Meredith Kercher: 2007-es perugiai gyilkosság és Amanda Knox-ügy

Egy Amanda Knox nevű amerikai diáklány, aki Kercherrel együtt lakott a házban, másnap hazajött. Délután 12:07-kor felhívta Kercher helyi olasz mobilját, de az 16 másodpercig csörgött anélkül, hogy felvették volna. Ezután felhívta egy másik lakótársát, Filomena R.-t, és elmondta, hogy vércseppek vannak a házban, és hogy Kercher nem veszi fel a telefonját. Knox ezután kétszer is megpróbálta felhívni Kerchert, de még mindig nem vette fel sem a helyi olasz, sem az angliai telefonját. Filomena azonnal visszahívta Knoxot, hogy hazajön, majd Knox bejelentette, hogy Filomena hálószobájának ablakát betörték, a ruhája tele volt üveggel, a számítógép pedig a földön hevert.

Miután Filomena ismét felhívta Knoxot, két rendőr érkezett a házhoz, mert két mobiltelefont találtak a háztól körülbelül egy kilométerre lévő kertben. Amikor Knox felhívta Kerchert (12:07-kor), a telefonját csörögve találták meg néhány kerti bokorban. Egy szomszéd találta meg, aki ezután hívta a kommunikációs rendőrséget.

A házba belépve a rendőrök feljegyezték a vércseppeket, amelyeket Knox mutatott nekik, és megbizonyosodtak arról, hogy Kercher hálószobájának ajtaja zárva volt. Filomena egyik barátja betörte az ajtót, hogy kinyissa. A rendőrök benéztek a hálószobába, és megtalálták Kercher holttestét a paplan (paplan) alatt. Meztelen volt, kivéve a válláig felhúzott pólóját. Rengeteg vér volt a testén és a szobában. Valaki egy késsel megszúrta a nyakát. A ruhái szétszórva hevertek az ajtó felé. Két hitelkártya, 300 euró (kb. 420 dollár) és a lakáskulcsa hiányzott.

Másnap a rendőrség három embert letartóztatott. Letartóztatták Knoxot, a 2 hete tartó barátját (egy olasz diákot) Raffaele Sollecitót. Letartóztatták Knox főnökét is egy helyi kocsmában, ahol Knox dolgozott, de később szabadon engedték. Sollecito volt Knox új barátja, akivel mindössze nyolc nappal a gyilkosság előtt találkozott. Hetekkel később a rendőrség letartóztatott egy másik személyt, Rudy Guede-et. Az eredetileg Elefántcsontpartról származó Guede később kettős állampolgárságot szerzett Olaszországban. A gyilkosság után vonattal Németországba utazott. A németországi rendőrség elfogta és visszavitte Olaszországba.

Guede-t 2008 októberében állították bíróság elé Olaszországban. Bűnösnek találták és 30 év börtönbüntetésre ítélték.

Knox és Sollecito is bíróság elé került. Sollecito 25, Knox pedig 26 év börtönbüntetést kapott. Mindketten fellebbeztek az ítéletük ellen.

Az ügyészek szerint Guede, Knox és Sollecito együtt ölték meg Kerchert. Knox és Sollecito ügyvédei szerint Guede egyedül ölte meg a lányt, majd órákkal később vetkőztette le és vitte el a holttestet. 2009 június-novemberében az ügyvédeik bizonyítékokat és tanúkat mutattak be a "magányos farkas" elmélet alátámasztására, miszerint Guede ölte meg Kerchert, majd később levetkőztette és eltávolította a holttestet a hálószobája ablakától abban a házban, ahol Knoxszal élt.

Guede azt állította, hogy meghívták a lány házába, mivel egy randevút tervezett Kercherrel halloweenkor. Míg a házában volt, azt állította, hogy rosszul lett, és miközben a fürdőszobában volt, hangos sikítást hallott. Történetében Guede azt állította, hogy egy barna hajú olasz férfit látott, aki egy kést tartott a kezében, Kercher felett a szobája padlóján. Ezután azt állította, hogy a férfi verekedett vele, majd kifutott a házból, és tökéletes olaszsággal azt mondta: "Trovato negro, trovato colpevole" ("feketét találtam, bűnösnek találtam"). Guede azt mondta, hogy megpróbált segíteni Kerchernek, mivel gyorsan vérzett, de megijedt, és elfutott a házból, anélkül, hogy a rendőrséget vagy bárkit segítségül hívott volna. Guede azt mondta a tisztviselőknek, hogy Kercher teljesen fel volt öltözve, amikor megszúrták, és a paplan és a párna ott maradt az ágyán. A római törvényszéki rendőrség tanúi és helyszínelő szakértői azonban olyan bizonyítékokat mutattak be, amelyek ellentmondtak Guede történetének arról az éjszakáról:

·         Guede azt állította, hogy Kercher találkozott vele halloweenkor, de a barátai azt vallották, hogy együtt mentek el bulizni, és egyikük sem látta, hogy beszélgetett volna Guedével.

