Palermói kő — az ókori Egyiptom királyi évkönyve
Palermói kő – az ókori Egyiptom királyi évkönyve: ritka sztélé az Óbirodalom uralkodóinak listájával és eseményeivel, a Palermo Salinas Régészeti Múzeum kincse.
A palermói kő egyike annak a hét töredéknek, amelyek az ókori Egyiptom úgynevezett Óbirodalmi királyi évkönyveinek (Royal Annals) maradványai, és egy sokkal nagyobb sztéléből származnak. A töredékek együttesen Egyiptom korai uralkodóinak listáját tartalmazzák az első dinasztiától az ötödik dinasztia elejéig, és mindegyik uralkodó uralkodásának éveiben fontos eseményeket is feljegyeznek. A feliratok évszakokra, eseménytípusokra bontva rögzítik például ünnepeket, építkezéseket, küldetéseket és a Nílus áradására, terméshozamokra vagy adózásra vonatkozó adatokat. A feliratok hieroglifákkal íródtak, és sorokba rendezett, éves bejegyzéseket tartalmazó sávokból (registerekből) állnak.
Kor és anyag
A töredékeket általában az V. dinasztia korára (i. e. kb. 24–23. század) datálják, bár egyes kutatók szerint maguk az évkönyvek egyes részei későbbi másolatok is lehetnek. A palermói kő maga egy viszonylag kis, de értékes töredék egy eredetileg jóval nagyobb bazalt vagy hasonló kemény kőből készült sztéléből, amelynek teljes formája ma nem ismeretes a töredékesség miatt.
Tartalom és jelentőség
A királyi évkönyvek a legrégibb ismert egyiptomi történeti feljegyzések közé tartoznak. Forrást jelentenek a korai dinasztiák uralkodóinak nevéhez, uralkodási éveinek és a hozzájuk kapcsolódó fő események rekonstruálásához. Emiatt különösen fontosak az Óbirodalom politikai és gazdasági történetének, valamint az egyiptomi kronológia pontosításának vizsgálatában. A feljegyzések segítenek megérteni például a királyi hatalom gyakorlását, az állami ünnepeket (pl. a sed‑ünnepet), az építkezési programok jellegét és a Nílus áradásának korai feljegyzéseit.
Felfedezés, töredékek és elhelyezés
A palermói töredék nevét onnan kapta, hogy a legnagyobb és leghíresebb darab ma az Antonio Salinas Regionális Régészeti Múzeumban található olaszországi Palermo városában. A többi ismert töredék különböző múzeumok gyűjteményeiben található, többek között Kairó és London gyűjteményeiben. A "Palermói kő" elnevezést néha az összes, ugyanehhez a sztéléhez tartozó darabra használják, ezért előfordul, hogy a teljes töredék‑együttest néha a "Kairói Évkönyvek Kövének" is nevezik. Ugyanakkor a "Kairói Kő" elnevezés kizárólag a Kairóban őrzött töredékekre is alkalmazzák.
Tudományos kérdések és korlátok
Bár a feljegyzések rendkívül értékesek, állapotuk töredékes és részben sérült, ezért sok adat hiányos vagy nehezen olvasható. Kérdések merülnek fel a pontos kronológiai értelmezéssel, az adatok eredetiségével és azzal kapcsolatban is, hogy az évkönyvek mennyire tekinthetők korabeli, napi feljegyzéseknek, illetve későbbi királyi vagy templomi másolatoknak. A nyelvészet, paleográfia és régészeti párhuzamok együttes vizsgálata segítségével az egyiptológusok próbálják kitölteni a hiányzó részeket és egységes kronológiát felállítani.
Miért fontos ma?
A palermói kő és a hozzá kapcsolódó töredékek alapvető forrást jelentenek a korai egyiptomi államszervezet, a királyi propaganda és a régészeti időrend megértéséhez. A feljegyzések révén konkrét események, építkezések és ünnepek köthetők bizonyos uralkodók nevéhez, ami segít összekötni a régészeti leleteket az írott forrással és pontosítani a korai egyiptomi történelem idővonalát.
