Szibériai csapdák — perm‑triász bazaltvulkánok és a nagy kihalás

Fedezze fel a Szibériai csapdák titkait: perm‑triász bazaltvulkánok és kitöréseik szerepe a 251 millió éves nagy kihalásban.

A Szibériai csapdák egy nagy vulkanikus kőzetekből álló, nagy vulkáni tartományként ismert területet alkotnak Szibéria oroszországi régiójában.

A csapdákat kialakító nagy kitörések a földtörténet elmúlt 500 millió évének egyik legnagyobb ismert vulkáni eseményei voltak. Egymillió éven át tartottak, és a perm-triász határon, körülbelül 251–252 millió évvel ezelőtt zajlottak. Ez egybeesett a perm-triász kihalási eseménnyel, amely a becslések szerint az akkor létező fajok nagy részét — egyes számítások szerint akár ~90%-át — elpusztította. A szibériai csapdák kitörése ma az úgynevezett "nagy kihalás" egyik vezető oka lehet a földtani és paleobiológiai magyarázatok között.

A "trapp" kifejezés a svéd "lépcső" (trappa, vagy néha trapp) szóból származik, a régió tájképét alkotó, az árvízi bazaltokra jellemző, lépcsőszerű dombokra utalva.

Kiterjedés, kor és mennyiségi becslések

A Szibériai csapdák ma felszíni nyomait mintegy több százezer–kétmillió km² területen találjuk, de az eredeti kiömlések és intrúziók kiterjedése és térfogata vitatott. Becslések szerint a kiömlött láva és a hozzájuk kapcsolódó intrúziók térfogata több százezer és néhány millió km³ között lehet. A pontos számok nagymértékben függenek a mérési módszerektől és attól, hogy mennyit temetett be azóta az üledék.

Kialakulás és működés

A kutatók többsége szerint a Szibériai csapdák kialakulását egy nagy kiterjedésű, a mélytengeri köpenyből feltörő hő- és magmatikus anomália (ún. mantle plume) indította el. A kitörések nem csupán lávamennyiséget hoztak a felszínre, hanem kiterjedt sillszerű intrúziókat és más magmás képződményeket is hoztak létre, amelyek a réteges, szervesanyagban gazdag üledékeket is átszaggathatták.

Fontos megjegyezni, hogy a vulkáni tevékenység tipikusan nem egyetlen folyamatos kitörés volt, hanem több nagyobb kitörési hullám és rövidebb pihenőidők váltakozása. A legújabb radiometrikus kormeghatározások összefüggő, rövid, nagy intenzitású kitörési pulzusok időzítését is kimutatják, amelyek éppen a perm–triász határhoz köthetők.

Környezeti hatások és a nagy kihalás mechanizmusai

A Szibériai csapdák környezeti hatásai többféle úton gyakorolhattak globális méretű biológiai krízist:

• Sarki és globális felmelegedés: hatalmas mennyiségű CO₂ és egyéb üvegházhatású gázok (pl. CH₄) kibocsátása emelkedett légköri szén-dioxid-szinthez és gyors felmelegedéshez vezetett.
• Óceáni anoxia: a felmelegedés és a tápanyagáramlások megváltozása oxigénszegény (anoxikus) óceáni környezetet eredményezett, ami a tengeri élővilág tömeges pusztulásához járult hozzá.
• Óceánok elsavasodása: a légköri CO₂ nagy része a tengerbe oldódva pH-csökkenést okozott, ami a mészhéjú szervezeteket sújtotta.
• Akut lokális hatások: savas esők, hamu- és gázfelhők, valamint a talaj- és növényi populációk közvetlen károsodása.
• Szerves üledékekből kiszabaduló gázok: a forró magmatikus intrúziók karbonban gazdag üledékeket melegítettek át, ami nagyszabású CO₂ és metán (CH₄) felszabadulást váltott ki.

Bizonyítékok a kapcsolatra

A Szibériai csapdák szerepét többféle geokémiai és paleobiológiai bizonyíték támasztja alá:

• Radiometrikus korok: U–Pb és Ar–Ar kormeghatározások a nagy kitörési fázisokat közvetlenül a perm–triász határhoz kötik.
• Szénizotóp-anomáliák (δ13C): a hatalmas biogeokémiai zavarokra utaló negatív szénizotóp-eltérések világszerte kimutathatók az üledékekben.
• Higany-szintek: a rétegekben talált higanyspike-ok vulkanikus forrást jeleznek, mivel a vulkáni tevékenység jelentős mennyiségű higanyt juttathatott a környezetbe.
• Biostratigráfiai jelek: a fosszíliák gyors eltűnése és ökoszisztéma-átalakulások több helyen egy időben jelentkeznek.

Kutatás, viták és jelentőség

Bár a Szibériai csapdák és a perm–triász tömeges kihalás közötti oksági kapcsolat erős, a részletek további kutatást igényelnek. Vitás kérdések például:

• mennyiben volt elsősorban a közvetlen vulkáni gázkibocsátás felelős a klímaváltozásért, és mennyiben játszott szerepet a szerves üledékek termikus lebomlása (sill–üledék kölcsönhatás);
• milyen gyorsan, milyen tér- és időskálán hatottak a pozitív visszacsatolások (például metánfelszabadulás);
• milyen szerepet játszottak a regionális és globális óceáni áramlások és tápanyag-eloszlások változásai az anoxia kialakulásában.

A Szibériai csapdák tanulmányozása azért is fontos, mert modellezési és geokémiai eredményei rávilágítanak arra, hogyan reagálhat a Föld rendszere nagy vulkanikus üzemanyag-bemenetekre és mennyire gyorsan következhet be életközösségek összeomlása — ez hasznos analóg lehet a mai, gyors üvegházhatású gázkibocsátás tanulmányozásához is.

Gyakorlati hatások és emberi tevékenység

A terület ma is fontos geológiai és gazdasági szempontból: a Szibériai csapdákhoz kapcsolódó formációkban előfordulhatnak ásványkincsek és energiahordozók (pl. szén- és szénhidrogén-befoglalások), amelyek kitermelése környezeti és régészeti-kutatási szempontból is kihívásokat jelent.

A kutatás tovább folytatódik: a pontosabb kormeghatározások, a részletes késleltetési mintázatok feltérképezése, valamint a földi és óceáni rendszer válaszainak jobb becslése tovább finomítja a képet arról, hogyan járult hozzá a Szibériai csapdák aktivitása a perm–triász nagy kihaláshoz.

Az őskori életre gyakorolt hatás

Ez a hatalmas kitörés a perm-triász határon, mintegy 250 millió évvel ezelőtt történt, és széles körben a perm-triász kihalási esemény okaként említik. Ez a kihalási esemény, amelyet a Nagy Kihalásnak is neveznek, a Föld összes élőlényét érintette, és a becslések szerint az akkor élt fajok 90%-át elpusztította. A szárazföldi életnek 30 millió évbe telt, mire felépült a szibériai csapdák kitörése által okozott környezeti zavarokból.

Az egyik világörökségi helyszín, a Putorana-fennsík a Szibériai Csapdákból áll.

Keresés betűvel