia: Filippo Taglioni; főszerepben Marie Taglioni) — 1832: a romantikus balett meghatározó alkotása.
• Les Huguenots (Giacomo Meyerbeer) — 1836: a grand opéra főművei közé tartozó bemutató.
• Giselle (zene: Adolphe Adam; koreográfia: Jean Coralli és Jules Perrot; főszerepben Carlotta Grisi) — 1841: a balettrepertoár klasszikusa, a romantikus balett egyik csúcsteljesítménye.
• Le prophète (Giacomo Meyerbeer) — 1849: tovább növelte a nagyopera hagyományát.
• Don Carlos (Giuseppe Verdi) — 1867: Verdi párizsi ősbemutatója, jelentős esemény a 19. századi operai életben.

Az előadások során számos világhírű énekes és balettművész lépett fel, és a ház döntő szerepet játszott a francia színpadi zene és tánc formálásában.

Építészeti és technikai jellemzők

A Salle Le Peletier belső tere a korabeli színházi elvárásoknak megfelelően díszes és gazdagon berendezett volt. A nézőtér elrendezése és akusztikája lehetővé tette nagy léptékű operai és baletti produkciók bemutatását: impozáns díszletek, bővített öltöző- és színpadi lehetőségek segítették a grand opéra műfajának igényeit. Az évtizedek során a színházban technikai fejlesztések is történtek (világítás, díszletmozgatás), amelyek hozzájárultak a látványos produkciókhoz.

Adminisztráció és változások

A Salle Le Peletier története tükrözte Franciaország 19. századi politikai változásait: a különböző korszakok (királyság, köztársaság, császárság) a működtetés és a hivatalos elnevezés módosulásával jártak együtt. A párizsi operát irányító testületek és igazgatók váltakozása befolyásolta a repertoárt, a megrendeléseket és a művészi irányvonalakat.

Leégés és örökség

Az 1870-es években a Salle Le Peletier végül tűzvész áldozatává vált, és 1873-ban elpusztult. A pusztulás után a párizsi opera ideiglenes helyszíneken működött, majd végleges otthonát a megrendelt és megépített Palais Garnier-ben találta meg, amelyet Charles Garnier tervei alapján adtak át a közönségnek 1875-ben. Bár a Salle Le Peletier már nem áll, szerepe a 19. századi párizsi zenei és táncos élet megszilárdításában maradandó: ott született meg és formálódott a grand opéra és a romantikus balett számos klasszikusa.

Keresés betűvel