A palermói kő ma is intenzív kutatás tárgya: a töredékek újragondolása, összeillesztése és a feliratok digitális dokumentálása folyamatosan pontosítja ismereteinket az ókori Egyiptom korai korszakáról.
A palermói kő, az egyiptomi királyi évkönyvek egy darabja, amelyet az olaszországi Palermóban őriznek.
Leírás
A királyi évkönyvek sztéléje, amelynek a palermói kő is része, valószínűleg körülbelül 60 cm magas és 2,1 m széles volt. A fennmaradt darabok kemény fekete kőből, valószínűleg bazaltból készültek.
Maga a Palermói kő pajzs alakú. A kő 43,5 cm magas, 25 cm széles és 6,5 cm vastag. A kő elülső oldalán hat sor hieroglifából álló írás található. Az első sor Alsó-Egyiptom kora dinasztikus korszakbeli királyainak nevét sorolja fel, akik a Vörös Koronát viselték ). A második és a további sorokban az elsőtől a negyedik dinasztia fáraóinak királyi évkönyveinek részei szerepelnek. Ezek az évkönyvek az egyes királyok uralkodásának minden egyes évében történt legfontosabb események listái, dátum szerinti sorrendben. A palermói kő második sora az első dinasztia egyik királyának utolsó részleteivel kezdődik. A név elveszett, de vagy Narmer vagy Aha lehetett. A második sor többi része a következő király első kilenc éves bejegyzését tartalmazza. A név ismét hiányzik, de vagy Aha, vagy az utódja, Djer. Az írás többi része ezen az oldalon a királyi évkönyveket tartalmazza egészen a negyedik dinasztia királyaiig.
A palermói kő hátoldalán írás található. Ez a fáraók uralkodása alatti eseményeket sorolja fel egészen Neferirkare Kakaiig, az V. dinasztia harmadik uralkodójáig. A fennmaradt darabokból nem világos, hogy a királyi évkönyvek ezen időponton túl is folytatódtak-e. Ahol egy király neve szerepel, ott az anyja nevét is feljegyzik, például Betrest, az első dinasztia Szemerkhet királyának anyja, és I. Meresankh, a negyedik dinasztia Szeneferu királyának anyja.
A Királyi Évkönyvekben feljegyzett részletek közé tartozik az éves nílusi árvíz magassága (lásd Nilométer), a belvíz, az ünnepek (például a Sed-fesztiválok), az adózás, a szobrászat, az épületek és a hadviselés részletei.
Régészeti előzmények
Nem ismert, hogy a sztélé honnan származik. A hét darab közül egyiknek sincs megfelelő régészeti előzménye. Az egyik kairói darab állítólag egy memphisi régészeti lelőhelyről származik. A másik három kairói darabot állítólag Közép-Egyiptomban találták. Soha senki nem mondta meg, hogy a palermói követ hol találták.
A palermói követ egy Ferdinand Guidano nevű szicíliai ügyvéd vásárolta meg 1859-ben. A kő 1866 óta Palermóban található. A Guidano család 1877. október 19-én a Palermói Régészeti Múzeumnak ajándékozta.
A királyi évkönyvek öt darabja a kairói Egyiptomi Múzeumban található. Ezek közül négy 1895 és 1914 között került a múzeumba. Az ötödiket 1963-ban vásárolták. Egy kisebb darab a University College London Petrie Múzeumában található, amely Sir Flinders Petrie régész gyűjteményének részét képezi.
1895-ben egy idelátogató francia régész felismerte, hogy a palermói kő fontos. A kövön lévő írást 1902-ben Heinrich Schäfer fordította le.
Az egyiptomi királyi évkönyvek, amely megmutatja, hogyan nézhetett ki, és a hét darab helyét. A P a palermói kő, az 1-5. számok a kairói darabok, az L pedig a londoni darab.
A londoni Petrie Múzeumban kiállított Királyi Évkönyvek egy darabja.