·         Guede azt állította, hogy Kercher teljesen fel volt öltözve, amikor leszúrták, de a bőrén lévő vérfoltok azt mutatták, hogy a pólója a melltartója fölé volt húzva, amikor leszúrták.

·         Guede azt állította, hogy a fehér párna az ágyon maradt, de a holttest alatt megtalálták, a bal cipőjének lenyomatával (Nike Outbreak 2 teniszcipő) és a tenyérlenyomatával vérben.

·         Guede azt állította, hogy nem tért vissza, hogy levetkőztesse és elmozdítsa a holttestet, de a melltartón és a levágott melltartópánton a testén és a táskáján is találtak Guede DNS-ének genetikai profiljával megegyező DNS-t.

·         Guede azt állította, hogy nem ő törte be az emeleti ablakot a harmadik hálószobában, de mindössze 5 nappal korábban egy milánói iskolában kapták el munkaidő után egy ügyvédi irodából ellopott laptop és mobiltelefon társaságában, amelyet egy kővel törtek be az emeleti ablakon.

·         Guede azt állította, hogy nem ő szúrta le Kerchert, de amikor 2007. október 27-én a milánói iskolában elfogták, a helyi rendőrség átkutatta a hátizsákját, és talált egy konyhakést, amelyet az iskola konyhájából loptak.

Guede tárgyalásán a bíró és az esküdtszék nem hitt Guede állításainak, és elítélték őt a gyilkosságért. Azért kapták el, mert a párnán lévő tenyérlenyomata egyezett a rendőrségi aktájával, beleértve a milánói iskolai incidenst is, amikor a milánói rendőrség mindössze 5 nappal a gyilkosság előtt szabadon engedte. Guede-t 30 év börtönre ítélték, de ezt az első fellebbviteli tárgyalása után 16 évre csökkentették.

Egy külön perben Knoxot és Sollecitót is bíróság elé állították a gyilkosság miatt, de a bizonyítékok sokkal kevesebbek voltak, mint Guede esetében. Egyetlen tanú sem vallotta, hogy látta vagy hallotta volna Knoxot vagy Sollecito-t belépni vagy elhagyni a házat azon az éjszakán. Emellett a gyilkossággal kapcsolatba hozható kis mennyiségű DNS olyan kis mennyiségben volt jelen, hogy az szennyezésnek tekinthető, és az ilyen kis mennyiségű DNS-t a brit vagy az amerikai büntetőbíróságokon folyó tárgyalások során nem lehet elfogadni. Bár számos olyan cipőnyomot találtak, amely megegyezett Guede Nike cipőjével, nem találtak olyan cipőnyomot, amely megegyezett volna bármelyik cipővel, amelyet a rendőrség Knox és Sollecito házából vitt el. Velük kapcsolatban a fő kérdés az volt, hogy olyan dolgokat mondtak, amelyek gyanúsnak tűntek:

·         Knox a rendőrségi kihallgatás során írt egy nyilatkozatot, amelyben homályosan emlékezett arra, hogy a főnökével ment a házba a munkahelyéről, de úgy gondolta, hogy ez hamis emlék, amelyet a rendőrség nyomására sugallt.

·         Knox azt vallotta, hogy a rendőrök a kihallgatások 4. napján egész éjjel ébren tartották étlen-szomjan, majd kiabáltak vele, megütötték, és azzal fenyegették, hogy 30 évre börtönbe zárják, ha nem nevez meg valakit. A rendőrök azonban azt vallották, hogy nem erőszakoskodtak vele, ehelyett Knox sírni kezdett és bevallotta, hogy a házban volt.

·         A holttest felfedezésének napján, amikor a postai rendőrség megérkezett, Knox és Sollecito azt mondta, hogy hívták a rendőrséget, de a telefonhívás adatai szerint a hívás néhány perccel azután történt, hogy megérkeztek, nem pedig azelőtt.

·         Sollecito, amikor felhívta a rendőrséget, azt mondta, hogy betörés történt, és semmit sem vittek el, pedig a többi lakótárs nem tért vissza, hogy megszámolja a holmiját.

