Az asszír népirtás az Oszmán Birodalom területén az első világháború körüli időkben (1914–1920 körül) lezajlott üldözéssorozat és tömeges meggyilkolás volt, amelynek során a történeti becslések több tízezer és mintegy 250–300 000 fő közötti asszír áldozatról számolnak be. A helyi asszír közösségek elnevezése szerint ezt az eseménysort általában "Sayfo"-nak hívják — a szó arámi/szír nyelven „kardot”, „kés” jelent.

Időszak, terjedelem és célpontok

A Sayfo a világháború éveiben és az azt követő zavaros időszakban bontakozott ki, elsősorban a keleti és délkeleti anatóliai, illetve a perzsa (iráni) és kurd területek közelében élő asszír falvak és városok ellen. Az áldozatok többsége nő, gyermek és idős civil volt; a támadások során falvak rongálódtak, lakosságokat tömegével kiűztek, deportáltak, éheztettek, illetve lemészároltak.

A "Sayfo" jelentése és elnevezés

A közösség által használt "Sayfo" kifejezés (szíro-arámi nyelven) szó szerint "kardot" jelent, és a népirtás emlékére vált általánosan használt elnevezéssé. A nemzetközi szakirodalomban gyakran használatos a "Assyrian Genocide" vagy "Assyrian/Syriac Genocide" elnevezés is, bár a történelmi megítélés és a hivatalos elismerés nem egységes.

Okok és kiváltó tényezők

  • Politikai és nemzeti feszültségek: a 19–20. század fordulóján az Oszmán Birodalomban erősödő etnikai és vallási nacionalizmus, valamint a Központi hatalmak és az ellenségeik közötti háborús feltételek növelték a gyanakvást a keresztény kisebbségekkel szemben.
  • Vádak és előítéletek: a helyi hatóságok és fegyveres csoportok gyakran feltételezték, hogy a keresztény közösségek (köztük az asszírok) az Orosz Birodalommal kollaborálnak; ez együtt járt vallási és etnikai előítéletekkel.
  • Helyi szereplők: a gyilkosságokban nemcsak oszmán állami egységek, hanem fegyveres kurd csoportok, helyi muszlim milíciák és néhány szabadcsapat is részt vett.

Módszerek és következmények

A módszerek között szerepeltek rajtaütések, tömeges kivégzések, erőszakos kitelepítések, rablás, nők és gyermekek elhurcolása vagy eladása, valamint falvak és templomok elpusztítása. Sok asszír menekült Perzsiába (Irán), Irak területére vagy később a közel-keleti és európai diaszpórába. A közösségek demográfiai és társadalmi szerkezete súlyosan megrendült; a túlélők traumája és az emlékezet iránti igény máig jelen van.

Előzmények és korábbi elnyomás

Már a 19. század végén és a 20. század elején is tapasztalható volt a keresztény kisebbségek, köztük az asszírok elleni diszkrimináció: megterhelő adók, helyi erőszak és jogi hátrányok. II. Abdülhamid (Abdülhamid II.) uralkodása idején a térségben általános feszültség volt, amely a kisebbségek helyzetét nehezítette. Ezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a világháborús időszakban az erőszak sok helyen robbanásszerűen kitört.

Vallási és közösségi identitás

Az asszír népcsoport több felekezethez tartozott: a Keleti Asszír Egyház (Assyrian Church of the East), a Kaldéus Katolikus Egyház (Chaldean Catholic Church) és a Szír Ortodox Egyház (Syriac Orthodox) tagjai mind súlyosan érintettek voltak. A vallási-nyelvi identitás sok esetben összefonódott az etnikai önazonossággal, és ez is szerepet játszott a célponttá válásban.

Források, kutatás és politikai megítélés

A történeti források között megtalálhatók misszionáriusi jelentések, külföldi diplomáciai beszámolók, egyházi anyakönyvek és túlélői beszámolók. A halálos áldozatok számáról és a történtek megnevezéséről (genocídium vs. tömeges gyilkosságok) folyik tudományos és politikai vita: egyes kutatók és államok elismerik a Sayfo-t népirtásként, mások pedig vagy elutasítják az elnevezést, vagy a felelősséget vitatják.

Következmények és emlékezet

A túlélők és leszármazottaik jelentős diaszpórát hoztak létre (Irak, Szíria, Irán, Libanon, Európa, Észak-Amerika), ahol a közösségek ma is ápolják a megemlékezést és az identitást. A Sayfo emlékezete fontos része az asszír közösségek történeti öntudatának, és a mai napig élénk tárgyát képezi az igazságkeresésnek és a történelmi elszámoltatásnak.

A téma megértéséhez fontos a források sokféleségének figyelembe vétele és a történelmi kontextus ismerete: a pontos adatok és következtetések terén a kutatás ma is folyik, és a médiában vagy ismeretterjesztésben megjelenő számok és megfogalmazások esetenként eltérnek egymástól.