Problémák
A palermói kő és az abban szereplő királyi évkönyvek keltezésével kapcsolatban viták vannak. A történészek nem értenek egyet abban, hogy az írást egyszerre készítették-e, vagy idővel kiegészítették. Nincs egyetértés az írás keletkezési idejét illetően sem; az írás a benne leírt időkben íródott, vagy sokkal később? Azt állítják, hogy a sztélé sokkal később készült, talán a huszonötödik dinasztia idején (i. e. 747-656). A részletek alapján egyértelműnek tűnik, hogy még ha a palermói kövön és más darabokon található Királyi Évkönyvek nem is íródtak nem sokkal az általuk leírt kor után, mégis egy Óbirodalmi eredetin alapulnak.
Arról is viták folynak, hogy az összes darab ugyanannak a sztélének a része-e, vagy különböző másolatokból származik. Azt feltételezik, hogy a kairói darabok egy része nem eredeti.
Az írás nehezen olvasható. Ez egyrészt egyes részek rossz állapota, másrészt a nagy kora miatt. Ha az írás egy későbbi másolat, nem az V. dinasztiából származik, akkor az is előfordulhat, hogy a másolás során hibákat vétettek.
Jelentősége
A palermói kő és a Királyi Évkönyvek többi darabja nagyon fontos az Óbirodalom története szempontjából. Például felsorolják a királyi családok tagjainak nevét az első öt dinasztia idején, amelyek sehol máshol nem szerepelnek.
Az újbirodalmi egyiptomi királylisták, például a torinói kánon (i. e. 13. század) és az abüdoszi királylista (I. Szeti uralkodása, i. e. 1294-1279) szerint Menész (valószínűleg Narmer) (i. e. 3100 vagy 3000 körül) volt az első dinasztia első királya. Azt mondják, hogy ő volt az, aki Egyiptomot egyesítette. A Királyi Évkönyvek felső sora azonban megnevez néhány korábbi uralkodót Felső- és Alsó-Egyiptomban. Ezeknek az Egyiptom egyesítése előtti időkből kell származniuk. E királyok nevének történelmi személyekkel való összekapcsolása még mindig vita tárgyát képezi.
Az ókori történetíró, Manetho, bizonyára valami olyasmit használt, mint a Királyi Évkönyvek sztéléje, hogy megírja Egyiptom korai dinasztiáinak történetét. Ez a Kr. e. harmadik században íródott. Az ő művének leginkább megfelelő királylista a torinói kánon.
Kapcsolódó oldalak
- A fáraók listája
- Abydos király listája
- Karnaki királyok listája
- Torino király listája
Kérdések és válaszok
K: Mi az a palermói kő?
V: A Palermói kő egy nagyobb sztélé hét darabjának egyike, amelyet az ókori Egyiptom Óbirodalmának királyi évkönyvei néven ismerünk.
K: Milyen információkat tartalmaznak a Királyi Évkönyvek?
V: A sztélé tartalmazza Egyiptom királyainak listáját az Első dinasztiától az Ötödik dinasztia elejéig, valamint az uralkodásuk alatt bekövetkezett fontos eseményeket.
K: Valószínűleg mikor készült a palermói kő?
V: A palermói kő valószínűleg az V. dinasztia idején, i. e. 2392-2283 körül készült.
K: Hol található a palermói kő?
V: A palermói kő az Antonio Salinas Regionális Régészeti Múzeumban található Palermóban, Olaszországban.
K: A palermói kő az egyetlen darabja a királyi évkönyveknek?
V: Nem, a Palermói kő a Királyi Évkönyvek hét darabjának egyike.
K: Mi a Királyi Évkönyvek köveinek többi neve?
V: A Királyi Évkönyvek köveinek más elnevezései a Kairói Évkönyvek Követe és a Kairói Kő a Kairóban őrzött darabok esetében.
K: Miért fontosak a Királyi Évkönyvek az egyiptomi történelem tanulmányozása szempontjából?
V: A Királyi Évkönyvek azért fontosak, mert valószínűleg ezek az ókori Egyiptom legrégebbi történelmi írásai, és értékes információkkal szolgálnak az Óbirodalom egyiptomi történelmének tanulmányozásához.
Keres