Mundilfari (Szaturnusz XXV.): felfedezés, pálya és jellemzők
A Mundilfari vagy Szaturnusz XXV. holdja a Szaturnusz egyik kis, szabálytalan (irreguláris) kísérője. Brett J. Gladman és munkatársai 2000-ben fedezték fel, és ideiglenesen az S/2000 S 9 jelölést kapta, majd később végleges nevet kapott.
Felfedezés
A holdat 2000-ben fedezték fel mély égbolti felvételek segítségével; a felfedezést Gladman és kollégái jelentették be. Mivel kicsi és halvány objektumról van szó, megfigyelése viszonylag nehéz — pontos pályáját és mozgását több évi megfigyelés alapján gyűjtött adatokkal lehetett meghatározni.
Pálya és mozgás
A Mundilfari a Szaturnusz körül nagytávolságban kering, jellemzően retrográd irányban (azaz ellentétes irányban a bolygó forgásával). Főbb pályaelemei:
- átlagos sugár: kb. 18 360 000 km a Szaturnusz középpontjától;
- keringési idő: körülbelül 928,806 nap;
- dőlésszög: mintegy 170° az ekliptikához képest (ez a Szaturnusz egyenlítőjéhez viszonyított ~150°-os dőlésszöget is jelenti), vagyis erősen retrográd pályán van;
- excentricitás: kb. 0,198, azaz a pálya jelentősen eltér a körpályától (excentricitással).
Fizikai jellemzők
A Mundilfari átmérőjét a megfigyelt fényesség és egy feltételezett albedó alapján nagyjából 5,6 kilométerre becslik. Mint sok más kis, távoli Szaturnusz-hold, valószínűleg sötét, nem fényvisszaverő felszíne van, és szabálytalan formájú. Forgási periódusa és részletes felszíni tulajdonságai jelenleg nem ismertek, mivel a tárgy túl halvány ahhoz, hogy nagy részletességgel vizsgálják.
Eredet és családi kapcsolatok
Számos kutató szerint a Mundilfari a Naprendszer korai története során bekövetkezett becsapódások és ütközések következtében keletkezett kisebb törmelékből állhat. Egy elterjedt hipotézis szerint ilyen törmelék egy része a Phoebe-ről lökődött le nagy ütközések során, és ezek a darabok később a Szaturnusz körül keringő kis, irreguláris holdakká álltak össze. Így a Mundilfari egyes jellemzői — például pályája és várható sötét felszíne — összhangban vannak azzal a feltételezéssel, hogy törmelékből származik.
Név és mitológiai háttér
A hold 2003 augusztusában kapta hivatalos nevét a északi mitológiáról merítve: Mundilfari egy Jotun (óriás) a skandináv mitológiában, aki a Sol istennő (Sól) és Mani isten apjaként jelenik meg. A névadás a Szaturnusz távoli, retrográd holdjainál alkalmazott északi mitológiai névadási hagyományba illeszkedik.
Összefoglaló
- Név: Mundilfari (Szaturnusz XXV., ideiglenes: S/2000 S 9)
- Kategória: irreguláris, retrográd Szaturnusz-hold
- Átmérő: ~5,6 km
- Pálya: ~18 360 000 km, keringési idő ~928,8 nap, inklináció ~170° (ekliptika), excentricitás ~0,198
- Eredet: valószínűleg ütközésekből származó törmelék, esetleg kapcsolódás a Phoebe-hoz
Mivel a Mundilfari kis és halvány objektum, további megfigyelések (például nagyobb távcsövekkel végzett fotometria és spektroszkópia) szükségesek a forgás, pontos méret, albedó és összetétel részletes feltárásához, valamint a Phoebe-eredetre vonatkozó hipotézis további ellenőrzéséhez.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Mundilfari?
V: A Mundilfari a Szaturnusz egyik holdja.
K: Mikor fedezték fel a Mundilfarit?
V: A Mundilfarit 2000-ben fedezte fel Brett J. Gladman és társai.
K: Mekkora a Mundilfari átmérője?
V: A Mundilfari átmérője körülbelül 5,6 kilométer.
K: Mekkora a Mundilfari átlagos távolsága a Szaturnusztól?
V: A Mundilfari átlagosan 18 360 000 km távolságra kering a Szaturnusz körül.
K: Mekkora a Mundilfari dőlésszöge az ekliptikához képest?
V: A Mundilfari dőlésszöge 170° az ekliptikához képest (150° a Szaturnusz egyenlítőjéhez képest).
K: Mekkora a Mundilfari pályájának excentricitása?
V: A Mundilfari pályájának excentricitása 0,198.
K: Hogyan nevezték el a Mundilfarit?
V: A Mundilfari 2003 augusztusában kapta a nevét az északi mitológiáról, ahol egy Jotun vagy óriás, aki Sol istennő és Mani isten apja.