·         Mindketten azt állították, hogy a kétemeletes házban töltötték az éjszakát, de nem tudták megerősíteni, hogy a másik mit csinált a földszinten, vagy hogy valamelyikük elment-e már.

·         Sollecito azt mondta a rendőrségnek, hogy az apja este 11 óra körül felhívta őt otthon, azonban a híváslistából később kiderült, hogy nem kapott ilyen hívást.

Mivel más tanú nem tudta megerősíteni, hogy a házaspár az ő házában tartózkodott, a Knox házában történt gyilkosság idején, mindkettőjüket bíróság elé állították. Az ellenük szóló bizonyítékok nagyon korlátozottak voltak:

·         Az egyik férfi, Hekuran K. azt állította, hogy aznap este látta mindhármukat a házukhoz közeli esős utcán, és vitatkozott is velük, de az eső nem az előző este, hanem halloweenkor esett. Amikor megkérdezték tőle, honnan tudja, hogy mikor veszekedtek, azt mondta, hogy megnézte az autójában lévő órát, de megjegyezte, hogy az elromlott. Amikor megkérdezték, hogy beszélt-e a riporterekkel, azt mondta, hogy nem, majd igent.

·         Egy másik tanú, egy hajléktalan férfi, Antonio C. azt mondta, hogy látta Knoxot és Sollecito-t beszélgetni a házhoz közeli főtéren azon az estén 23:00-11:30-kor, egy közeli óráról időzítve, de eredeti vallomásában azt mondta, hogy más emberek a közelben maszkot viseltek, mint Halloween napján, előző este.

·         A számítógépes feljegyzések szerint Sollecito számítógépét este 21:10-kor használták, és ő legalább 10 percre lakott a főtérről.

·         Egy ujjlenyomat-szakértő azt állította, hogy az egyik cipőnyom az ágypárnán Knox méretének megfelelő volt, de a minta nem egyezett a 22 cipője egyikével sem, és amikor a párnát összehajtották, ez a cipőnyom pontosan megegyezett Guede Nike cipőjével.

·         A közeli fürdőszőnyegen talált részleges vérnyom állítólag Sollecito lábával egyezik, de a szakértők azt vallották, hogy annyira homályos, hogy Guede lábával is egyezik.

·         Kercher szobájában nem találtak Knox vagy Sollecito hajszálait, ruhaszálait, bőr- vagy ujjlenyomatát.

·         Sem a házukban, sem Sollecito autójában nem találtak véres ruhákat, cipőket vagy késeket.

·         A Sollecito konyhájából származó kés, amelynek a markolatán Knox DNS-e volt, állítólag nyomokban Kercher DNS-ével egyezett meg a hegye közelében, de a kés túl nagy volt ahhoz, hogy a három szúrt seb közül kettőt ejthessen, és a tesztek negatívak voltak mindenhol vérmaradványra.

Amikor Knoxot az első tárgyaláson elítélték, az ítéletet egyesek "Amerika-ellenességként" kérdőjelezték meg, de ugyanakkor Sollecitót is elítélték.

Guede fellebbezett az ítélet ellen, és azt 30 évről 16 évre változtatták. Továbbra is azt állítja, hogy nem ő ölte meg Kerchert. Második fellebbezési tárgyalása 2010 decemberében azzal zárult, hogy a bűnösségi ítéletet helybenhagyták.

Knox és Sollecito benyújtotta a megfelelő jogi dokumentumokat, hogy fellebbezzenek az ítéletük ellen, és továbbra is úgy tekintették őket "ártatlannak", mintha a korábbi bírósági ítéleteket felfüggesztették volna. Fellebbezési tárgyalásuk 2010 novemberében kezdődött, új bíró előtt, aki úgy döntött, hogy újra megvizsgálja az ellenük szóló DNS bizonyítékokat. A bíró emellett engedélyezte Antonio C. tanú újbóli kihallgatását arról, hogy melyik nap mit látott.

2011. október 3-án hatályon kívül helyezték az Amanda Knox és Raffaele Sollecito ellen hozott gyilkossági ítéleteket, és még aznap este mindkettőjüket szabadon engedték.

Az olasz legfelsőbb bíróság újratárgyalást rendelt el. Az ügyet Firenzében tárgyalták, és 2014. január 30-án ért véget. Knoxot és Sollecitót is bűnösnek találták gyilkosságban. 28 (Knox) és 26 (Sollecito) év börtönbüntetésre ítélték őket.