Mexikói függetlenségi háború

A háború kezdete

Miguel Hidalgo y Costilla mexikói pap és a Querétaróban élő, művelt criollók egy csoportjának tagja volt. Tertuliasokban (szalonokban) találkoztak, és 1810-ben úgy döntöttek, hogy felkelésre van szükség a gyarmati kormány ellen, mivel Napóleon a spanyol királyt egy külföldivel váltotta fel. Hidalgo szorosan együttműködött Ignacio de Allendével, egy katonai kiképzéssel rendelkező nemessel, a terv szerint 1810 decemberében csatát rendeztek.

A csoport egyik tagja elárulta őket. Hidalgo ezután Dolores városában élő híveihez fordult. 1810. szeptember 16-án reggel 6:00 óra körül a Grito de Dolores néven elhíresztelte a spanyol koronától való függetlenséget és a kormány elleni háborút. A forradalmi hadsereg úgy döntött, hogy harcolni fog a függetlenségért. Elindultak Guanajuato felé, amely egy jelentős gyarmati bányászati központ volt, amelyet spanyolok és criollók kormányoztak.

Ott ennek a "polgári hadseregnek" a vezetői, akik inkább egy szervezetlen csőcselékre hasonlítottak, bezárkóztak a magtárba (gabonatároló hely). Az ott lévő, sokak által gyűlölt spanyolok és criollók nagy részét megölték. Köztük voltak magas rangú nemesek és a függetlenségi harc támogatói is. Ez okozta Hidalgo és Allende harcát egymással. Ezután Allende nem akart Hidalgo oldalán harcolni, és katonáival együtt távozott.

Október 30-án Miguel Hidalgo serege a Monte de las Cruces-i csatában megküzdött a spanyol ellenállással. Ezt a csatát megnyerték.

1811 januárjában a spanyol erők megvívták a Calderón-hídnál vívott csatát, és a paraszti sereg vesztett. Ez a lázadókat arra késztette, hogy az Egyesült Államok és Mexikó határa felé meneküljenek, ahonnan remélték a szökést. A spanyol hadsereg azonban elfogta őket.

Hidalgo és seregének maradék része Coahuila államban, a Baján-kútnál fogságba esett. Az inkvizíció 1811. július 30-án állította bíróság elé. Kivégezték.

Hidalgo atya halála után a forradalmi hadsereg vezetését José María Morelos vette át. Az ő vezetésével foglalták el Oaxaca és Acapulco városát. 1813-ban tartotta első ülését a chilpancingói kongresszus. Ugyanezen év november 6-án a kongresszus aláírta az első hivatalos függetlenségi dokumentumot, amely "Észak-Amerika függetlenségi nyilatkozatának ünnepélyes aktusa" néven ismert. Ezt egy hosszú háború követte Cuautla ostrománál. Morelos 1815-ben a spanyol gyarmati hatóságok fogságába esett. Bíróság elé állították, és december 22-én San Cristóbal Ecatepecben árulásért kivégezték.

Independence

Az 1820-as évek elejére a függetlenségi mozgalom közel állt az összeomláshoz. Két fő vezetőjüket kivégezték, és a lázadók nehezen tudták felvenni a harcot a jól szervezett spanyol hadsereggel. Emellett a legbefolyásosabb criollók közül sokakat már nem érdekelt a dolog. Hidalgo és Morelos szervezetlen katonai csőcselékének erőszakossága nem tetszett. Jobb, kevésbé véres módot akartak a függetlenség kivívására.

1820 decemberében Juan Ruiz de Apodaca alkirály egy királypárti criollo tiszt, Agustín de Iturbide ezredes vezetésével hadsereget küldött Oaxacába. Iturbide arról volt híres, ahogyan Hidalgo és Morelos lázadói után ment a korai függetlenségi harcok során.

Az oaxacai harc egy időben zajlott a VII. Ferdinánd monarchiája elleni sikeres spanyolországi puccsal (a hadsereg harca a kormány ellen). Ferdinánd kénytelen volt visszaállítani az 1812-es liberális spanyol alkotmányt. Amikor ez a hír eljutott Mexikóba, Iturbide úgy látta, hogy a criollók számára ez lehetőséget jelent arra, hogy megszerezzék az irányítást Mexikó felett. Miután először összecsapott Guerrero erőivel, Iturbide átállt a másik oldalra. Meghívta a lázadó vezért, hogy találkozzanak és tárgyaljanak egy új függetlenségi harcról.

Iguala városában Iturbide három szabályt vagy "garanciát" alkotott Mexikó Spanyolországtól való függetlenségére.

1. Mexikó független királyság lenne. Ferdinánd király, egy másik Bourbon herceg vagy más konzervatív európai herceg irányítaná. A szerződés külön szövege lehetővé tette, hogy szükség esetén a mexikói kongresszus egy criolló uralkodót nevezzen ki,
2. a criollók és a peninsulares ezentúl egyenlő jogokkal és kiváltságokkal rendelkeznének,
3. és a római katolikus egyház megtartaná kiváltságait, és ő lenne az egyetlen megengedett vallás.

A csapataival elfogadtatta ezeket a szabályokat. Ezek az Iguala Terv néven ismertek. Iturbide ezután rábeszélte Guerrerót, hogy csatlakozzon az új függetlenséget támogató erőihez. Iturbide parancsnoksága alá ezután egy új hadsereget, a Három Garancia Hadseregét állították, hogy érvényt szerezzen az Iguala Tervnek. A terv olyan széleskörű volt, hogy mind a hazafiaknak, mind a lojalistáknak tetszett. A függetlenség és a római katolicizmus védelmének célja minden frakciót összefogott.

Iturbide seregéhez Mexikó egész területéről csatlakoztak lázadó erők. Amikor a lázadók győzelme biztossá vált, az alkirály lemondott. 1821. augusztus 24-én a spanyol korona és Iturbide képviselői aláírták a córdobai szerződést. Ez elismerte Mexikó függetlenségét az Igualai Terv feltételei szerint.

Szeptember 27-én a Három Garancia Hadserege bevonult Mexikóvárosba. Másnap Iturbide kikiáltotta a Mexikói Birodalom függetlenségét.

1822. május 18-án este tömegek vonultak végig az utcákon. Követelték, hogy főparancsnokuk, Iturbide fogadja el a trónt. Másnap a kongresszus Iturbide-ot Mexikó császárává nyilvánította.

Kapcsolódó oldalak

• Mexikó története
• Grito de Dolores