Asszír népirtás (Sayfo) az Oszmán Birodalomban – történeti áttekintés
Részletes történeti áttekintés az Asszír népirtásról (Sayfo) az Oszmán Birodalomban: okok, események, következmények és a túlélő asszír közösségek sorsa.
Az asszír népirtás az Oszmán Birodalom területén az első világháború körüli időkben (1914–1920 körül) lezajlott üldözéssorozat és tömeges meggyilkolás volt, amelynek során a történeti becslések több tízezer és mintegy 250–300 000 fő közötti asszír áldozatról számolnak be. A helyi asszír közösségek elnevezése szerint ezt az eseménysort általában "Sayfo"-nak hívják — a szó arámi/szír nyelven „kardot”, „kés” jelent.
Időszak, terjedelem és célpontok
A Sayfo a világháború éveiben és az azt követő zavaros időszakban bontakozott ki, elsősorban a keleti és délkeleti anatóliai, illetve a perzsa (iráni) és kurd területek közelében élő asszír falvak és városok ellen. Az áldozatok többsége nő, gyermek és idős civil volt; a támadások során falvak rongálódtak, lakosságokat tömegével kiűztek, deportáltak, éheztettek, illetve lemészároltak.
A "Sayfo" jelentése és elnevezés
A közösség által használt "Sayfo" kifejezés (szíro-arámi nyelven) szó szerint "kardot" jelent, és a népirtás emlékére vált általánosan használt elnevezéssé. A nemzetközi szakirodalomban gyakran használatos a "Assyrian Genocide" vagy "Assyrian/Syriac Genocide" elnevezés is, bár a történelmi megítélés és a hivatalos elismerés nem egységes.
Okok és kiváltó tényezők
- Politikai és nemzeti feszültségek: a 19–20. század fordulóján az Oszmán Birodalomban erősödő etnikai és vallási nacionalizmus, valamint a Központi hatalmak és az ellenségeik közötti háborús feltételek növelték a gyanakvást a keresztény kisebbségekkel szemben.
- Vádak és előítéletek: a helyi hatóságok és fegyveres csoportok gyakran feltételezték, hogy a keresztény közösségek (köztük az asszírok) az Orosz Birodalommal kollaborálnak; ez együtt járt vallási és etnikai előítéletekkel.
- Helyi szereplők: a gyilkosságokban nemcsak oszmán állami egységek, hanem fegyveres kurd csoportok, helyi muszlim milíciák és néhány szabadcsapat is részt vett.
Módszerek és következmények
A módszerek között szerepeltek rajtaütések, tömeges kivégzések, erőszakos kitelepítések, rablás, nők és gyermekek elhurcolása vagy eladása, valamint falvak és templomok elpusztítása. Sok asszír menekült Perzsiába (Irán), Irak területére vagy később a közel-keleti és európai diaszpórába. A közösségek demográfiai és társadalmi szerkezete súlyosan megrendült; a túlélők traumája és az emlékezet iránti igény máig jelen van.
Előzmények és korábbi elnyomás
Már a 19. század végén és a 20. század elején is tapasztalható volt a keresztény kisebbségek, köztük az asszírok elleni diszkrimináció: megterhelő adók, helyi erőszak és jogi hátrányok. II. Abdülhamid (Abdülhamid II.) uralkodása idején a térségben általános feszültség volt, amely a kisebbségek helyzetét nehezítette. Ezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a világháborús időszakban az erőszak sok helyen robbanásszerűen kitört.
Vallási és közösségi identitás
Az asszír népcsoport több felekezethez tartozott: a Keleti Asszír Egyház (Assyrian Church of the East), a Kaldéus Katolikus Egyház (Chaldean Catholic Church) és a Szír Ortodox Egyház (Syriac Orthodox) tagjai mind súlyosan érintettek voltak. A vallási-nyelvi identitás sok esetben összefonódott az etnikai önazonossággal, és ez is szerepet játszott a célponttá válásban.
Források, kutatás és politikai megítélés
A történeti források között megtalálhatók misszionáriusi jelentések, külföldi diplomáciai beszámolók, egyházi anyakönyvek és túlélői beszámolók. A halálos áldozatok számáról és a történtek megnevezéséről (genocídium vs. tömeges gyilkosságok) folyik tudományos és politikai vita: egyes kutatók és államok elismerik a Sayfo-t népirtásként, mások pedig vagy elutasítják az elnevezést, vagy a felelősséget vitatják.
