A meteorrobbanás-kommunikáció
A meteorrobbanás-kommunikáció olyan rádióhullámokat használ, amelyek visszaverődnek a meteorok által a Föld légkörébe belépő ionizált nyomokról. Más néven meteorszórásos kommunikációnak is nevezik.
A meteorok az űrben lebegő kőzetdarabok. Mindig vannak meteorok, amelyek belépnek a Föld légkörébe. Ezek általában elégnek a légkörben. Néhány nagyon nagy méretű, a Földbe csapódó meteoritot "meteoritnak" neveznek. A legtöbb meteor csak apró porszemekből áll. Ahogy belépnek a légkörbe, a levegő súrlódása által keltett hő elektronokat szakít le róluk. Ez ionizált nyomot eredményez. Ez a nyom ugyanúgy visszaveri a rádióhullámokat, mint egy vezeték.
A meteorrobbanások kommunikációjához használt meteorok egy ezrelék és egy század gramm között vannak. Az ennél kisebb meteorok túl gyengék a felhasználáshoz. A nagyobbak nem elég gyakoriak.
Az ionizált nyomvonal több másodpercig is eltarthat. Ez alatt az idő alatt üzeneteket lehet küldeni két rádiókommunikációs állomás között. Az üzeneteket nagyon gyorsan továbbítják: körülbelül 200-szor olyan gyorsan, mint a közönséges rövidhullámú rádiótávközlésnél. Egy távírógép több sornyi szöveget is beírhat egy meteorrobbanás alatt. A kommunikálni kívánó két állomásnak állandóan készenlétben kell állnia, mivel soha nem tudhatják, mikor jön a következő kommunikációs kitörés. Előfordulhat, hogy több meteorsugárzást kell használniuk, mielőtt a teljes üzenetet megkapják. Az adókat gyakran bójákon helyezik el a tengerben.
A meteorkitöréses kommunikációt először az 1950-es években alkalmazták széles körben. Különösen hasznos volt a katonai kommunikációban, mivel a vevő nem tudta pontosan megállapítani, hogy az üzenet melyik irányból érkezett. Ennek oka az volt, hogy az üzenet útközben visszaverődött, így nem egyenes vonalban (azaz a Föld görbéje körüli egyszerű nagykörben) haladt.
A kommunikációs műholdak használata a 20. század végén ritkává tette a meteorrobbanás okozta kommunikációt.
A meteorszórás terjedése a SNOTEL által használt módon
Kérdések és válaszok
K: Mi a meteorzápor-kommunikáció?
V: A meteorzápor-kommunikáció a rádiókommunikáció egy olyan formája, amely a Föld légkörébe belépő meteorok által alkotott ionizált nyomokról visszaverődő rádióhullámokat használja. Ezt meteorrobbanás-kommunikációnak is nevezik.
K: Mik azok a meteoritok?
V: A meteorok az űrben lebegő kőzethalmazok. Általában elégnek a légkörben, de a Földbe csapódó nagyobb darabokat meteoritoknak nevezik. A legtöbb meteorit csak apró porszemcsékből áll.
K: Hogyan működik a meteorzápor-kommunikáció?
V: Amikor a meteoritok belépnek a légkörbe, a levegő súrlódásából származó hő elektronokat távolít el, és ionizált nyomot hagy. Ez a nyomvonal ugyanúgy képes visszaverni a rádióhullámokat, mint egy vezeték, így két rádióállomás között nagyon nagy sebességgel (a hagyományos rövidhullámú rádiózásnál mintegy 200-szor gyorsabban) lehet üzeneteket küldeni. A két állomásnak állandóan készenlétben kell lennie, mivel soha nem tudhatják, mikor érkezik a következő üzenetsorozat.
K. Milyen méretű meteoroknak kell lenniük ahhoz, hogy üzeneteket küldjenek?
V: A meteorrobbanás üzenetküldéséhez használt meteoroknak egy ezrelék és egy század gramm között kell lenniük - az ennél kisebb meteorok túl gyengék a felhasználáshoz, a nagyobbak pedig nem elég gyakran.
K: Mennyi ideig tart az ionizált nyom?
V: Egy ionizált sáv több másodpercig is eltarthat, ezalatt az idő alatt két rádióállomás között üzeneteket lehet küldeni.
K: Mikor használták először széles körben a meteornyomok kommunikációját?
V: A meteorzáporos kommunikációt először az 1950-es években használták széles körben, és különösen hasznos volt a katonai kommunikációban, mivel nem egyenes vonalban haladnak (azaz nagy kör alakban keringenek a Föld íve körül).
K: Miért ritkább manapság a meteorzápor-kommunikáció?
V: A 20. század végén a kommunikációs műholdak használata miatt a meteorzápor-kommunikáció ma már kevésbé gyakori, mivel más technológiák elérhetősége miatt már nincs rájuk olyan nagy szükség.
