A gravitációs erő hatására egy tárgy által elért gyorsulást nevezzük a gravitáció miatti gyorsulásnak. SI‑egysége m/s2. A gravitációs gyorsulás vektor, ami azt jelenti, hogy van nagysága és iránya is: a Föld közelében tipikusan a testre ható erő irányába, a Föld középpontja felé mutat. A Föld felszínén a gravitációs gyorsulást a g betűvel jelöljük; a nemzetközi szabvány szerinti referenciérték (standard gravity) g₀ = 9,80665 m/s2 (≈ 32,17405 ft/s2).

Matematikai leírás

Az ideálisizált esetben, egy gömbszimmetrikus test (például tökéletesen gömb alakú bolygó) felszínén a gravitációs gyorsulás nagysága a Newton‑féle formulával adható meg:

g = G·M / r2

  • G a gravitációs állandó (≈ 6,67430·10−11 m3·kg−1·s−2),
  • M a központi tömeggel rendelkező égitest tömege (a Föld tömege ≈ 5,972·1024 kg),
  • r a távolság a test tömegközéppontjától (felszínen kb. a Föld sugara ≈ 6,371 km).

Fontos megjegyezni, hogy ez a képlet a gravitációs tér részecskére gyakorolt helyi gyorsulását adja meg; a valóságban az effektív gyorsulást a gravitáció és a centrifugális hatás együttese adja.

Miért változik a g a Földön?

A Földön a ténylegesen mért g nem teljesen állandó, több tényező befolyásolja:

  • Föld sugara és alakja: mivel a Föld nem tökéletes gömb, hanem forgás miatt kissé lapult (geoid/ellipszoid), a sarkoknál közelebb vanunk a tömegközépponthoz, így ott nagyobb a gravitáció (≈ 9,832 m/s2) mint az egyenlítőn (≈ 9,780 m/s2).
  • Forgásból adódó centrifugális gyorsulás: a Föld forgása csökkenti az effektív szabadesési gyorsulást, a hatás legnagyobb az egyenlítőn, a pókon nulla.
  • Magasság (távolság a Föld középpontjától): növekvő magasságban a g csökken (például a Nemzetközi Űrállomáson m/s2 nagyságrendű kisebb, de az állandó szabadon hullás miatt ott is „súlytalansághoz” hasonló állapot látszik).
  • Lokális sűrűségkülönbségek: geológiai szerkezetek (hegységek, üregek, ásványkincsek) helyi eltéréseket okoznak, amelyeket geofizikai gravimetriai mérésekkel térképeznek.

Tipikus értékek és egységek

  • Standard gravity: g₀ = 9,80665 m/s2 (CGPM által definiált referenciapont).
  • Földi tartomány: nagyjából 9,78–9,83 m/s2 a szélességi és magassági eltérések miatt.
  • Más égitestek: Holdon ≈ 1,62 m/s2, Marson ≈ 3,71 m/s2, Jupiteren sokkal nagyobb értékek fordulnak elő a tömeg és sugár függvényében.
  • Gal egység: geofizikában gyakran használják a gal-t (1 gal = 1 cm/s2), tehát g₀ ≈ 980,665 gal.

Mérés és gyakorlat

A gravitációs gyorsulást különböző módszerekkel mérik:

  • Szabadeséses vizsgálatok: pontos időméréssel és távolsággal meghatározható a gyorsulás.
  • Graviméterek: érzékeny műszerek, amelyek kis lokális változásokat is kimutatnak (geofizikai kutatásokhoz, olaj- és ásványkutatáshoz).
  • Inerciális navigáció és mérőműszerek: a járművek és hajók rendszerében fontos az aktuális helyi g ismerete.

Gyakori félreértések

  • A „súly” és a „gravitációs gyorsulás” nem pontosan ugyanaz: a súly (F = m·g) a gravitációs gyorsulás és a test tömegének szorzata; emellett a forgásból vagy más gyorsulásokból származó erők is módosíthatják a mért „súlyt”.
  • „Nulla g” a világűrben: a Nemzetközi Űrállomáson tapasztalt úgynevezett súlytalanság nem azt jelenti, hogy nincs gravitáció — sokkal inkább azt, hogy az állomás és a benne levő tárgyak ugyanazzal a szabadesési pályával esnek, így relatív gyorsulásuk nulla.

Összefoglalva: a gravitációs gyorsulás (g) a gravitációs erő által keltett lokális gyorsulás, vektormennyiség, melynek szabványos referenciája g₀ = 9,80665 m/s2, de a Földön a tényleges érték földrajzi helytől és magasságtól függően változik.