Következmények és emlékezet
A túlélők és leszármazottaik jelentős diaszpórát hoztak létre (Irak, Szíria, Irán, Libanon, Európa, Észak-Amerika), ahol a közösségek ma is ápolják a megemlékezést és az identitást. A Sayfo emlékezete fontos része az asszír közösségek történeti öntudatának, és a mai napig élénk tárgyát képezi az igazságkeresésnek és a történelmi elszámoltatásnak.
A téma megértéséhez fontos a források sokféleségének figyelembe vétele és a történelmi kontextus ismerete: a pontos adatok és következtetések terén a kutatás ma is folyik, és a médiában vagy ismeretterjesztésben megjelenő számok és megfogalmazások esetenként eltérnek egymástól.
Személyesen tapasztalt Quate az "Asszír Hang"-ból.
| " | "Egy nap a muszlimok összegyűjtötték az összes hat és tizenöt év közötti gyereket, és elvitték őket a rendőrség főhadiszállására. Ott felvezették a szerencsétlen kicsinyeket a Ras-el Hadjar nevű hegy tetejére, és egyenként elvágták a torkukat, majd a testüket egy szakadékba dobták." | " |
A mészárlás áttekintése
Az asszír népirtást (más néven Sayfo vagy Seyfo) az első világháború alatt követték el az oszmán birodalom asszír lakossága ellen az ifjú törökök. Az észak-mezopotámiai asszír lakosságot (a mai Délkelet-Törökország Tur Abdin, Hakkari, Van, Siirt régiója és az északnyugat-iráni Urmia régiója) az oszmán (török) és kurd erők 1914 és 1920 között az ifjú törökök uralma alatt erőszakkal áttelepítették és lemészárolták. A tudósok az asszír áldozatok számát 300 000-750 000 közé teszik.
Az asszír népirtás ugyanabban az összefüggésben és ugyanabban az időszakban történt, mint az örmény és a görög népirtás. Ezekkel ellentétben azonban az asszír népirtásról nem született hivatalos nemzeti vagy nemzetközi elismerés, és számos beszámoló az asszír népirtást az örmény népirtás alá sorolt nagyobb események részeként tárgyalja.
Térkép, amely a keleti oszmán tartományok örmény (színekkel) és keresztény (árnyékolva) lakosságát mutatja 1896-ban. Azokon a területeken, ahol a keresztény lakosság aránya magasabb volt, mint az örményeké, a nem örmény keresztény lakosság nagyrészt asszírokból állt (kivéve az oszmán görögök által lakott területeket). Az asszírok főként a régió déli és délkeleti részén éltek.
Naponta 40 keresztény hal meg, mondják az asszír menekültek - The Syracuse Herald, 1915.
A Washington Post és más nyugati országok vezető újságjai beszámoltak az asszír népirtásról, amint az kibontakozott.
Egy cikk a The New York Times 1915. március 27-i számából.
Kérdések és válaszok
K: Mi az asszír népirtás?
V: Az asszír népirtás az Oszmán Birodalom által elkövetett népirtás volt, amelynek során több mint 300 000 asszír embert öltek meg rajtaütések során.
K: Hogyan nevezik ezt az asszírok?
V: Az asszírok szajfónak hívják, ami egy arámi szó, és a "kardot" jelenti.
K: Miért mészároltak le sokakat közülük?
V: A törökök sok asszíriát tisztátalannak tartottak, és lemészárolták őket, mert nem adták fel a kereszténységet és nem váltak muszlimokká.
K: Kiknek veszítették el az otthonaikat és a vagyonukat?
V: Vörös Adulhamed szultán miatt vesztették el otthonaikat és javaikat.
K: Mióta üldözték őket?
V: Az ókor óta, amikor a babilóniaiak meghódították őket, üldözték őket, és magas adók fizetésére kényszerítették őket.
K: Ma is van saját nemzetük?
V: Nem, az ókor óta nincs saját nemzetük. Diaszpórájuk sok különböző országba szétszóródott.
K: Hogyan tartják meg közös egységüket azok, akik túlélték?
V: Azok, akik túlélték, mély keresztény hitükkel tartják meg közös egységüket.
Keres